Eljött a társadalmi szolidaritás ideje

Helyesen cselekedett a kormánykoalíció, amikor a közkiadások lefaragása mellett döntött, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke mai dévai sajtóértekezletén.

„Teljes mértékben támogatom a megszorítási programokat, saját meggyőződésemből, nem azért, mert RMDSZ tagként ezt kell mondanom. Látom az EU többi országainak helyzetét, az ottani válságkezelést, más megoldás egyszerűen nincs”, szögezte le az EP-képviselő.

Tekintettel Románia jelenlegi gazdasági, pénzügyi és költségvetési helyzetére más megoldás nincsen, bármennyire is fájdalmasak a megszorítások. Az „alternatíva” – vagyis az adó- és járulékemelés – katasztrofális lett volna, hosszú távú gazdasági zárlatot eredményezett volna, megbénította volna az amúgy is súlyosan megviselt magánszektort, lehetetlenné tette volna a válságból való kilábalást. Láthattuk milyen veszélyes a populizmus, milyen zsákutcába vezet, ezentúl józan gazdaságpolitikát kell folytatni.

Itt a társadalmi szolidaritás ideje, a válság terhét nem viselheti csak a társadalom egy része (a magán szektor), össztársadalmi összefogásra, közös teherviselésre van szükség, vélekedett Winkler. Aki roppant károsnak, sőt felelőtlenségnek tekinti az esetleges szakszervezeti tiltakozásokat: ezek eddig sem vezettek eredményre, csupán gátolnák, lassítanák az ország kilábalását a válságból.

Az RMDSZ tartja magát ígéreteihez, kiáll partnere mellett, szó sem lehet a bizalmatlansági indítvány megszavazására, ahogy egyes ellenzéki politikuson ábrándoznak.

Az RMDSZ szolidaritást vállal a PD-L-vel a népszerűtlen intézkedések keresztülvitelében, de nem fogadja el annak magyarázatát, hogy a válság oka a 2007-2008-ban történt kormánypazarlás. Inkább a kormányon belüli tavalyi politikai viszály, illetve a romániai gazdaság és társadalom 20 év alatt felgyülemlett gondjai (társadalmi elöregedés, egészségtelen szerkezet, stb.), amelyeket valamennyi kormányzás nagy ívben elkerült.

Immár nem lehet kerülgetni a forró kását, meg kell birkózni a kihívásokkal. Kérdéses azonban, hogy a kormány hogyan ülteti gyakorlatba a megszorító-politikát. A közalkalmazottak bérköltségének 25%-os csökkentésével, illetve a nyugdíjalap 15%-os csökkentésének bejelentésével a kormánykoalíció csupán a politikai felelősséget vállalta, a stratégia irányelveket fogadta el. A válságkezelő csomag konkrét kidolgozása – az említett irányelvek nyomán – még hátra van. Még nem dőlt el például, hogy minden nyugdíj 15%-al csökken, vagy esetleg a magas nyugdíjak nagyobb mértékben. Ezeken azonban sok minden múlhat.

A megszorító intézkedések azonban gazdaságserkentő lépésekkel kell, hogy párosuljanak, véli Winkler. Például az EU-s pénzek fokozott lehívásával – ahogy Lengyelország teszi – illetve az államilag finanszírozott széleskörű infrastruktúra-fejlesztéssel, ahogy Németország csinálja.

Szorosabb európai együttműködés

Mivel a gazdasági recesszió országonkénti eltérő ereje kedvezőtlenül hat az EU egészére, Winkler Gyula indokoltnak látja az uniós gazdaságpolitika összehangolását az európai valutaalap révén. A nyugati kancelláriák által javasolt elképzelés révén a tagországok nemzeti szuverenitásuk további részét adnák át a brüsszeli EU-s központnak. Ezáltal az unió hatékonyabban tudna fellépni a problémák elfajulása ellen, illetve a gondba kerülő tagországok megsegítésére. Az EU versenyképessége és világszintű gazdasági súlya is előnybe kerülne. A terv ellenzői szerint azonban a körvonalazódó elképzelés mögött a felelős gazdaságpolitikájú nyugati- és északi országok tulajdonképpen gyámságba vennék a felelőtlen kiskorúként viselkedő déli- és keleti országokat, ami elvi szempontból elfogadhatatlan.