„Erre esküdtem, és be is fogom tartani!”

Szanda Árpád és felesége, Kinga Ingrid idén augusztusban ünnepli házasságuk második évfordulóját. Nem is kell annál nagyobb boldogság, mint visszatekinteni ez elmúlt 24 hónap megvalósításaira, és tervezni a következő évtizedekre. Csakhogy a fiatal aradi párnak nem adatott meg ez az idill.

Ahelyett, hogy közös életük első éveit egyengetnék, az életért vívnak harcot. Egész pontosan a mindössze 29 éves Árpád (a lakodalmakból, táncmulatságokból megyeszerte jól ismert és közkedvelt dobos, az Alice együttes volt tagjának) az életéért küzdenek idestova másfél éve. Úgy néz ki, Árpit csak a csontvelő-átültetés mentheti meg.

„Árpi hallani sem akar erről a koldulásról, ahogy ő nevezi, de én vállalom a következményeit” – mondta Kinga, aki a család, a közeli barátok és a mi unszolásukra állt a nyilvánosság elé. Bízunk abban, hogy ő és mi is meg tudjuk győzni a férjét arról, hogy az életmentő műtéthez szükséges pénz egy részére gyűjtést szervezni nem „koldulás”. Ettől nem lesz szánalmas, sőt ugyanolyan értékes ember marad az ismerősök és idegenek szemében, hiszen egy ekkora összegnek az előteremtése meghaladná bárkinek az erejét.

Rövid, felhőtlen házasélet

„2008 augusztusában volt az esküvőnk, és októberben kezdett a férjem berekedni – mesélte az előzményeket Kinga. – A térdei megdagadtak, a bőrén mindenféle foltok jelentek meg. Az orvosok hangszálpolipra, aztán reumára, és a foltok miatt allergiára gyanakodtak. A hangszálairól leműtötték a polipot, és elküldték biopsziára, de rossz időpontot fogtuk ki, mert közbeesett a karácsony, ráadásul Aradon nem voltak megfelelő eszközök a szövettani minta elemzésére. Január 5-ig húzódott a dolog, és akkor elvittük a mintát Szegedre. Ott egy hét alatt megvolt az eredmény: mondták, hogy nem túl jó híreik vannak, és eléggé előrehaladott a betegség. Két héten belül Kolozsváron voltunk, és január 26-án már kezdték is a kezelést. Szerencsére vissza tudták fordítani egy kicsit a betegséget, két kezelés után visszahúzódtak a foltok. Kiderült, hogy rengeteg apró daganat volt a torkában, és ha végeztünk volna korábban egy komputertomográfos vizsgálatot, lehet, hogy kimutatta volna. De mivel annyira ritka betegség, az orvosok nem gondoltak egyből a legrosszabbra, és nem volt honnan tudja egy orr-fül-gégész, hogy mi baja a férjemnek… Még a kolozsvári professzor is azt mondta, hogy most nyugdíjazzák, de élőben még nem látott ilyen esetet. Barátaink, egy orvos család segített, hogy eljussunk Kolozsvárra Petrov professzorhoz, ő kezelte Árpit. Ezt találtuk akkor a legjobb megoldásnak, mivel külföldön egy kezelés ötezer euróba került volna, és szükségünk lett volna minimum négyre, de lehet, hogy hatra. De Kolozsváron is nagyon értik a dolgukat. A gond ott is a felszerelés és az állami támogatás hiánya, de az orvosok tapasztalata és tudása kiváló.”

Állami segítséget nem remélhetnek

Januárig sikerült a kolozsvári kezelés hatását megtartani, és megpróbálták az autotranszplantációt, vagyis a saját őssejtjeit kiválasztani és visszaültetni. Nyirokmirigyrák esetében – merthogy erről van szó – hivatalosan ez az első lépés. Egy erős kemoterápiás kezelés során a csontvelőt kiirtják, és utána visszahelyezik az őssejteket, amelyek csontvelővé alakulnak. „Erről sajnos le kellett mondanunk, mert visszaesett, és a betegség átalakult leukémiává. Pont azok a sejtek, amelyek a transzplantációhoz szükségesek, megbetegedtek. Leukémiás betegnél autotranszplantációt csak azért szoktak végezni, hogy meghosszabbítsák az életét, amíg donort találnak. De Árpinál nem gyűlt össze megfelelő mennyiségű saját őssejt, és az a kevés is beteg” – avatott be a részletekbe Kinga.

A temesvári gyermekkórház transzplantációs osztályának vezetője, Şerban Margit próbál segíteni a fiataloknak. Nemcsak a kezeléssel, majd utólag a műtéttel, hanem németországi kapcsolatai révén az anyagiak előteremtésében is. „Romániában nincs donorbank, ezért külföldre kell mennünk, vagyis onnan idehozni a sejteket. De csak most, hogy az újabb kezelések hatására visszaszorították a rákos sejteket, foghattunk neki donort keresni. Árpi édesapjától és édesanyjától, illetve tőle van szükség vérre, hogy kialakítsanak egy genetikai térképet külföldön, utána ideküldjék a sejteket, amiket a professzorasszony és csapata beültet. A donor keresése három-négy hónapig is eltarthat, és ha nem találnak… Arra nem is merek gondolni” – sóhajtott a fiatalasszony.

30 ezer euróba kerül a műtét

Ha találnak is donort, 30 ezer euróba kerül ez a műtét. A román egészségbiztosító pénztár csak akkor segít ilyen esetekben, ha külföldön végzik el az egész kezelést és műtétet. Abban, hogy idehozzák a sejteket, és beültessék, nem, noha ez az olcsóbb és gyorsabb megoldás. „Hogy kimenjünk, és végigjárjuk a procedúrát, kivárjuk, amíg a pénz a németek számláján lesz, hogy megkezdjék a műtétet, legalább egy évbe telik, és 200 ezer euróba kerül. Ennyi időnk nincs – vázolta a hosszabb és költségesebb megoldást. – Utánajártam, és azt mondták, hogy az E112-es törvény transzplantációra nem érvényes. Mindenütt negatív választ kaptam. Ha valaki tud jobbat, szívesen fogadom a tanácsait.”

Şerban Margitról csupa jót mondott Kinga. „Ha nem lenne az életcélja, hogy az embereken segítsen, nem történne semmilyen transzplantáció nálunk” – jellemezte. A műtéthez szükséges pénznek a felét elő tudja teremteni a fiatal pár, de a többit nem. „Egy hete derült ki, hogy az állam nem sokat segít, ezért még csak egy pap bácsinak telefonáltam, de a többieket is, akiket ismerünk, megkeresem. Gondoltam az újságra, a kollégákra, édesanyám munkatársai is segítenek, apósom – aki hentes Németországban – hónapok óta minden megkeresett pénzét félreteszi. Felírtam egy papírra a terveket…” – gondolkodott el Kinga, akik határozott nemmel felelt arra a kérdésre, hogy nem szokott-e elkeseredni olykor, ha eszébe jut, hogy fiatal házasokként a jövőjüket kellene tervezniük: „Megpróbálom a lehető legjobbat tenni, és nem foglalkozom azzal, hogy másoknak jobb jut. Nekem ez a dolgom, ezt ígértem meg, és be is fogom tartani! Addig küszködök, ameddig az erőm engedi, és megragadok minden esélyt!”

Hogyan segíthetünk?

 

Árpi jelenleg is orvosi felügyelet alatt van Temesváron. „Idén összevissza két hetet töltött otthon. Szeret hazajönni, mert olyankor feltöltődik. Megértem, mert a kórházban rossz neki, hiszen csak betegeket lát. Ha jól megy, a jövő héten hazahozom pár napra” - csillant fel Kinga szeme.

Mint mondta, adományt úgy fogadnak el, ha tudják, kitől kapták, mert ha a doktornőnek sikerül támogatást szereznie a műtétre, minden addig kapott fillért vissza akarnak adni. Mivel Kinga édesanyjának és Árpinak a számlájára egyaránt lehet pénzbeli adományokat utalni. Tehát vagy Major Emese névre a RO46 CECEAR 0102 RON 000 7409 (lejes) és RO34 CECEAR 01B2 EUR 0426 888 (eurós) számlákra, vagy Szanda Árpád névre a RO56 CECEAR 0108 RON 038 8931 (lejes) és RO83 CECEAR 01B2 EUR 042 6879 (eurós) számlákra küldhetnek pénz a segíteni szándékozók.

Aki személyesen szeretne kapcsolatba lépni velük, az a 0740/924-294-es telefonszámot hívhatja, de megtekintheti a www.szandyblog.wordpress.com címen elérhető blogot is, ahol elolvasható, hogy pontosan milyen betegséggel diagnosztizálták Árpádot, és milyen műtéten kellene átesnie, hogy életben maradhasson.