Falu, község, város

A Nyugati Jelen múlt pénteki Település-átszervezési kísérlet című riportja felkeltette az érdeklődésem.Ha a tízezernél kevesebb, szavazati joggal rendelkező lakosú városokat községgé, az ötezernél kisebb községeket pedig faluvá fokozzák vissza, akkor Arad megyében csak a megyeszékhely marad város.Ezzel csak azért takarítható meg kevés pénz, mert a községek polgármesterei és titkárai feleakkora fizetést kapnak, mint a városokéi.A települések etnikai összetétele nem változna az átszervezéssel! A létrejövő közigazgatási egységek nemzetiségi összetétele azonban olyan lenne, amilyen, igaz, egyik se magyar többségű.Franciaországban, Belgiumban az egy lakosú település is önálló közigazgatási egység, saját elöljáróval. Az egy lakos megválasztja önmagát polgármesternek.Az egészen más kérdés, hogy az államigazgatási teendőket, a papírgyártást hol, kik és hogyan végzik!Az igazsághoz tartozik, hogy napjaink Romániájában nincs közigazgatási egység, ahol a hivatalnokoknak ne lenne holtidejük munkaidőben. Az elvégzendők szervezésével van gond. Sok hivatali munkahelyen csak napi egy-két órányi munkája van az alkalmazottaknak, mert túlzottan felaprózták a szakosodást, és ezért 11 óra után már csak beszélgetnek, ha egyáltalán a hivatalban vannak.A terep ismerőjeként állítom: az ötezernél kevesebb lélekszámú községekben semmi szükség főállású alpolgármesterre, és tízezer alatt is kérdéses, hogy kellenek-e. Csupán mandátumosztáskor jók, politikai játszmákra. A munkájuk szakképzett közalkalmazottakkal sokkal jobban elvégezhető lenne.A kisközségekben a polgármester is lehetne részmunkaidős.Másik alaphiba, hogy Romániában a helyi közigazgatás feje a polgármester, holott a szakmai felkészültsége csak a legritkább esetben megfelelő. Ezt a feladatot jól működtetett országokban a nálunk titkárnak nevezett jegyző látja el. Az ő esetében számon kérendő a szakmaiság, és közhivatalnoki volta miatt a választásokon átnyúló állandóságot is tudja biztosítani.De Románia közigazgatásában még 2010-ben sem a szakmaiság, hanem a politikai főhajtás a legfőbb elvárás.Szerintem minden településnek kellene hogy legyen saját igazgatási hivatala és településgazdálkodása. Saját adóbevételei mértékében. Helyben kellene intézni a házasságkötéseket, a halálozással összefüggő papírok intézését, az ingatlan- és földadókat. Összevontan. Csak a mostaninál sokkal kevesebb, különleges eljárás alá tartozó ügyek intézését kellene területi gócpontokba vinni, olyanokba, mint voltak 1952 előtt a járások.Így a magyar falvak ügyeinek zömét magyarok, a románokét románok, a cigányokét cigányok intézhetnék. Ha így lenne, akkor a lakosok megnéznék, hogy kikre bízzák sorsuk intézését, és nem a tévéből bömbölő, néphülyítő, központi politikusok miatt szavaznának egyik vagy másik párt jelöltjeire.Téved Ihász János igazfalvi polgármester, amikor azt állítja, hogy egy ilyen törvénytervezetet nem lehet elfogadtatni a parlamenttel sem. Románia, és bármely állam parlamentjében megszavazzák a legabszurdabb törvényeket is, ha a kormánypártok vezérei azt hiszik, hogy ők azzal jól járnak.A mai romániai helyzetet jól szemlélteti Szilágyi Géza újszentesi polgármester kijelentése, mely szerint az általa irányított község „lakossága a 2002-es népszámlálás szerint még csak 2672 fő volt, de … mostanra a lakosság száma nagy valószínűséggel meghaladja az ötezret”. A község tehát nem tartja nyilván a lakosait! Mi ez, ha nem lehetetlen állapot?Amit most az RMDSZ testvérpártjának szenátora, a PD-L-s Nicolae Dobra javasol, az nem más, mint gumicsont. Lehet rágni, de senki sem lakik jól tőle. Közbeszéd-elterelési kísérlet. És ez most az RMDSZ-nek is jól jön. Másról beszélhet, mint az általa is okozott fájdalmak.A tömegdemokráciában, ahol az alulképzettek döntenek, a politika, sajnos, ilyen. Nagy István, Pécska