Gróf Bánffy Miklós (I.) (1873–1950)

2014. január 16. 17:52 (csütörtök) /

Szinetár Miklós, a kiváló rendező 2001-ben készített Nagyúr című tévéfilmjét csak mostanában, az ismétlésnél láttam. 

A Nagyúr Bánffy Miklóst annak idején, 2004-ben „beválasztottam” a magyar szellem 101 kiválósága közé, a válogatás a könyvben (Szent Istvántól Polgár Juditig) túlságosan szubjektív alapon történt, de ezt a „hibámat” már kezdetben vállaltam. Bánffyt univerzális zseninek tartom, és főleg az erdélyi magyarság problémáival kapcsolatban, ismételten és ismételten kellene politikai elképzeléseit felidézni.

Erdély közelmúltbeli történelmének egyik legérdekesebb személyisége Bánffy Miklós, a sokoldalú „szupertehetség”, aki arisztokrata létére polgáriasan, a polgárság számára viszont túl demokratán viselkedett, a haladó ún. szocialista eszmék előharcosai pedig arisztokrata származása miatt maradinak tartották. Az idő elrohant, Bánffy több mint félévszázada halott, és nem könnyű róla beszélni, írni, mert a róla összegyűjtött anyag erősen ellentmondásos.

Bánffy sokoldalú volt, de akármelyik munkaterületét is szemléljük, munkája több annál, alkotás, és bizonyos, hogy irodalmi tevékenysége a legszámottevőbb, ezért sorolandó az irodalmárok közé. Bánffy színdarabokat, könyveket írt, és bár a magyar irodalomtörténet az utóbbi időben már többet foglalkozott vele, ami a legfontosabb lenne, művei népszerűsítését még mindig hiányoljuk. Mint politikus, a realitások mezsgyéjén mozgott, és ezelőtt 80 évvel már felismerte, hogy az Erdélyben együtt élő nemzetek csak békés egymásmellettiségben tudják majd életüket rendezni, kultúrájukat fejleszteni. Erdélyben élni, Bánffy szerint, már az ő idejében európaiasságot jelentett.

Bánffy Miklós Magyarország egyik legrégibb és legelőkelőbb családjából származott, a „losonczi” Bánffy nemzetségből. Ősei már IV. Béla királyunk korában éltek, az önálló erdélyi fejedelemség idejében a fejedelmek főemberei közé tartoztak. A Bánffyak grófi ágából származott Miklós édesapja, gróf Bánffy György, anyai ágon a fejedelmi Bethlen családdal volt rokonságban, maga is politikus, az 1870-es években tagja a főrendi háznak. Miklós 1873-ban született, édesanyja korán meghalt, és őt nővérével együtt angol nevelőnőre bízták.

A fiatal Bánffy sok mindent tanult és sok mindenben tehetségesnek bizonyult. Remekül rajzolt, hangszereken kottából játszott és nagyszerűen fogalmazott. Gyermekkorától beszélte az angol és német nyelvet. Iskoláit részben Kolozsvárott, nagy részben Budapesten végezte, itt is doktorált, majd különböző helyeken dolgozik. Járja Európát, így megfordul Berlinben, Olaszországban, Angliában.

Bánffy 1901-ben otthon, Erdélyben kezdi meg politikai pályafutását, többször volt képviselő, általában a független politikát támogatta, híve a kiegyezésnek is. Elképzelései a Székely Ellenzék és a kolozsvári Hétfői Híradó újságokban jelentek meg, beszédeiben az Erdélyben együtt élő népcsoportok, a magyarok, románok és szászok nehéz helyzetéről értekezik. Bánffy már akkor látta, hogy az anyaországnak feltétlenül felül kell vizsgálnia erdélyi politikáját, ha nem akarja, hogy Erdély a magyarság számára elvesszen. (Politikája jövőbe látóvolt, a történelem őt igazolta!) Ebben az időben kezdődik politikai közeledés a két gyermekkori jó barát, gróf Bánffy és gróf Bethlen, a későbbi miniszterelnök között, a kapcsolat gyakorlati eredménye csak később érlelődött.

Bánffy pár éves erdélyi politizálás után, még a háború kitörése előtt visszavonult a politikától. Ennek okai összetettek, de a fő indítóok természetszerűleg csak az lehet, hogy saját politikai elképzelései nem egyeztek a Habsburg-ház politikájával.

Hollai Hehs Ottó, Németország

Hozzászólások