Emlékkönyv 55 éve végzetteknek

A bizonyos mértékig aradinak is tekinthető Horváth Imre szép versének mottója vezeti be az Aradi 4-es számú Líceum – az egykori Zárda – 1957-ben végzett növendékei számára és közreműködésével készült Emlékkönyvet. Amelyben arról mesélnek, vallanak az egykori osztálytársak, a volt X. A és X. B osztályos lányok – közülük jó néhányan sem a kötetben, sem a szombaton megtartandó osztályfőnöki órán nem lehetnek már jelen –, ami jó fél évszázad után is leginkább megragadt emlékezetükben. S aki elolvassa soraikat, sokszor gondol arra: mennyire hasonló, és mégis mennyire más világ volt akkoriban. Egyikük, például, arról mesél, hogy „már utolsó évesen vágytam egy gyönyörű nejlonharisnyára, ami bizony drága volt. Addig könyörögtem szegény anyukámnak, amíg vett egy párat.” Többen a családról, unokákról emlékeznek meg, többen tanáraikra, az egykori csínytevésekre, a megszeretett iskolára és sok egyébre gondolnak vissza, ami egy ilyen könyvecskébe belefér. Egészen biztos, hogy az egykori zárdás lányok nagy örömmel fogadják és forgatják majd a „régi szép időkre” emlékezve, és szép emlékként viszik haza – akár jóval az országhatárokon, sőt Európa határain is túlra.

A szerk4sztésben, mint azt az emlékkönyv elején olvashatjuk, Lészay Béla, Quintus Mária, Réhon József és dr. Wiesel Györgyi működtek közre, a nyomdai előkészítés Veres Rudolf munkája.