Főhajtás a hősök emlékére

Hunyad megyében hagyományosan az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kiemelkedő történelmi helyszínén, Piskin kezdődnek a március 15-ei megemlékezések. A római katolikus templomkertben, a piski csata emlékére felállító obeliszknél került sor a nyitóünnepségre, melyen a maroknyi magyar közösség képviselői mellett dévai, vajdahunyadi és csernakeresztúri vendégek és a város román vezetősége is részt vett.

Emil Rîșteiu, Piski polgármestere is a szabadság nemzeteket összekötő jellegét említve köszöntötte a magyarságot, Széll Lőrincz pedig Orbán Viktor üzenetét olvasta fel.

Winkler Gyula EP-képviselő történelmi párhuzamot vont a mostani és a 170 évvel ezelőtti események között. A piski csata egyik kiváló példája annak, hogy túlerővel szemben is lehet győzni, hogy nem mindig a számbeli többség visz mindent, hogy kis közösség is megnyerheti a számára fontos csatákat, megvalósíthatja fontos célkitűzéseit. Talán a hely szelleme teszi, talán a mindig számbéli kisebbségben élő dél-erdélyi magyarok évszázados konokságának köszönhető, de a Hunyad megyei magyarságnak ma is van szava ebben a térségben. Olyan közösség vagyunk, amely kis létszáma ellenére építkezik, fejlődik, intézményeket teremt és fenntart. A demográfiai fogyás ellenére vannak terveink, mert úgy érezzük, nemcsak álmaink lehetnek, de van magyar jövőnk is itthon, Hunyad megyében, hangsúlyozta a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.

Az ünnepségen felléptek a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai, illetve a Gyimesvölgye Férfikórus forradalmi dalokkal. A magyar történelmi egyházak áldása után az emlékmű megkoszorúzásával és a magyar és székely himnuszok elénekelésével ért véget az ünnepség.

Méltó megemlékezés

Katonailag leverték ugyan az 1848–49-es szabadságharcot, szellemisége azonban győzött, célkitűzései később magvalósultak, jegyezte meg ünnepi beszédében Pogocsán Ferdinánd alpolgármester a dévai református temetőben tartott megemlékezésen. A dévai RMDSZ-szervezet elnöke felolvasta Florin Oancea polgármester magyaroknak szóló ünnepi üzenetét, Dorel Bretean alprefektus pedig a román kormányfő üzenetét. Sorin Vasilescu alprefektus az erdélyiek nemzetek közös hagyatékát emelte ki ünnepi felszólalásában, Széll Lőrincz pedig az előttünk álló kihívásokat ecsetelte. 2019-ben kitartó munkával kell építeni jövőt, élettel megtölteni intézményeinket, békésen kell fellépni jelképeink szabad használatáért. Szász-Barra Boglárka a dévai Téglás iskola részéről, illetve a szarvasi Vajda Péter testvériskola diákja alkalomhoz illő verseket szavaltak, a Gyimesvölgye Férfikórus forradalmi dalokat adott elő, Rátoni Csaba református lelkipásztor pedig áldást mondott. Az ünnepség a református temetőben felállított obeliszk, illetve a szomszédos katolikus temetőben lévő honvédsír megkoszorúzásával ért véget.

Ünnepségek a Zsil-völgyében

Zsil-völgyében, az ezeréves határ tövében is megemlékezett a szórványmagyarság az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, illetve a nemzeti hősökről. Akárcsak az előző években, idén is közösen ünnepeltek a magyar történelmi egyházak, az RMDSZ, a civilszervezetek és az egyszerű magyarok.

Lupényban az ünnepi megemlékezésre a baptista imaházban került sor, a magyar felekezetek ugyanis évente felváltva más-más templomban tartják közös ünnepségüket. A helyi magyarság nagykönyvének és kincsesládája átadásának immár hagyományossá vált ünnepsége után (a katolikusok adták át a házigazda baptistáknak) a Kolozsvárról érkezett vendég, Gáll Sándor volt helyi református lelkész hirdetett igét. Az erős hit révén állt talpra a nemzet a szabadságharc leverése után. Összetartó erős nemzetet legfeljebb ideig-óráig lehet leigázni, hosszú távon azonban nem, a 48-as szabadságharcosok nagy része megélte céljaik elérését az 1867-es kiegyezés után.

Benedekfi Dávid helyi RMDSZ elnök köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozván, hogy a milyen szórvány lét milyen tapasztalatokkal jár. Mindenekelőtt azzal, hogy „ne azt kérdezzük, mit tud tenni értünk a nemzetünk, inkább azt, mit tehetek én a nemzetemért”.

A helyi lelkipásztorok köszöntője után a diákok verses előadására került sor, majd az ünneplők átmentek a római katolikus templomkertben lévő székely kopjafa megkoszorúzására, a magyar és székely himnuszok eléneklésére. Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.

A szomszédos Petrozsényban is megemlékezett a magyarság a 171 évvel ezelőtti hősökről. Ott is felekezettől függetlenül, évről évre váltakozó helyszínen együtt ünneplik a modern magyar nemzet 1848-as megszületését. Idén a római katolikusok voltak a házigazdák, az ünnepség a templomkertben lévő kopjafa megkoszorúzásával kezdődött, majd a templomban Szász János plébános köszöntője után Lurtz Zsolt unitárius lelkipásztor hirdetett igét. Wersánszki Eduárd köszöntötte az egybegyűlteket, Elekes Pál helyi RMDSZ elnök pedig hangsúlyozta, hogy manapság is érdemes magyarnak lenni, érdemes felvállalni az azzal járó küzdelmet a szórványban is. Az 1848-as hősök öröksége kötelez erre.

Tiberiu Iacob-Ridzi petrozsényi polgármester ismét együtt ünnepelt a magyarsággal, s nemcsak azért, mert édesapja magyar, hanem azért is, mert a Zsil-völgye és Petrozsény nagyon sokat köszönhet a magyaroknak, a bányavidék egyszerűen elképzelhetetlen lenne a magyarság nélkül. Szurowszki Katalin, a kolozsvári magyar konzulátus képviselője Orbán Viktor ünnepi üzenetét olvasta fel. Dr. Dobos Tamás, a várpalotai testvérváros képviseletében a magyar nemzet újjászületéséhez hasonlította az 1848-as forradalmat, illetve a Petrozsény és Várpalota közötti, hamarosan 20 éves testvérvárosi együttműködést méltatta.

Az ünnepség a Csaba atya Szent Ferenc alapítványa által működtetett Jézus szíve gyermekotthon diákjai felemelő verses-dalos előadásával zárult, Balázs Amália igazgatónő és a tanítónők szépen felkészítették a diákokat. A nemzeti himnusz eléneklése után az ünneplők a Caritas házba vonultak, ahol szeretetvendégség fogadta őket.