Hazatérés a szabadsághoz

Több mint ötszáz – nagyrészt fiatal – unitárius zarándokolt el szombaton magas Déva várába, leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál.

Holott a várbeli körülmények egyáltalán nem kedveztek az Erdély minden sarkából – főleg Kolozsvárról és Székelyföldről – érkezett unitáriusoknak.

A régészeti ásatások, s a vontatottan haladó felújítás miatt Déva várát immár évek óta lezárták a látogatóktól. A közlekedés a fenti várudvarban – gödrök, állványok, kőhalmazok között – nemcsak körülményes, hanem igen veszélyes is. A várudvart külön önkormányzati engedéllyel nyitották meg a zarándokok számára, amiért Koppándi Zoltán egyházközségi lelkipásztornak személyes felelősséget kellett vállalnia.

Dávid Ferenc egyházalapító szellemisége azonban oltalmába vette a zarándokokat. A mostoha várbéli körülmények ellenére a nagy tömegből senki sem sérült meg, sőt, a természet is felmosolygott: míg az előző években a zarándokok a csikorgó hideggel szembesültek, szombaton kellemes őszi napsütésben hajtottak fejet a nagy reformátor előtt. Idén ez különleges élmény volt, hiszen Dávid Ferenc egyházalapító születésének ötszázadik évfordulójával párosult.

Szilárd, tartós építmények

Déva vára nemcsak térbeli, hanem szellemi magaslat. Tartós építmény, mert lélekkel épült. A vár szilárdságát nem a kő, malter és az építő szaktudása adja, hanem a lélek. Hasonlóképpen az unitárius hit erőssége sem a hívek számából fakad, hanem Dávid Ferenc egyházalapító áldozatából. A várban szenvedett vértanúságával önmagát adta, saját lelkét építette be az egyházba, húzta meg a párhuzamot Kőműves Kelemen és a nagy vallási reformátor között ünnepi igehirdetésében Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor. Az idei zarándoklat ugyanis különleges elemmel egészült ki: a Hunyad és Kovászna testvérmegyei kapcsolat révén a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség testvérgyülekezeti viszonyt épített ki a lupény-vulkáni egyházközséggel, illetve ennek dévai-vajdahunyadi leányegyházközségével. A sepsiszentgyörgyi vendégek szép számban zarándokoltak el, nemcsak a fiatalok, hanem a lelkipásztor és a gyülekezet 41 fős dalárdája is.

Legtöbben először jöttek el Déva várába, mégis hazatértek. Haza az Úrhoz, a hithez, a szabadsághoz.

Dávid Ferenc szabad volt még várbeli börtöncellájában is, mert lelkében volt az Úr, hangsúlyozta ünnepi igehirdetésében Kovács István. Ugyanúgy a zarándoklat hazatérés a történelmi folytonossághoz, az egyházalapítóhoz, saját gyökerekhez, s mindenekelőtt Istenhez.

A világ megtéveszthető lehet, a globalizáció és a fogyasztói társadalom könnyen eltérítheti az embert a gyökerektől, a családtól vagy a hittől. Az igazi szabadságtól, mely helyében álszabadságot ajánl. Ezért fontos az értékek és a hit megtartása, intette beszédében a sok száz fiatal zarándokot a sepsiszentgyörgyi lelkipásztor.

Hasonlóan vélekedett ünnepi felszólalásában Bálint-Bencszédi Ferenc, az erdélyi unitárius egyház püspöke, aki arra szólította fel az egybegyűlt fiatalokat, hogy rendületlenül haladjanak Dávid Ferenc útján, maradjanak meg magyarnak a történelmi viszonytagságokban is. Dr. Maruzsa Zoltán Viktor, az ELTE budapesti tanára örömmel méltatta az erdélyi magyar fiatalok lendületét, elhivatottságát, összetartását: felemelő érzés ennyi fiatalt látni, akik Erdély minden részéről érkeztek a szórványba, bizonyságot téve magyarságukba és az Istenbe vetett hitükért. Demján Sándor, a kolozsvári Bólyai Alapítvány elnöke is Déva várának kettős szimbólumát hangsúlyozta: Kőműves Kelemen és Dávid Ferenc áldozata példa kell hogy legyen a fiatal zarándokok számára.

Az ünnepi felszólalások után a kolozsvári teológia ifjú unitárius hallgatói Dávid Ferenc életművet méltató verses-dalos várjátékot adtak elő, majd a fáklyákkal és virágokkal a zarándokok lerótták kegyeletüket az egyházalapító várbéli emlékművénél.

Testvérgyülekezeti ünnepség

Akárcsak az előző években, a várbéli ünnepség után az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület zarándokai a 2003-ban létesített, majd 2008-ban ünnepélyesen felavatott dévai unitárius templomba látogattak el. Ahol a házigazdák meleg teával, szőlővel és süteményekkel várták a vendégeket, Koppandi Zoltán lelkész üdvözölte őket. Ezután a kolozsvári teológusok előadást tartottak az erdélyi reformációról és az egyházalapítóról. Az ötszáz éves évforduló sem biztos. Az egyházi hagyományok szerint Dávid Ferenc 1510-ben született, noha születési dátumáról nem maradtak fenn biztos adatok, más források 1520-ra – vagy bármely évre a kettő közötti időszakban – teszik születését.

Ezután a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség kórusa, a dalárda vallásos témájú dalokkal örvendeztette meg az egybegyűlteket, akik zsúfolásig megtöltötték a dévai templomot és annak udvarát. Felemelő pillanat volt, amikor Balázs Antal általa faragott székely kopjafát ajándékozott a lupény-vulkáni egyházközségnek a sepsiszentgyörgyi testvérgyülekezet nevében. Immár a harmadik kopjafa, melyet a székely népművész a Hunyad megyei szórványmagyarság számára faragott. Március 15-én a Lupényban, júniusban, pedig a vajdahunyadi csángótelepen, a bukovinai székelyek letelepedésének századik évfordulóján hasonló kopjafákat helyeztek el a székely-szórvány kapcsolat keretében.

A dévai ünnepség végeztével az unitárius testvérkapcsolat azonban nem ért véget. Szombat este a sepsiszentgyörgyi dalárda tagjai Lupényba utaztak, a helyi unitáriusok meghívására, ahol vasárnap az istentisztelet után léptek fel.