Épített örökségünk nyomában

Fiatalok népes csoportja a városháza előtt. Arra vezet az utam, találgatom, mi lehet találkozásuk célja éppen ott, a város szívében, ahol a politikai tüntetések résztvevői találkoznak. Megkérdezem egyiküket. Szó sincs róla. A város neves épületeivel, építészeti örökségével ismerkednek, kalauzukra, idegenvezetőjükre várakoznak, aki majd elvezeti őket, a város múltját felvillantó sétára. Ismerkednének azzal az örökséggel, amit az elődök hagytak ránk, és amelyben élni, dolgozni, családot alapítani fognak, vagy pedig megmarad diákéveik egyik szép és tanulságos emlékének.

Jó pár éve tapasztaljuk, hogy növekedett az érdeklődés a helyi kulturális és építészeti emlékek iránt. Nem véletlen, hogy a régi Aradot megörökítő fényképek egyre több szórakozó hely, vendéglő, pénzbeváltó falát díszítik, hogy sem szóban, sem tettekben nem az kerül előtérbe, hogy milyen politikai körülmények között fejlődött azzá a város, amilyennek most látjuk. Egyre több helybéli számára válik világossá Arad sokoldalúsága, ahol nemzetiségre, vallásra és anyanyelvre való tekintet nélkül az újabb generációnak kötelessége megismerni, megőrizni, sőt tovább fejleszteni mindazt, amit eleink, szüleink ránk hagytak.

Örvendetes, hogy ebben a törekvésben mostanság egyre színesebb a paletta. Egyre többen vállalják, hogy a várostörténet még „fehér foltnak” tekintett fejezeteibe bekapcsolódnak, és újabb értékeket tesznek közre. Anyanyelvre való tekintet nélkül. Dumnici Sándor doktor, egyetemi professzor az egészségügy területén tüntet el egy elég nagy fehér foltot. A több kötetben Arad múltjával foglalkozó Andó András újabban a Neptun strand történetét dolgozta fel. Cserni Alex az aradi gyógyszertárak után most a városi sporttörténetének kezdeti korszakával ismerteti meg az olvasót.

A helytörténet iránti érdeklődés egyre nagyobb.

Jó ezt tudni és még jobb iránta tenni valamit.