„Ha valami megtörténhet, meg is fog történni” – Murphy igaza

A sok rémhír között szeretnénk egyfajta oázist nyújtani olvasóinknak, és közismert embereket kérünk arra, hogy engedjenek betekinteni házi karanténjukba, hétköznapjaikba, osszák meg velünk érzéseiket, gondolataikat, esetleg ötleteiket, jó tanácsaikat, melyekkel talán egymás segítségére lehetünk ebben a nehéz, megterhelő időszakban.

KIRÁLY ANDRÁS, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke

Edward A. Murphy mérnök a 80-as években egy rádióriport során magyarázta meg közismert törvényének az értelmét: minden eshetőségre fel lehet készülni, a mulasztásokat ki kell küszöbölni, mert ha nem, akkor bármi megtörténhet. A bukaresti szleng szerint „viaţa bate filmul”. Szerintem a megállapítás igazolja a ma történteket, mert az aránylag kényelmesnek és biztonságosnak tűnő életünket rendezte át az eddig ismeretlen vírus, a SARS-CoV-2. Mennyi volt a kezdet kezdetén a mulasztás, a felelőtlenség, azt egyszer csak kiderítik.

Bevallom, jómagam az ezzel kapcsolatos első hírekre nem igazán figyeltem, úgy gondoltam, hogy a tudomány mai szintjén a vírus terjedését már Kínában megfékezik, egyébként Kína messze van, és elég nagy ahhoz, hogy a vírus kiélje magát.

Tévedtem, de lehet, hogy csak magamat nyugtattam, mert hamar kiderült, hogy a mai nyitott világban nagyon is jó táptalajra talált a vírus, és gond nélkül kelt át tengereken, óceánon, sivatagokon, mászta meg a bérceket, és jelent egyelőre megoldhatatlan problémát a világ minden pontján, és számolatlanul szedi az áldozatait.

A döbbenetet fokozza, hogy védtelenek vagyunk, gyógyítás hiányában marad a tüneti kezelés. Ebben a tekintetben visszamentünk a kétszáz évvel ezelőtti állapotokhoz, amikor a pestis elleni védekezés fő formája a kijárási tilalom ellenőrzése, betegek elkülönítése, lakások füstölés útján történő fertőtlenítése volt.

A „Maradj otthon” katonai rendeletek által megerősített felhívás következtében szinte megállt az élet, felfordult a világ. Nem tudom ki hogy van vele, de az én világom alaposan felfordult. Lehet, hogy sokan értetlenkednek, hogy mi a gond a rendeletekkel, hiszen ezek az időseket védik elsősorban.

Ráadásul a mi házikarantén-lehetőségünk elég tág, mert az udvarban egymagunk vagyunk, sőt a ház mögött focipálya van, ahova szabadon kijárhatunk, így a kutya sétáltatása is megoldódik, mert Rey kutyánk szabadon szaladgálhat és ismerkedhet a szomszéd kutyákkal. A bevásárlás sem gond, hetente egy-két alkalommal vásárolunk, pontosabban a lányom, Andrea vásárol, én kötelezően az autóban ülök ez idő alatt.

Elfogadom a karantén szükségszerűségét is, de hosszú évtizedeken keresztül más életritmushoz szoktam, jöttem-mentem, sokat utaztam, és mind a mai napig igyekszem aktív maradni. Ezt a típusú aktivitást sok minden mással eltörölte a karantén, és itt kezdődtek az én gondjaim. Eltűntek az időpontok, nem motivált az esetlegesen közelgő határidő, egyre inkább elfogadtam, hogy „ráérünk arra még”, ha nem ma, majd holnap, és az eltervezett feladatok folyamatosan háttérbe kerültek. A helyhez kötöttség pozitív hozadéka az lett, hogy a házkörüli restanciákat bepótoltam: ajtókat, ablakokat, küszöböket, kerítést festettem, kertészkedtem, füvet ültettem. A világhálón filmeket és régi meg újabb Juve-meccseket nézek.

Az időpontokat igénylő feladatok maradnak akkor is, ha a Szabadság-szobor Egyesület által letett pályázatok sorsa jelenleg ismeretlen, de borítékolható, hogy a művelődésre, szabadidőre, sportra szánt támogatásokat át fogják csoportosítani. Tartva magunkat Murphyhez, hogy minden megtörténhet, lassan-lassan nekikezdek az egyesületünk terveiben szereplő feladatok előkészítéséhez. Szívügyünk az aradi magyarság életét bemutató III. kötet előkészítése, ennek a témája a kommunizmus időszaka, amit eredetileg is decemberben szeretnénk bemutatni. Ennek egyik feltétele, hogy a könyvtárak, levéltárak látogathatók legyenek. Szeretnénk kiadni a diákok számára egy olyan albumot, amely bemutatja a Szabadság-szobor felállításának előzményeit, a szobor hányatott sorsát Trianon után, és az újraállítás lehetőségét, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a szobor szimbólum értéke folyamatosan csökken. Az internet világa lehetőséget ad arra, hogy előkészítsük a Szabadság-szobor Egyesület közgyűlését is.

Nos, ha a karantén sokáig húzódik, az is megtörténhet, hogy nekilátok az évek hosszú sora alatt összegyűlt iratok, jegyzetek rendezéséhez. A jól eltervezett nyaralásra, sajnos, nem is gondolok.

Summázva, engem nyomaszt a jelenlegi helyzet, hiányoznak az élő sportözvetítések és főleg élőben látni egy Juve-meccset, az utazások, találkozások, de abban bízom, hogy az élet visszatér a normális kerékvágásba, és az új koronavírus ahogy érkezett, úgy eltűnik és múló, rossz emlék marad. Azért, mert ami megtörténhet, megtörténik.

Addig is mindenki maradjon otthon!