Egy város értéke az emberekben rejlik

Tavaly decemberben hirdette meg a Kulturális Minisztérium az Európa Kulturális Fővárosa 2021 címre pályázó romániai városok versenyét. Arad is ringbe száll a dicső címért, ennek érdekében alakult meg az Arad Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület, melynek ügyvezető igazgatója – Florin Didilescu tiszteletbeli elnökkel egy csapatban – Andó András újságíró lett. Vele beszélgettünk az egyesület célkitűzéseiről, idei terveiről, elképzeléseiről.

– Mit jelent önnek ez a tisztség?

– Nagy örömmel vállaltam el a megbízatást, mely tulajdonképpen projektvezetői munkakört feltételez. Legfontosabb feladatom koordinálni az Arad pályázati dossziéját előkészítő munkacsoportot.

– Azok számára, akik még mindig nincsenek tisztában az egyesület tevékenységével, ismertesse kicsit célkitűzéseiket, idei terveiket.

– Egyesületünk 2014. október 14-e óta működik, a projekt keretében három kollégámmal – Cristina Lazurca kommunikációs, Oana Neamţu pályázatíró, illetve Adrian Sereş nemzetközi kapcsolatokban jártas szakemberrel – dolgozunk együtt. Az egyesület célja elsősorban összeállítani, majd október 10-ig leadni Arad pályázati anyagát. Reméljük, sikerrel járunk az előválogatási procedúrán, és bejuthatunk a végső válogatási szakaszba. Mozgalmas évnek nézünk elébe, kollégáim éppen ezen a héten utaznak Belgiumba, Mons városba, melynek idén ítélik oda az Európa Kulturális Fővárosa címet. A pályázatírás mellett olyan kulturális rendezvényekben gondolkodunk, melyek által láthatóvá tehetjük Aradot Európában. Tavaly már sor került néhány ilyen eseményre, az idei rendezvények között megemlíteném a kisebbeknek szóló „Gyere, olvassunk együtt!” c. projekt folytatását, vagy a „Légy Arad nagykövete” elnevezésű ifjúsági projektet. Szervezünk idén egy irodalmi, illetve egy utcazene fesztivált is, mindenekfelett azonban a helyi kulturális élet különböző területein sikeresen tevékenykedő ismert vagy kevésbé ismert szereplőket szeretnénk kimozdítani az anonimitásból – ahogy ez lenni szokott, nem próféták saját hazájukban –, mert úgy gondolom, nem kapnak városukban kellő elismerést, ugyanakkor külföldre sem jutott el hírnevük.

– Mi az, ami indokolja Arad pályázatát az Európa Kulturális Fővárosa titulus megszerzéséért folytatott megmérettetésben?– Elsősorban emberi erőforrásai. Természetesen célunk olyan, a város jövőjét illetően különösen merész terveket megvalósítani, melyekkel megalapozhatjuk Arad fenntartható fejlődését a kultúra, illetve a turisztikai infrastruktúra területén. Nem is annyira az épületek vagy az infrastrukturális elemek különböztetik meg Aradot a többi pályázó várostól, hanem az emberek. Itt olyan személyek tulajdonságaira, képességeire gondolok, akik különbséget tudnak tenni érték és értéktelenség között. Ez az, amire mi építeni szeretnénk. Nem lesz könnyű, hisz eddig már kilenc város jelentkezett a megmérettetésre. Mi azonban szeretnénk megváltozatni a város hangulatát, vállalva a mediátor szerepét a kultúra és a helyi adminisztráció között, mert úgy tapasztaltuk, hogy elég nagy űr tátong a két szegmens között. A kulturális élet szereplői úgy érzik, nem értékelik kellőképpen munkájukat. Gondolok itt színészekre, írókra, képző- és fotóművészekre, a kulturális élet minden szereplőjére. Ezen szeretnénk mi változtatni, megpróbálva ráirányítani az aradiak figyelmét a körülöttük élő értékekre. Ha ez nem sikerül, akkor hiábavaló volt munkánk.

– Az egyesület megalakulásakor azt mondták, szívesen várják mindazok csatlakozását, akik tapasztalataikkal, építő jellegű javaslataikkal valamilyen szinten segíthetik az egyesület munkáját. Milyen volt a visszhangja ennek a felkérésnek és hogyan fogadta önöket a civil szféra?

– Kolozsvárhoz, Temesvárhoz vagy a többi városhoz képest minket is fenntartásokkal, helyenként cinizmussal, szkepticizmussal fogadtak. Többen támadtak bennünket a pénzek felhasználása miatt, végül sikerült feketén-fehéren bebizonyítanunk, hogy a városi költségvetéstől függünk, ebből kell gazdálkodnunk, és ez meg is látszik, elég, ha a szerény székhelyünkre vagy a tagok fizetésére gondolunk. Szeretnénk, ha a kulturális élet idősebb generációjának képviselői is csatlakoznának hozzánk, mert eddig a legtöbb pozitív visszajelzést a fiatal önkéntesektől kaptuk. Ami a külföldi tanácsadóinkat illeti, kis késésben vagyunk, jelenleg tárgyalásokat folytatunk hasonló versenyekben jártas európai szakemberekkel, akik a munkánkat segíthetnék. Továbbá együttműködni kívánunk a testvér-, illetve más határ menti vagy európai nagyvárosokkal, hiszen ezek a kapcsolatok csak növelhetik Arad esélyét a titulus megszerzésére.   

– Melyek a versenyt előkészítő idei legfontosabb lépések?

– A benevezéshez szükséges, véglegesített iratcsomót október 10-ig kell eljuttatnunk a kulturális tárcához. Addig több lépés van hátra. 2015 februárjában be kell mutatnunk elképzeléseinket az Európai Bizottság szakértői előtt, a koncepciónkat egyébként közvitára is bocsátjuk. Ezután nekifogunk a pályázati anyag tulajdonképpeni kidolgozásához, melyben azokkal a szekértőkkel dolgozunk majd együtt, akik Arad 2030-ig szóló kulturális stratégiáját állítják össze. Egy tizenkét fős zsűri fogja eldönteni, melyik pályázat felel meg az EU elvárásainak, majd megjelölik azokat a városokat, melyek továbbjutnak a második fordulóba. Míg az első fázisban a technikai részletekre figyelnek, a végső válogatási procedúrán a pályázati anyagok minőségét pontozzák. Nagyon fontos ebben a megmérettetésben bebizonyítani, hogy a város összes intézménye és általában a civil szféra is támogat bennünket. Összefogás nélkül Aradnak semmi esélye sem marad ebben a versenyben. Az embereknek – és itt főleg a szkeptikusokra gondolok – meg kell érteniük, hogy a vezetői tisztségeket elfoglalók személyétől eltekintve, szükség van új lépésekre a város fejlődésének szempontjából. Arad pályázati dossziéját úgy kell összeállítanunk, hogy szembeállítsa a régit az újjal, a konzervativizmust a jövővel, a stagnálást a kezdeményező szellemmel.

– Az utóbbi időben több negatív esemény is beárnyékolta Arad szociokulturális életét, gondolok itt például a filharmónián belül zajló forrongásokra vagy az Eminescu parkkal kapcsolatos megmozdulásokra és még sorolhatnánk. Mennyire befolyásolják negatívan ezek az események a városról kialakított külföldi képet, különösen most, amikor ilyen nemes címért száll versenybe Arad?

– Nyilván nem tesznek jót a projektnek, de leginkább a városi hangulatot zavarják. Hasonló disputák zajlanak más városokban is. Úgy gondolom, Aradnak meg kell tanulnia tisztelnie szimbólumait, történelmét, értékeit. Be kell bizonyítanunk, hogy tiszteljük a városunkat. Ami most Aradon zajlik, szomorú és sajnálatos. De minden érmének két oldala van. Lokálpatriotizmus szempontjából jogosan kérdezhetnénk, hogy a jelenlegi adminisztráció projektjei milyen mértékben segítik a város hosszú távú fejlődését. Ezek a viták – függetlenül attól, hogy Arad indul-e vagy sem a címért – egyértelműen veszélyeztetik a város szellemiségét, ezért úgy gondolom, hogy a nagy jelentőségű projektekben különös hangsúlyt kell helyezni a kommunikációra, a civil szféra meghallgatására.

Legalább 80 év telt el azóta, hogy Aradon valami új született a kulturális infrastruktúra területén. Itt az idő, hogy egy olyan projektben gondolkodjunk, amivel megalapozhatjuk városunk jövőét. A forradalom óta is eltelt 25 év és jogosan kérdezhetjük, gazdagodott-e Arad ezalatt olyan létesítményekkel, melyekre 50 vagy 100 év múltán is büszke lesz az aradi közösség? Fontos, hogy mit hagyunk magunk után. Függetlenül attól, hogy nyerünk-e vagy sem, az Arad Európa Kulturális Fővárosa 2021 projekt megoldást kínálhat mindezekre a kérdésekre.

Köszönöm a beszélgetést!