Gizella: a keresztény feleség és anya

Vasárnap délben zsúfolásig megtelt az arad-gáji római katolikus templom: ahogyan az Aradon immár hagyomány, nemcsak az ide tartozó hívek, hanem a város más negyedeiből is igen sokan eljöttek el a boldog Gizellának, első királyunk, szent István feleségének felajánlott templom búcsújára.

A Balogh László mikelakai plébános, szentszéki tanácsos vezetésével összesen hét aradi paptárs közreműködésével koncelebrált ünnepi szentmisén a prédikációban előtérbe került a Passauból – II. Henrik német-római császár húgaként – Magyarországra kerül Gizella házastársi, anyai és keresztényi elkötelezettsége. Az ünnepi szónok hangsúlyozta: egyáltalán nem mindegy, hogy egy nemzet milyen eszményképeket választ, amelyek példáját mindennapi életében követ. Az idegenből ideszármazott nő, aki apácának készült, vállalta a nehéz feladatot: mindenben István társa volt, segítette a térítésben, a kormányzásban, anyaként érte meg a legnagyobb fájdalmat, amikor egyedüli, felnőtt életkort megért fiát, Imrét elvesztette. A szónok főként Gizella édesanyai szerepét emelte ki, az édesanyák példaképének nevezve, ezzel is hangsúlyozva az édesanyák ma is érvényes hivatását, amikor az anyagi válság alapvetően befolyásolja a hit, a nemzeti tudat, a szeretet vállalását. Ha csak a több mint ezer éves Kárpát-medencei jelenlétünkre gondolunk, mindig adatott nemzetünknek olyan példakép, akire fel lehetett nézni, és Gizella lelki leszármazottaiként bizakodhatunk abban, hogy – megfogyatkozásunk ellenére – fennmaradunk.

Ha az elmúlt héten a Mosóczy-telepi templombúcsún szent József példájaként az a tanulság fogalmazódott meg, hogy mindenkinek a számára kijelölt helyen kell helytállnia, Gizella példája arra szólít, hogy mindenkinek ott kell hitéről tanúságot tennie, ahol él: az 1975-ben boldoggá avatott Gizella előbb szülőföldjén, majd Magyarországon, István halála ismét szülőföldjén tette ezt. Nem véletlen, hogy nemcsak Passauban, hanem Arad-Gájban is szentként tisztelik.

Sándor Tivadar arad-gáji plébános megköszönte a közreműködő paptársak és a hívek nagyszámú részvételét, utóbbiak hathatós segítségét a templombúcsú lebonyolításában. Az ünnepi istentisztelet a pápai, a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget.

Ezt követően a minden megvásárolt jeggyel nyereményt hozó tombolára invitálták a jelenlévőket, illetve valamennyi résztvevőt szeretetvendégségen kínálták meg süteménnyel, ásványvízzel, hűsítővel a templom udvarában; a meghívottak és a hívek ezt a Caritas-házban folytatták.