Határtalan lelkesedéssel a sikerért

Ágyán, a helybeli Pro Ágya Egyesület kezdeményezésére 7 évvel ezelőtt, idősebbek és fiatalok betanulták Nóti Károly: Nyitott ablak című vígjátékát, amit nagy sikerrel elő is adtak a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban.

A sikeren felbuzdulva előadás-sorozatot terveztek a környékbeli településeken is. Mivel első fellépésükre alig kéttucatnyi ember volt kíváncsi, kedveszegetten lemondtak a turnézásról. Ágyán viszont igény mutatkozott további előadásokra, ezért a következő télen betanulták, majd 2005. február 6-án az előzőnél is nagyobb sikerrel vitték színre Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjátékát. Az első előadásról, illetve a második főpróbáról készült felvételekből minden fellépő kapott, tehát lehet nosztalgiázni… Talán ennek, talán a faluban a műkedvelő előadások iránti töretlen igény hatására az Egyesület elnökének, Hadi Erzsébetnek a kezdeményezésére újra összeállt az új tagokkal kiegészült régi csapat gerince. Esténként 18 órától együtt tanulják, próbálják Móricz Zsigmond elévülhetetlen zenés játékát. Ami azért áll különösen közel az előadók és a nézők szívéhez, mert a faluban az átlagnál is több nótakedvelő, pallérozott énektudással megáldott ember él.

Hidegben is naponta próbálnak

A zenészek közreműködésével zajlott szombat esti próba közepe táján a húsztagú csapatnak csak a felét találtam a kultúrotthonban, a csupán az első felvonásban játszók szereplésük után a kultúrotthon nagytermének hidege elől hazamenekültek. Az alaposan kihűlt épület nagytermének két kályhája közül csak a bejárató ajtó melletti fűthető, a színpad mellettinek a kéménye el van dugulva, ezért bent, főként a színpadon olyan hideg van, hogy látszik a lehelet. Akik éppen nem voltak a színpadon, azok a meleg kályha mellé menekültek. A férfitagok a belső fűtést, illetve a hangszálaik „gyantázását” házi borral serkentették. Mindnyájan vidámak voltak, amikor a színpadra szólították őket, készségesen mozdultak, a szöveg apróbb bakikkal mindenkinek ment, a nótázás viszont kifogástalanul, azt nem is kellene próbálni, betéve tudják. A próba végén elbeszélgettünk néhány régi, de új taggal is.

Megfelelni az elvárásoknak

Az egyik főszereplőt, Pólikát ezúttal Kiss Noémi alakítja, aki megtiszteltetésnek tekintette a felkérést. Iskolás kora óta nem játszott, a mostani szerepét Pólika karaktere miatt nehéznek tartja, mert morcos, durcás személyiség, miközben maga vidám természetű. Nagyon reméli, a beállítottságával ellentétes szerepben nem fog csalódást okozni a meghívott barátoknak, rokonoknak, akik türelmetlenül várják az előadást. Magának nem könnyű a próbákon részt vennie, mivel a nadabi kábelgyárban 3 műszakban dolgozik. Ha délelőttös, gyorsan megebédel, és máris jön, amikor éjszakás, a próbáról megy munkába. Gondot okoz viszont a délutáni műszak, amikor onnan vagy elengedik, vagy szabadnapot kell kivennie. Ezzel együtt nagyon megkedvelte a szereplést, örül, amiért a csapat befogadta.

A Bodó házaspár szívesen vállalta újra

A 6 évvel ezelőtti, de a következő előadáson is Bodó Sándor alakította, alakítja a főszereplőt, Balázst. Szívesen vállalja ezúttal is, mert az előadással megmozgathatják a falut, meg aztán a magánéletükbe is változást hoz egy ilyen felkészítő. Hetekig kiszakadnak a mindennapos kerékvágásból, a monoton munkából, amikor kisbusz vezetőjeként reggelente 4.30 órakor kezdi, majd 22 órakor fejezi be a helybeli dolgozóknak a munkahelyre, illetve hazaszállítását. A felesége is idejár, a két leányuk amúgy is Nagyváradon tanulnak, nem árt egy kis változatosság a szürke hétköznapokban. A Bodó család másik tagja, Enikő legutóbb Pólikát játszotta, ezúttal Pepi néni szerepét kapta, amit megszeretett. Amint elmondta, ismerősök, barátok előtt sem nehezebb játszani, mint idegenekből álló közönségnek. Ha a nézőtéren eloltják a villanyt, amúgy sem látszanak az arcok, egy rutinosabb szereplőnek az ilyesmi nem okozhat gondot. Ha előadás közben el tud lazulni, le tudja küzdeni a lámpalázát, és a szövegét ismeri, nem sülhet fel előadás közben. Egyébként a barátok, a rokonok megígérték, hogy eljönnek, megnézik őket.

75 évesen örvend a meghívásnak

A közelgő előadás legidősebb szereplője a vadászi, 75 éves id. Köteles József, aki általában bőgőn, ezúttal hegedűn fogja kísérni a nótázókat a nagyzerindi Ladányi Lajos harmonikással együtt. A szombati próbára bérelt autóval érkeztek, Józsi bácsinak nagy öröme telik az emberek szórakoztatásában, ami régi, szép, nosztalgikus emlékeket ébreszt benne. Nem először jár Ágyán, valamikor a vadászi műkedvelők előadásával bejárták a környékbeli magyar településeket. Mára azonban szomorúan tapasztalja a közművelődési élet pangását. Rendkívüli élmény számára, hogy 75 évesen még szükség van rá, szórakoztathatja a közönséget.

Lelkes utánpótlás

A húsztagú csapat egyik legfiatalabb tagja, a 15 éves Kiss Evelin Ivett  kamaszlányt alakít, akinek személyisége illik a magáéhoz, ezért könnyen rá tudott hangolódni. Maga nagyon szeret szerepelni, ezért örült a meghívásnak, hogy ugorjon be egy lány helyett. A hasonló korú Vékony Kinga is először lép fel a nagyok csapatában. Maga egy szolgálólányt alakít, ő is beugróként került a csapatba, és reméli, véglegesen megragad és a műkedvelő csoport egyik alapemberévé válik.

Közös munkával örömöt okozni

Kissé mostoha körülmények között, de jó hangulatban készülnek a március 12-én sorra kerülő előadásra, amikor a siker mellett a felmelegedésben is reménykednek. Mert manapság hiába tüzelnek napi 4 órán át az egyetlen működőképes kályhába, az képtelen felmelegíteni a nagytermet. Csodálatra méltó az ágyai csapat lelkesedése, tagjai az örömokozás, a kellemes együttlét kedvéért, január végétől esténként, alaposan beöltözve, feláldozzák a szabadidejüket. A próba 18 órakor kezdődik, amikor érkezik a kisbusz a délelőtt dolgozókkal, 21.30 óráig tart, amikor a busz indul Nadabra az éjszakásokkal. A csapatot négy házaspár tagjai, pedagógusok, gyári munkások, iskolások és nyugdíjasok alkotják Ágyáról, ketten Kisjenbőből ingáznak, a zenészek Vadászról és Nagyzerindről érkeznek, míg egyik tagjuk Kolozsváron tanul, aki csak néhány próbán tudott részt venni, az előadásra viszont itthon lesz. Mások az előadáshoz szükséges kellékeket, korabeli bútoraikat kölcsönözték, hogy hozzájárulhassanak a közös sikerhez. Határtalan akaraterővel, szorgalommal készülnek, hogy a barátaiknak, az ismerősöknek, a környékbeli magyarságnak és önmaguknak egy emlékezetes estét, örömöt szerezhessenek. Mert a közös munkával nyújtott öröm a legnagyobb öröm.