Értékelő Sebestyén Csaba RMGE országos elnökkel

A XVI. Magyar-magyar Gazdatalálkozóról szóló helyszíni tudósításban azt ígértük, hogy az ott elhangzott érdekesebb előadásokról, a jelen volt személyiségek véleményéről is beszámolunk. Sebestyén Csaba RMGE országos elnökkel nemcsak a Gazdatalálkozót, hanem a folyó év eddigi mezőgazdasági vonatkozású történéseit is értékeljük.

– Mi a véleménye az idei Magyar-magyar Gazdatalálkozóról?

– XVI. alkalommal szerveztük meg, a fontosságát jelzi, hogy a magyar és a román kormány is képviseltette magát rajta, az utóbbi államtitkári szinten. Ez reménnyel tölt el, hogy a hazai minisztériummal néhány éve kiépített jó kapcsolatok újraéledhetnek. Az államtitkár asszonnyal már egyeztettünk is bizonyos dolgokat a kapcsolattartás érdekében. Azt is értékelem, hogy az államtitkár asszony kijelentette: a gazdaszervezetek ne ellenségnek, hanem partnerüknek tekintsék a Minisztériumot. Nos, ez visszafelé is érvényes, mi is az együttműködést szorgalmazzuk velük, hiszen a cél közös, csak mások az eszközök.

– Az idei aszály miatt valószínűleg sok gazda szorul majd segítségre. A Minisztérium képviselője szerint számíthatnak valós kártérítésre?

– Ez ügyben történt egyeztetés a szakmai szervezetek és a Minisztérium között. Ezzel együtt, nem akarok vészharang lenni, de szerintem nem sok jóra számíthatunk. Azt a gazdák is tudják, hogy a Minisztérium költségvetése is véges, különösen a kártérítésre fordítható alap. Mert az 500-600 lejes hektáronkénti kártérítés egy kaszáló vagy legelő esetében pótolja a veszteséget, szántóföld esetében azonban távolról sem…

– Az EU költségvetésében sincs kárpótlási alap?

– Abból lehet, csakhogy ott is megvannak a szigorú feltételek. Nem ismerem a Minisztérium költségvetését, azt azonban tudom, hogy „aki bajban gyorsan ad, az kétszer ad”. Itt viszont ami keveset adnak, azt is megkésve fogják megtenni, noha már el kell kezdeni az őszi szántásokat és a vetéseket, amelyekhez pénzre van szükség. Az aszály miatt adódik a terméskiesés, de a búza értékesítésével is gondok vannak. Máshol az állattenyésztéssel vannak gondok. Úgy tűnik, ez az ágazat lesz az egyik legnagyobb vesztes.

– Az állattenyésztést nem serkentené-e, ha enyhítenének a vágóhidakra vonatkozó uniós szabályozáson? Áldatlan helyzetet teremt, hogy példának okáért, Arad megyében egyetlen engedélyezett vágóhíd működik, tehát a gazdálkodók képtelenek értékesíteni az állataikat. Erről mi a véleménye?

– Végül is engedélyezik a kisebb vágóhidak működését, csakhogy kevesen mernek belevágni. Mert a húsfeldolgozásnak nem a szabályain, hanem a szokásain kellene változtatni. Nem tudjuk elfogadni, hogy a sertést a vágóhídon kell feldolgozni. Megszoktuk ugyanis, hogy otthon dolgozzuk fel, ami viszont hosszú távon nem fog működni, mert a hulladékkal nem tudunk mit kezdeni. A nagy húsfeldolgozók lobbija jól működik, nagyon erős, de a kisebb vágóhidakra is ugyanazok a szabályok érvényesek. Már nagyon régóta mondjuk, hogy a kis hús-, esetleg tejfeldolgozókra, a kisebb pékségekre másfajta szabályozást kellene alkalmazni, mint a nagyokra, amelyek talán külföldön értékesítik a készítményeiket. Másrészt a kis vágóhidakon hagyományos termékeket kellene előállítani,  hagyományos technológiákkal, amelyekre más szabályokat is kellene alkalmazni. Szerintem e szabályzatot a témában jártas szakembereknek kellene kidolgozniuk. Mert való igaz, hogy nálunk a legnagyobb baj a piaccal van. Néhányan próbálkoztak kisebb vágóhidak beindításával, de belebuktak. A szarvasmarha-tenyésztők viszont a borjút nem tudják eladni, de a tejet is nevetséges áron, tudtommal literét 0,4 lejért vesztegetik.

– Térjünk vissza az idei Magyar-magyar Gazdatalálkozóra. Arról mi a véleménye?

– Aki itt volt, láthatta, mennyire komoly dolgokat vitattunk meg, hiszen terítéken voltak az uniós csatlakozás, a közös agrárstratégia kidolgozásának a kérdései is. A vízkérdésnek az idei feldolgozása kiemelten fontos. Mindez nemcsak a kutatók, a technológusok, a gazdák számára elgondolkoztató, hanem az érdekvédelmi szervezetek vezetői számára is, hiszen utóbbiaknak úgy kell megszervezniük a tevékenységüket, hogy az új kihívásoknak is megfeleljenek.

– Véleménye szerint a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma az előbbi kérdések orvoslását fel tudja-e vállalni?

– Úgy gondolom, hogy egyelőre nem találtuk meg azokat az eszközöket, amelyekkel a Kárpát-medencében egy közös úton tudnánk menni. Nagyon hasznosnak tartom, hogy ezúttal megismerkedtünk a muravidéki magyar gazdák munkájával, velük jó kapcsolatok alakultak ki. Reméljük, ezek gazdasági vetületet is kapnak majd. Véleményem szerint a kapcsolatfelvétel fázisán túl kellene lépnünk, a hivatalosan bejegyzett gazdaszervezetekkel közös pályázatokon kellene részt venniük. Mert a Fórumban részt vevő gazdaszervezetek különböző elbírálás alatt, különböző viszonyokban vagyunk az egyes országok hatóságaival.

Kerékpár áron traktort?

– Erre tudna példát mondani?

– Példának okáért itthon idén indult be a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, ahol a pályázási lehetőségek hatalmas esélyt kínálnak a gazdáknak. Most ugyanis egy gépnek a beszerzéséhez egy hátrányos térségben tevékenykedő fiatal gazdának 90%-os támogatást biztosít. Röviden: kerékpár áron traktort lehet vásárolni. E hatalmas lehetőségeket a gazdák, sajnos, nem merik elhinni.

– Meglehet, félnek a szigorú elszámolási feltételektől…

– Valóban, sok fiatal gazdával találkoztam, akik azt mondták: túl sok ügyintézéssel jár a pályázat. Erre azt mondtam nekik: valóban, de 50 ezer euróról van szó, aminek a lefutási ideje 3 év. Ha ennyi idő alatt a családnak egy tagja folyton ügyintézéssel foglalkozik is, havi 1250 euróért teszi, ami bizonyára megéri. Természetesen, a pályázatok nem fizetésről szólnak, de ezt is bele kell számolni, manapság ez a jövő útja, alkalmazkodni kell a feltételekhez, hiszen a gazdának adó- és pénzügyeket, illetve más adminisztratív dolgokat kell intéznie. Tehát a gazdálkodónak menedzsernek is kell lennie…

– Apropó, menedzser. A gazdák számára eddig sokféle szakképzést szerveztek, nem lehetne-e gazdálkodói menedzserképzéssel is próbálkozni?Ha ez megtörténne, bizonyára bátrabban vállalkoznának a pályázatírásra is.

– Az RMGE szervezett pályázatíró-képzést, amit nyilván nem lehet megtanulni kéthetes tanfolyamon. A gazdaszervezetnek nem a képzés megszervezése a feladata, hanem hogy a képzést kritizálja. Mert azáltal, hogy építő jellegű kritikát fogalmaz meg a képzés, a szaktanácsadás, a népszerűsítés területén, hozzájárul a jobbá tételükhöz. Az RMGE kényszerűségből felvállalta a szakmai képzést is, amit, tudjuk, nem teszünk eléggé hatékonyan, de azért, mert nincs rá pénzünk. Erre igazán a kormánynak, illetve a szakminisztériumnak van pénze, amelyek, sajnos, politikai célzatú vagy már lejárt pályázatok karavánjaira költik a pénzüket. Abban reménykedem, hogy az államtitkár asszonnyal most folytatott beszélgetés eredményeképpen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériummal sikerül új alapokra helyezni a kapcsolatainkat, amelyekbe talán a szakképzésnek az általuk történő felvállalása is bele fog férni. Az RMGE tagja az Országos Parasztszövetségnek, ezért abban reménykedem, hogy a pályázati procedúrán javítani tudunk, tehát a pályázatok hozzáférhetőbbek lesznek a gazdálkodóknak.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.