Észak-Európában sem magától értetődőek a kisebbségi jogok

Politikailag nem korrekt a kollektív jogokról beszélni Brüsszelben, ezt nekünk, kisebbségi képviselőknek tudomásul kellett vennünk, mégis meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy elmondjuk: egy kisebbség számára nem elegendőek az egyéni jogok.

Ez most ismét bebizonyosodott, amikor egy kis létszámú, az anyanyelvéért, az anyanyelvű oktatásért, a közösségi jogokért küzdő kisebbség, a svédországi számi közösség törekvéseivel szembesültünk – fogalmazott Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője a frakcióközi kisebbségi munkacsoport csütörtöki, strassbourgi ülésén. „Kizárólag a kollektív jogok biztosítják mindazokat a jogi eszközöket, amelyek egy közösség megmaradását szavatolják, amelyek lehetőséget adnak az önrendelkezésre”,mondta felszólalásában az EP-képviselő.

Az ülésen a svédországi számi (lapp) kisebbség ifjúsági szervezete, a Sáminuora képviselői beszéltek közösségük legfontosabb gondjairól. A Norvégia, Svédország és Finnország északi részén – Lappföldön – élő, mintegy nyolcvanezer főre tehető kisebbség legfontosabb gondja az anyanyelv-oktatás, hiszen például Svédországban és különösképpen Norvégiában az elmúlt évtizedekben a számi nyelv hétköznapi használata is tilos volt, így egész generáció nőtt fel úgy, hogy nem használta anyanyelvét. Most, amikor már lehetőség van az anyanyelv használatára, hiányoznak az oktatási intézmények és a szakképzett pedagógusok. A számi közösség ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy kollektív jogok illessék meg a hagyományos termékek előállítása és értékesítése, valamint a természeti erőforrások hasznosítása során. Bemutatójukban a számi fiatalok hangsúlyozták, hogy politikai képviselet, a 3 skandináv országra kiterjedő számi parlament nélkül érdekvédelmi harcuk nem lehetne sikeres. A tanácskozás második felében Korhecz Tamás, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (VMNT) elnöke és Beretka Katinka, a Tanács oktatási ügyekkel foglalkozó jogtanácsosa a vajdasági magyar önrendelkezés intézményét mutatták be, amely konkrét eszközökkel rendelkezik a magyar oktatás, művelődés, média és ifjúság területén. A VMNT elnöke egyik legnagyobb problémájukról, a második világháborúban elkobozott vagyonok visszaszolgáltatásának nehézségeiről is beszélt. Korhecz Tamás hangsúlyozta, hogy a belgrádi és a vajdasági parlamenti, illetve kormánykoalíciós jelenlét nélkül a vajdasági magyarok nem tudnának hatékony jogérvényesítést folytatni.

Felszólalásában Winkler Gyula elmondta, hogy bár nem számít népszerű témának az EU bővítéséről beszélni, Románia egyik kormánypártjaként, az RMDSZ a kezdetektől fogva támogatta Szerbia EU-s csatlakozását. Winkler azt javasolta a vajdasági magyarok képviselőinek, hogy kisebbségi érdekérvényesítésükben használják ki a Szerbia csatlakozásáig hátramaradó időt, hiszen Románia és Szlovákia példájából egyértelműen látszik, hogy a csatlakozást követően az Európai Unió nem kéri számon tagállamain a politikai döntéseket. Az erdélyi magyar képviselő ugyanakkor az RMDSZ számára is modellértékűnek nevezte a VMNT felállását és működését, amely már gyakorlatilag a közösségi jogok és a kulturális autonómia intézménye.