Hála a nevelőkért és a kollégákért

Szombaton 10 órától az arad-belvárosi római katolikus templomban kezdődött az 1962-ben végzett D és E osztályok tagjainak 60 éves találkozója.

Ft. Sándor Tivadar aranymisés plébános szívhez szóló prédikációjában barátokként, tegező viszonyban szólt az egykori két osztályban végzett 56 diák közül megjelent 18-hoz. Amint kifejtette, maga csak 3 évvel fiatalabb náluk, ezért át tudja érezni, ahogyan 60 évvel ezelőtt fiatalos lendülettel, bizakodva elindultak a nagybetűs életbe. Mivel maga is kiválóan ismerte, felidézte az akkori tanáraiknak, igazgatóiknak a nevét, akik mindent megtettek, hogy felkészítsék a növendékeiket az élet buktatóira, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban. Nemcsak tanították, hanem neveltek is, mert jól tudták: a kapott nevelésnek a minősége rányomja pecsétjét az egész életünkre. Az egykori nevelő tanárok közül csupán Kutyik Lajos él, aki 93 évesen csak gondolatban tudott a tanítványaival lenni. „Most azért gyűltünk össze, hogy ezen a szentmisén hálát adjunk nevelőink önfeláldozó életéért, és hálát adjunk Istennek, amiért mellénk rendelte őket, rájuk bízta a nevelésünket. Közületek sokat személyesen ismerek, hiszen többnek együtt ünnepeltük az 50 éves házassági évfordulóját. Most emlékezzünk volt kollégáinkra és nevelőinkre, a Jóistennek adjunk hálát, amiért nekünk adta őket, ugyanakkor megbékélve készüljünk arra is, amikor Isten majd magához hív.” Ft. Sándor Tivadar az ünneplőkkel együtt mondott könyörgést az elhunytakért és a távol maradottakért.

A hálaadó szentmise után a találkozó résztvevői a templom előtt gyülekeztek egy közös fotóra, majd a Jelen Ház teraszán elköltött ebéden folytatták az emlékezést, örvendtek egymásnak.