„Felelőtlen tanácsosok”

A Városi Tanács mai ülése eleve nem ígérkezett eseménytelennek: egyrészt mert rengeteg (28) napirendi pontot tartalmazott, de főleg azért, mert a tanácsi ellenzék (a Szociálliberális Unió) már előzőleg sajtóközleményben közölte, hogy nem ért egyet a határozattervezetek egy részével.

Az egyik közülük a városi és a város közeli helységeket kiszolgáló közszállítás díjainak emelésére vonatkozik.

Az Aradi Közszállítási Vállalat ugyanis a 2009 szeptemberében az Arad Városi Tanáccsal megkötött szerződés módosítását kérte – és tudjuk, hogy a „módosítás” nálunk mindig tarifaemelést jelent. Most is így volt: a Közszállítási Vállalat – az üzemanyag- és villamosenergia-, az alkatrészárak, az adók stb. emelésére hivatkozva, meg arra, hogy minden nagyvárosban hasonlók a tarifák – a városi szállításban az egy utazásra szóló jegyek árát 25 százalékkal (1,60 lejről 2 lejre) növelné, ugyanekkora növekedést irányoztak elő az elővárosi közlekedésben az 5 kilométerig terjedő szakaszokon, míg a 10 kilométerig terjedő távolságokon 3,20-ról 4 lejre, 15 kilométerig 4,20-ról 5 lejre (19,05%), a 20 kilométerig terjedő útvonalon 5,20 lejről 6 lejre (15,38%), a 25 kilométerig 5,80-ról 7 lejre (20,69%) emelnék a tarifákat.

A határozattervezet szerint (amelyet a Városi Tanács is magáévá tett) nő a bérletek ára is a városi vonalakon (58-ról 65 lejre – 12,07%-os emelkedés, a nem névre szóló, az összes városi vonalra érvényes bérletek esetében 80-ról 90 lejre), növekedne a csökkentett árú bérletek esetében is, és így tovább. A határozattervezet, bár 7 ellenszavazattal, de átment.

Egy másik napirendi pont meglehetősen bonyolult helyzetet akart tisztázni. 2011-ben, még a PDL-kormányzat idején 27 – leromlott állapotú – aradi utcát (az ellenzék, a mostani kormánypárt álláspontja szerint jogtalanul) az ún. PNDI (Országos Infrastrukturális Fejlesztési Program) hatáskörébe utaltak át, azok rehabilitációja, korszerűsítése érdekében. A kormány- és hatalomváltás után a törvényt felfüggesztették, az illető aradi utcákra nem utaltak ki alapokat a rehabilitációra, a Polgármesteri Hivatal pedig úgy döntött, hogy ezeket „visszaveszi”, hogy jogalapja legyen a tervezett korszerűsítési munkálatok elvégzésére a Constituţiei, Hunedoara, Titulescu, Pădurii, Timişorii, 6 Vânători, Magherului, Steagului, Augustin Doinaş, Crişan, Cloşca, Gh.Popa de Teiuş, 1 decembrie, Ion Şirianu, N. Grigorescu, Orşova, Szántay, Transilvaniei, Şincai, Călăraşilor, Simion Popa, Brâncuşi, Şezătorii, Bihorului, Dorobanţilor, Vasile Milea, Bariţiu, összesen kis híján 19 kilométer hosszúságú utcákban. A határozattervezet szerint a tanács pénzügyi segítséget az utcák rehabilitációjára a kormánytól igényel.

A mai tanácsülésen az igazi összecsapást a polgármester által kezdeményezett, több befejezett beruházásnak a városi vagyonba való átvételéről szóló határozattervezet okozta, amely végül 14 igen és 7 ellenszavazattal megbukott. (A vagyoni kérdésekben a tanács minősített többségű szavazata szükséges: nem a jelenlévők, hanem az összes tanácsos kétharmadának igenje. Minthogy ma csak 21 tanácsos volt jelen az ülésen, a 14 „igen” kevés volt, 16-ra lett volna szükség.) Gheorghe Falcă polgármester 

látható idegességgel kommentálta az eredményt (a kérdés nem először szerepelt napirenden), kijelentve: egyes tanácsosok felelőtlenek voltak, amikor így szavaztak, a „nem” részükről azt jelenti, hogy a Gájban, Kisszentmiklóson, a Váralján épített, felújított utakat, járdákat, a városligeti, európai pénzekből újjáépített parkot, tavastul, szökőkutastul, a Voinicilor utcában épített sportcsarnokot, a Mucius Scaevola utcai távfűtési rendszert, a történelmi városmag (s ebben a rehabilitált Preparandia épületét)  nem akarják a város tulajdonában látni. Glilinţă ellenzéki tanácsos úgy érvelt: nekik tulajdonképpen csak a városligeti parkkal kapcsolatban vannak kifogásaik, túl drágának tartják egyes berendezéseit, és kérte: az illető határozattervezetet válasszák ketté, hogy a vagyon átvételére a tételeket külön szavazzák meg. Javasolta továbbá, hogy tűzzék napirendre az USL által már áprilisban benyújtott tervezetet a Mihai Eminescu Általános Iskola jelenlegi székhelyének megvásárlására. A polgármester viszont azzal érvelt: az egész tanács által elfogadott indítványt a volt határőr laktanya átadásáról az iskola céljaira máig sem engedélyezte az illetékes minisztérium. A kettejük közötti szóváltásban egy adott pillanatban a tanácsos azt mondta: „Nyugodjon meg, polgármester úr!”