Elment az önkéntes riporter

Hosszú betegség után idejekorán visszaadta a lelkét teremtőjének az óteleki Molnár Géza, a bánsági magyar sajtókiadványok önkéntes riportere, aki az utóbbi tíz évben, ameddig egészségi állapota engedte, minden jelentős vidéki eseményről – falunapok, templombúcsúk, elsőáldozások és bérmálások, kulturális események, emlékműavatások, bográcsfőző vetélkedők, kolbásztöltő versenyek – tudósított, és művészi minőségű fotók százait-ezreit osztotta meg róluk közösségi oldalán. 

Molnár Géza sokoldalú személyiség volt: fotózott, tudósításokat írt, helytörténeti könyveket illusztrált kiváló felvételeivel, szobrászkodott, de nagy régiség-gyűjtő is volt, amivel megalapozta az óteleki Öreg iskolában általa létrehozott Helytörténeti Múzeumot és Kulturális Központot. Molnár Géza tagja volt a Romul Ladea Képzőművészeti Egyesületnek, amelynek kiállításain rendszeresen részt vett míves alkotásaival és a Bánsági Kárpát Egyesületnek, amelynek tevékenységeit önzetlenül segítette fotóival, az általa készített plakátokkal, oklevelekkel. Géza korábban ékszerészként dolgozott Temesvár egyik központi fekvésű ékszerboltjában, ahol mesteremberként is maradandót alkotott. Egyik hobbija a természetfotózás volt, amit ugyancsak kiváló szinten művelt, még víz alatti fotózással is kísérletezett, hogy a folyók, tavak izgalmas élővilága se maradjon ki a munkásságából. Szenvedélyesen gyűjtötte a bányavirágokat, kristályokat, amelyekből lenyűgöző kollekciót hozott létre.

Molnár Géza mindenkinek önzetlenül segített, és soha nem várt el viszonzást senkitől. Tudósításait is önzetlenül szállította a helyi sajtókiadványoknak, ahol hetente jelentek meg kiváló fotókkal illusztrált beszámolói. Halk szavú, barátságos, empatikus, minden feladatra kapható önkéntes riporterünk pótolhatatlan űrt hagyott maga után. 

Nyugodj békében, drága barátom!