Az Aurel Vlaicu Gimnáziumban tegnap a legkisebbekhez látogattak el a szülők. Mivel ez még csak az előkészítő osztály, nem mondhatom, hogy egy órán voltam, csak azt, hogy egy órát, hiszen ők még annyira kicsik, hogy nem köti le őket semmi sem pár percnél tovább. A hangzavar és a gyermeki csínyek közepette több foglalkozást is levezetett Tari Éva, a tanító néni.
Eleinte nehéz volt a gyerekeknek is és neki is megszokni a környezetet. Nehéz lekötni a kicsiket, főleg azért, mert kilenc fiú van az osztályban, és két kislány. Érdekességnek számít Medvecukor esete, aki az osztály kabalája. Az ő csínytevésein keresztül igyekszik megtanítani a gyerekeknek az olyan alapvető dolgokat, mint hallgatni a szülőkre, az időjáráshoz megfelelően felöltözni, vagy szétnézni, mielőtt átmegyünk az úttesten. A gyerekek nagyon szeretik ezt a módszert, azonosulni tudnak a macival, és elfogadják barátjuknak.
Először mindenki elmesélte, hogy mit csináltak a hétvégén. Egy kis plüssállatot dobálva adták tovább a „felszólalás jogát.” Ezután egy kis mozgás következett: különböző zenére előbb robotosan, majd tündéresen, cowboyosan és végül indiánosan járták körbe az aprócska termet.
A szülőket is bevonták a foglalkozásba: az óra utolsó perceiben arról beszélgettek, hogy ki mit szokott otthon segíteni, a szülők pedig elmondták, melyik a kedvenc otthoni tevékenységük a házimunkák közül, már ha van ilyen.
Ebédszünet következett, én pedig közben átsétáltam a negyedik osztályba. Viszhányó Aranka kisdiákjaihoz ezúttal a jövendőbeli matematikatanár látogatta meg. Pár feladatot közösen oldottak meg, a maradék kettőt mindenkinek otthon kell majd egyedül. A gyerekek élvezték a változatosságot, önként mentek ki a táblához vagy jelentkeztek a példák felolvasására.
Hozzászólások