Október 6. előestéjén a Ioan Slavici Klasszikus Színház nagytermében a budapesti József Attila Színház társulata telt ház előtt adta elő A gyertyák csonkig égnek című darabot.
Az előadás előtt Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a közönség soraiban helyet foglaló excellenciás Felföldi László pécsi megyés püspököt, főtisztelendő Kondé Lajos szegedi pasztorális helynököt, a magyar történelmi egyházak képviselőit, Brendus Rékát, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetőjét, Nagy György Ede alezredest, Magyarország bukaresti nagykövetségének védelmi attaséját, Tóth Csaba Arad megyei prefektust, Bognár Levente és Horváth Júlia városi tanácsosokat, Bölöni György és Péró Tamás megyei tanácsosokat, Faragó Péter képviselőt, az RMDSZ Arad megyei elnökét, valamint közéletünk és társadalmi szervezeteink jeles képviselőit.
„Ma, nemzeti gyásznapunk előestéjén emlékezünk vértanúinkra, és Batthyány Lajosra, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökére. (…) 173 év után mi, akik most itt jelen vagyunk, tanúbizonyságot teszünk arról, hogy hiába a pusztítás, az elnyomás, egy nép öntudatába beleívódik a szabadság szeretete és azok az értékek, amelyeket a szabadságharcosok hirdettek” – hangzott el Tóth Csaba beszédében, aki megragadta az alkalmat, és az Aradi Magyar Napokra reflektálva megköszönte a segítséget mindenkinek, aki hozzájárult az AMN színességéhez, változatos programjaihoz, sikerességéhez.
A prefektus után Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője szólt a jelenlévőkhöz.
„Az erdélyi megyék és városok magyar napjainak ünnepségsorozatát rendszerint Arad zárja. Olyan alkalmak ezek, amelyekkel a különböző térségekben élő magyar közösségek felmutatják saját értékeiket, találkozásokra, tartalmas együttlétre és hagyományokban, kultúrában gazdag feltöltődésre adnak lehetőséget. A magyar napoknak azonban egy másik szerepe is van, és ez különösen fontos a szórványvidéken élő magyar közösségek esetében. Megmutatni kultúránkat, közösségi érzéseinket más, velünk együtt élő nemzetiségeknek, kiemelten a román közösségnek. Arad azonban ennél sokkal többet mutat, nem véletlenül ez az események utolsó helyszíne. Itt ugyanis nem mulatság és tűzijáték zárja a magyar napokat, hanem a történelem egyik legfájóbb eseményére való emlékezés. Olyan nagybetűs Emberekre emlékezünk, akik tartásban, érzésben, erőben, példamutatásban mindannyiunk előtt állnak. (…) Gyertyát gyújtani készülünk. Tizenhárom nagyszerű hazafira, általuk pedig megszámlálhatatlan és sok esetben névtelen hősre emlékezünk. (…) Felelősségünk van abban, hogy újra meg újra megtanuljuk, megízleljük a szabadságot. És abban, hogy a szabadság eszméjét tovább vigyük nemzedékeken át” – adta át üzenetét a díszelőadás kezdete előtt Brendus Réka.
Hozzászólások