Észak–déli átjáró

Forgalomkönnyítés, útrövidítés szempontjából Arad megye egyik legjelentősebb beruházása a 7-es főútról Tótváradnál (Vărădia de Mureş) letérve elérhető Gyulatő (Juliţa) és Madarsák (Mădrigeşti) út felújítása, amely ha elkészül, órákkal megrövidíti a menetidőt a Maros völgye és a Körös völgye között.

Aki Déva felől érkezik és Honctő vagy Menyháza felé tart, annak várhatóan 2011-től már nem kell Aradig eljönnie, és innen Borosjenő, Borossebes felé fordulni, hanem ezt az utat használhatja, amely kettévágja a Zaránd hegységet.

Persze, az út eddig is létezett, de mivel még tisztességes kövezés sem volt rajta, gyakorlatilag évek óta használhatatlan, szerencse, hogy a közlekedési vállalat Lippáról még ráküldte a marosszlatinai járatát, ellenkező esetben a völgyben lévő néhány település teljesen elzáródott volna a külvilágtól.

A beruházás összege 56,3 millió lej, ebből 45 milliót az Európai Unió áll a regionális Operatív Program keretében, a többi a megyei tanács önrésze.

A többek között útszélesítésből, parterősítésből, hidak, átfolyók építéséből, végül aszfaltozásból álló munkálatokkal 2011 októberére kell elkészüljenek, de látható előrehaladás egyelőre csak Marosszlatináig látható. Tény, Gyulatő után már elkezdték az aszfaltozást, ma ottjártunkkor a kivitelező elmondta: eddig egy hatkilométeres szakaszra került aszfaltszőnyeg. Tovább haladva kotrógépek szélesítették a régi utat, ásták a vízelvezetőket, de az egyik legjelentősebb feladat a parterősítés. A konszolidációs munkálatokkal elérték Marosszlatinát, és innen felkanyarodva egy rövid szerpentinen a munkagépek útszélesítést végeznek. „Reméljük, az időjárás a kivitelező mellett lesz, és akkor tartani tudják a határidőket” – mondta ma Nicolae Ioţcu megyei elnök.

Persze, egyéb problémák is rendre felmerülnek, például, Marosszlatinán a patak fölötti hidat kicserélik, de az út további szélesítésére már nincs lehetőség, ezért itt éles kanyar után következik a kaptató. Elhangzott, mivel uniós pénzről van szó és az út sok helyen az erdő közepén halad, a környezetvédők előírták, hogy a horganyzott lemezből készült, út alatti vízelvezető minimum ötven centiméter magas kell legyen, hogy egy védett békafajta átugrálhasson rajta. De előfordult, hogy régi diófákat kellett „kerülgetni”.

Szerencsére, az út nem túl forgalmas, de amikor gépkocsi közeledik, a munkagépeknek sok esetben félre kell húzódniuk. Különösen a Marosszlatina utáni szerpentinen, ahol a hegyet csorbító kotrógép és úthenger gyakran hosszabb várakozásra kényszeríti az arra haladó terepautót, hisz más, városi járművel innen tovább már kalandos Honctő felé indulni.