Hamvazkodás Aradon

Az arad-belvárosi római katolikus templomban tegnap, hamvazószerdán a 17 órakor kezdődött szentmisén ft. Sándor Balázs kórházlelkész a húsvétra, Urunk feltámadásnak ünnepére történő lelki felkészülés, a nagyböjt fontosságát emelte ki. Ebben az időszakban ugyanis elcsendesedve, az élet zajától visszavonulva, magunkba szállva elmélkedhetünk, könyöröghetünk az Atyához, hogy méltók lehessünk, az Ő ígéreteire. A hamvazószerdán szokásos hamvazkodáson ft. Varga János atya közreműködésével, az eléjük szájmaszkkal járuló hívek homlokára szentelt hamuval rajzoltak keresztet, böjtre, bűnbánatra szólítva azokat.

„Hamvazószerda, hamvas szerda (lat. feria quarta cinerum): nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. A törekvés, hogy Jézus 40 napos böjtjét kövessék, Keleten és Nyugaton eltérő kezdőnaphoz vezetett. Nyugaton a böjt 40 napja: 6 hét hétköznapjai + 4 nap (vasárnap, az Úr napján nincs böjt). A nagyböjt kezdő napja tehát, az ötvened-vasárnap utáni szerda. A bizánci szertartásban szombaton nem böjtölnek, a hamvazószerdának megfelelő nap a latin szertartásban hatvanad-vasárnapján van. E napon elhagyják a húsételeket, egy héttel később a tejételeket is. Innen a húshagyó vasárnap, vajhagyó vasárnap elnevezés. Az ősegyházban hamvazószerdán kezdődött a katekumenok közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki föloldozásra (nyilvános vezeklés). A bűnbánókat külön szertartással, a hamvazással indították (a 12. századig az Ádámkapun át) a vezeklés útjára. Hamvazószerda szigorú böjti nap, a böjt 1966-ban történt reformja után is, azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. A hamvazószerdai legrégibb hazai liturgiáját a Pray-kódex őrizte meg.” (Magyar Katolikus Lexikon)

*

A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamujával rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetén végzett szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. (Wikipedia)

*

A szertartásban résztvevő papok vezetésével a hívek a békéért is imádkoztak.