Elment az „isteni Lollo”

Gina Lollobrigida, a legendás olasz, sőt európai, de mondhatnánk a világ-filmművészet csillaga immár csak emlék. Jó hat hónapja benne járt 96. évében.

„Vonzereje örökre fennmarad”, méltatta az olasz kulturális miniszter.

1947-ben Miss Róma, a Miss Italia verseny harmadik helyezettje. Szép, vonzó arc, darázsderék, tekintélyes, bár nem nagyon tolakodó keblek: egykoron a világ legszebb nőjének mondták. 19 évesen lépett a film világába, az 1950–60-as években a legismertebb olasz filmcsillag, szexszimbólum világszerte. Egyebek mellett a Királylány a feleségem (Fan-Fan la tulipe, 1951, Gérard Philipe-pel), Az éjszaka szépei, A világ legszebb asszonya, A párizsi Notre-Dame női főszereplője volt a jó negyedszáz filmje közül. A korabeli mozi (amelyben még az európai nem játszott alárendelt szerepet!) számos férfi nagyságával, rendezőjével forgatott.

A múlt század hetvenes éveiben bejelentette visszavonulását (bár utoljára 2011-ben szerepelt mozivásznon), a fotózásnak és szobrászatnak szentelte magát. Ezekben sem volt tehetségtelen.

Tumultuózus életet élt, mint a filmsztárok általában.

Nyolcvanadik születésnapján azt mondta: csak akkor tér vissza a filmezéshez, ha maga Steven Spielberg hívja. Nem hívta. Elbukta a politikai életbe belépést is, nem választották meg olasz parlamenti képviselőnek. De miért is kellene, kérdezik sokan, egy (igencsak éltes) filmikonnak a politikai pálya? A kérdezők nyilván soha nem voltak sztárok.

A lényeg: Gina Lollobrigida meghalt, számos – olasz, francia – kitüntetésével (Oscar nincs), életműdíjával, a hollywoodi Hírességek sétányát díszítő csillagával, de mindenekelőtt színészi teljesítményével végleg bevonult a film Nagy Halhatatlanjainak sorába.