Európa beteg embere – Ukrajna füstje, ha már lángja nincsen

Több országra használták már e jelzőt az évszázadok során. A legtöbbször a XIX. századi Oszmán Birodalmat, azaz Törökországot illeték így. A XXI. században Ukrajna lett e kétes cím vitathatatlan viselője.

A beteg ember…

Érdemes kibontani a fogalomban rejlő tartalmat: gazdasági sérülékenység és hanyatlás, folyamatos és erőteljes népességfogyás, növekvő eladósodás állami szinten, erőteljes elszegényedés a hétköznapokban. Mind ráillik a mai Ukrajnára. Ahogyan az is igaz, amit politikai értelemben erő nélküli erőlködésnek hívunk. Az államot rabul ejtő – sokszor külföldről importált – oligarcha világ látványtevékenysége. Bár Európa éléskamrája lehetne, valójában Európa éhes koldusa. Igaz, olyan koldus, aki azokat molesztálja, akiktől enni kap. Mindeközben palotáról, csillogásról és megbecsültségről álmodik. Sőt, ez szerint cselekszik. S így lesz külföldön nevetség tárgya. Belföldön viszont a nyomor előidézője és fenntartója. Bűnben fogant 1991-ben, amikor az ügydöntő népszavazás eredményét megismerve a beregszászi magyar járásra vonatkozó elsöprő támogató „igen” eredményt – utólag! – véleménynyilvánító népszavazássá fokozta le.

Azóta néhány nyugodtabb évet leszámítva, s főleg a 2004-es narancsos forradalom és a 2013–2014-es Majdan téri események óta a totális káoszba és kilátástalanságba fulladt az ország. Ami önmagában még nem rengetné meg a falakat, hiszen egyetlen reá kiszabott célját betölti Ukrajna: kiváló ütköző zóna Moszkva és Washington számára. Sőt, egy időben e két nagyhatalom rá tudja húzni az Európai Unióra a „cselekvésképtelen balfék” szerepét is. Folyamatosan bekényszerítik az EU-t a saját, döntésképtelen zsákutcájába. Azért ez az erős megfogalmazás, mert az uniós tagállamok nem adták át jogköröket a külpolitikai kérdések esetében az európai integrációs szintnek, viszont a világ közvéleménye elvárja az EU-tól, hogy foglaljon állást; lehetőleg Ukrajnát, mint nyugathoz tartozó államot tartsa nyilván.

Ha megteszi, adott a konfliktus Moszkvával. Amerikának ez kitűnő, mert így Európa megint az előretolt bástya lesz az amerikai sakktáblán.

Ha nem teszi meg, akkor Európa a „bénakacsa”, vagyis a cselekvésképtelen közösség, amely nem tudja megakadályozni az orosz befolyás térnyerését, s ezzel igazolva lesz az amerikai jelenlét újra és újra.

Ami viszont aggodalomra ad okot számunkra, magyarok számára, hogy Ukrajna része lett Kárpátalja. Bár erős a verseny, de talán nincsen Európának még egy ilyen hányatott sorsú területe, mint a tőlünk elvett Kárpátalja. 130 000 főnyi magyarral, továbbá románokkal, lengyelekkel, szlovákokkal, ruszinokkal. S Ukrajna ahelyett, hogy ezen nemzeti közösségeken keresztül a szomszéd államokkal törekedne legalább normális, a kölcsönös tisztelet és a megkötött kétoldalú szerződések mentén jószomszédi viszonyt kialakítani, mindenkivel hadban áll.

Bármi is a célja Kijevnek ezzel a megmagyarázhatatlan gazdasági és politikai hozzáállással, Ukrajna nem lesz az európai integráció része. Ki lehet neki találni társult tagságot, Európai Gazdasági Térségben valamilyen speciális státuszt, de nem lesz az EU teljes jogú tagja. Ilyen gazdasági és politikai teljesítmény mellett csak arra az egy feladatra alkalmas, amit a világ vezető hatalmai kiszabtak neki: a pufferzóna. És ebben nincsen reménykeltő jövőkép. 

…és a füstje

Mégis Ukrajna nemzetközi szinten akarja terjeszteni, hogy Budapest „beavatkozott” a nemrég lezajlott helyhatósági választásokba, mert arra buzdítottuk a kárpátaljai magyarokat, hogy válasszák a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget. A kárpátaljai magyarok pedig elmentek, és választottak. Kárpátalja megyéiben a KMKSZ 10,4%-os eredményt ért el. Fölényesen nyert Babják Zoltán Beregszász városában (48%-ban magyarok lakta városban 72%-ot kapott) és a negyedik legnagyobb városban, Nagyszőlősön is magyar maradt a polgármester Bocskai István személyében. Minden jel szerint ez a magyar erősödés nem tetszik Ukrajnának. Nekünk meg sok minden más nem tetszik. Sokkal régebb óta.

Meglehet, Ukrajnának az is fáj, hogy csupán a lakosság 37%-a vett részt a helyhatósági választáson. A magyarok vegzálása helyett azonban érdemes elgondolkodnia azon, hogy miért él 30 évvel a szovjet rendszer összeomlása után a korábban 52 milliós országban ma csak alig 25 millió fő. Hogy a más országban dolgozó ukrán állampolgárok nem mennek haza választani, mert a romhalmazból csak még nagyobb romhalmazt értek el politikusaik az elmúlt években. Ezért nem éri meg több száz vagy ezer kilométert oda-vissza utazni. Viszont, ha van rá lehetőség, hogy Magyarország támogatását élvezzék mind a magyarok, mind a ruszinok, ukránok legalább a határ menti térségben, akkor ne csodálkozzon senki Kijevben, ha a többiek is a magyar jelölteket támogatják.

A KMKSZ igen jó eredményének köszönhetően Ukrajna kitiltott két magas rangú magyar politikust. Továbbá várhatunk panaszkodást az EBESZ-nél. Túléljük ezeket. Ez csak a füst. Egy beteg ország köhögő náthája. A legnagyobb baj, hogy ebből az egészségtelen szmogból a legtöbbet Kárpátaljának kell majd lenyelnie. Újra és újra.

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója