Gazdasági erővé alakítani a magyar humán erőforrásokat

Dr. Grezsa István miniszteri biztos, a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinátora a Zimándújfalun a közelmúltban megtartott felújított, illetve kibővített óvoda átadásának az ünnepségén a sajtó képviselőivel is elbeszélgetett.

A Kárpát-medencében történt óvoda felújítások, illetve bővítések kapcsán elmondta, örvend annak, amiért Zimándújfalun a magyar óvodába nem színmagyar, hanem vegyes házasságokhoz, sőt a többségi nemzethez tartozó gyermekek is járnak. Mert a magyarságnak a szülőföldjén való megmaradását csak a szomszéd- vagy a velünk együtt élő népekkel közösen lehet elképzelni. „Abban is bizakodunk, hogy a 21. században az együttélés valós együttműködéssé alakul a népek életében. Mert a határokon keresztül nem lehet nemzetegyesítést végrehajtani, ezért a velünk együtt élő népekkel közösen kell elképzelnünk a jövőnket.”

Amint Zimándújfalun a felújított, bölcsödévé bővített intézmény átadási ünnepségén is elmondta, hatodik évébe lépett a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program, ami tulajdonképpen szórványprogramként indult, mert egy-egy intézményben nemcsak a magyar nyelv és kultúra megerősítése a cél, hanem az együttműködés megerősítése is a szomszéd népekkel. „Biztosra vesszük, hogy azok a gyerekek, akik együtt járnak óvodába, illetve együtt nőnek és tanulnak, azok nem a békétlenséget, hanem az együttműködést és a barátságot fogják ösztönözni felnőttként is.”

Ami Romániát illeti itt 103 új intézmény épült, és 376 újul meg. Utóbbiak közül a zimándújfalusi bővítést is jelent, hiszen ide 40 gyermek fog járni. Pécskán megtörtént az óvoda teljes körű felújítása, kibővítve konyhával. A két program költségei összesen meghaladják a 100 millió forintot.

Az óvodafejlesztési program tovább folyik, főként a nagyvárosokban, példának okáért, Marosvásárhelyen a római katolikus óvodának az építése zajlik. Ezzel együtt, a program a végéhez közeledik, ezért a látványos szakasz, az átadások következnek. „Kárpát-medencei szinten 179 új intézmény építését vállaltuk, ezeknek az átadása folyamatosan zajlik. Tegnap Székelyhídon, a Roma-telepen avattunk fel egy új óvodát. A jelzett 179 új óvoda mellett 713-at felújítottunk, de több mint 400 játszóteret is építettünk, továbbá 1664 óvodába juttattunk el jelentős mennyiségű játékszert.”

Miért Magyarország kormánya?

A kérdésre, miszerint a külhoni óvodafejlesztés az ottani kormányoknak a feladata lenne, és akkor Magyarország kormánya miért vállalta fel e költséges, sok munkával járó tevékenységet, dr. Grezsa István elmondta: „A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program kiegészül egy bölcsődefejlesztéssel is, hiszen számunkra is meglepetés volt, hogy a magyarországi gyakorlattal ellentétben, milyen hiányos és nehezen hozzáférhető nemcsak Romániában, hanem más szomszédos országokban is a magyar bölcsődei rendszer. Látnunk kellett, hogy nem véletlenül 1852-ben Brunswick Teréz volt az első, aki a budai polgároknak a kisdedóvót megnyitotta. Tehát van egy százéves előnyünk az óvodapedagógiában, amit szívesen megosztunk a Trianon után külhonba szakadt magyar közösségekkel, de a többségi nemzetekkel is, ha igénylik. Az óvodaprogram azért is fontos, mert minden kutatás egyértelműen azt igazolja, hogy itt dől el a gyermek mesekincsen keresztül való kötődése az anyanemzethez, különösen olyan szórványokban, mint Zimándújfalu vagy Pécska. Ilyen helyeken kettős üzenetet hordoz, mert még nehezebb ellenállni az asszimilációnak, nem beszélve a demográfiai tényezőkről, illetve a gazdasági elvándorlás jelenségéről. Tudjuk, hogy az óvodaprogram elkezdésétől számított hatodik évben az eredményeket is össze kell foglalnunk. E munkának a jóvoltából nem, hogy fogyna, hanem elkezdődött gyarapodni a magyar óvodákba íratott gyermekeknek a száma. Közülük sokan vegyes házasságokból származnak. Különösen Kárpátalján látszik, hogy a magyar intézményekbe egyre több ruszin és ukrán származású gyermeket iratnak, mert az eddiginél jobb minőségű oktatási feltételeket biztosítunk. Régen, amikor az NSZK segítette a magyarországi sváb nyelvű óvodákat, akkor a német minőségről beszéltünk. Most viszont, a Kárpát-medencei Magyar Óvodafejlesztési Program kapcsán a magyar minőségről beszélhetünk. Mert olyan színvonalon dolgozunk, ami az adott többség számára is követhető, és valóban követik is. Nem véletlen, hogy Románia kormánya is komoly óvodafejlesztési programot indított Cseke Attila miniszter közreműködésével. Amikor még nem volt miniszter, több óvodát adtunk át, amióta miniszter egyre több óvodát és bölcsődét avattunk a Partiumban, elsősorban Biharban. Ezzel párhuzamosan, Szlovákia kormánya is a magyarok lakta területeken felfigyelt a programra, és rájött: neki is be kell lépnie az óvodafejlesztés világába. Visszatérve a bölcsődékhez, nemcsak a nagyvárosi jómódú szülők gyermekei számára szükséges a bölcsőde, hanem szeretnénk minden külhoni magyar honfitársunknak biztosítani a hozzáférést e programhoz. Az óvodaprogram utat mutat, egyben feladatokat is állít a többségi nemzet számára is mindenhol a Kárpát-medencében. E munka során nagyon sok következtetést vontunk le, és rengeteg tapasztalatot szereztünk. Azt is tudjuk, hogy mi infrastruktúrát építünk, de tartalommal csak a helybeliek tudják megtölteni. Vagyis, a jövő nem a budapesti kormányon múlik, hanem a felépült, megújult ingatlanokban dolgozó óvónőkön, dadákon, önkormányzati képviselőkön is. Ugyanakkor a vegyes lakosságú vidéken a többséget alkotó helybeli vezetőkön is. Nekünk az a feladatunk és célunk, hogy a magyar humán-erőforrásokat erősítsük a Kárpát-medencében, hogy ugyanott gazdasági erőforrássá alakuljon át. Gróf Széchenyi István szavaival élve, azoké a jövő, akik erősebbé válnak az emberi erőforrások tekintetében.”

Arad megyei kisdedóvók emlékezete

A Nyugati Jelen kérdésére, miszerint az általa említett Brunswick Teréz kisdedóvó tevékenységének tud-e Arad megyei követőiről, dr. Grezsa István Bohusné Szögyény Antóniának a XIX. század második felében Világoson működtetett intézményét említette. Ugyanakkor beszélt Brunswick Teréz unokahúgának, Brunswick Júliának, ifj. Forray András gróf feleségének ugyanabban az időszakban Sobrosinban működött kisdedóvójáról is. Végszavaiban hozzáfűzte: „Magyarország a fiataljait nem Nyugat-Európában vagy a tengeren túl szeretné látni, hanem egy gyarapodó erősödő magyar közösségben élve, dolgozva az országhatáron belül vagy kívül, egyaránt.”