Hétfőn 12 órakor főhajtás Tóth Sándor Maros-parti kopjafájánál

Hagyománynak számít, hogy a ’89-es forradalom aradi megemlékezéseinek utolsó mozzanataként megkoszorúzzák a Maros-parton álló Tóth Sándor-kopjafát. ’89. december 22-én a magyarországi Hódmezővásárhelyen mintegy 3000 személy tűntetett, szolidaritását fejezve ki a romániai forradalom törekvéseivel. Akkor, a magyar szomszédok adományt gyűjtöttek – cukrot, lisztet, csokoládét, gyümölcsöket stb. – az aradi forradalmároknak. Egy ilyen teherautónyi szállítmányt hozott el Aradra Tóth Sándor, akit a 22-ről 23-ra virradó éjszakán, hajnali 2–3 óra között, a Maros-híd lábánál, máig tisztázatlan körülmények között, ismeretlen elkövetők lelőttek.

Az évek folyamán a megemlékezéseknél elhangzott beszédekből, gondolatokból szemelgettünk az alábbiakban:

„Akkoriban mindenki egyet akart: segíteni! Nem felejtem el azt az idős nénit, aki az utolsó kiló lisztjét ajánlotta fel adományként, vagy a boltot éjjel kinyitó üzlettulajdonosokat, akik azt mondták, vegyük el, ami kell, s vigyük Temesvárra és Aradra” (Grezsa István hódmezővásárhelyi önkormányzati képviselő, 2008)

 „Azt sem tudjuk pontosan, hogy az a 24 ember, akikre Aradon emlékezünk, milyen körülmények között vesztette életét, kit ki lőtt le. Azt lehet tudni, hogy Tóth Sándor Temesvárra indult, és valaki beült mellé kísérőnek a kabinba. A várhídon érték a golyók az autót. Az utasa túlélte, viszont Tóth Sándorral végzett a két golyó. Nem tudni, ki lőtt. A túlsó partról tüzeltek, állítják azok, akik megpróbálták rekonstruálni a történteket, illetve olvasták a tanúvallomásokat.” (Bognár Levente, 2008)

„Minden december 23. számunkra a hősi halottakról szól, december 24. pedig az életről és a megváltásról. 24 évvel ezelőtt úgy volt, hogy Tóth Sándor barátommal együtt jövünk Romániába, az első volt, aki Hódmezővásárhelyen jelentkezett, hogy segítse az itteni forradalmárokat. Mártíriuma szimbólum: két népet közelít egymáshoz, halálával is megújulást hoz, a két város emlékezetén kívül komoly kapcsolatok is kialakultak, a két városban, például, iskolák léptek testvérkapcsolatba. A Jóisten áldja Tóth Sándor és minden hősi halott emlékét, kegyelettel emlékezünk rájuk!” (Koszó Péter hódmezővásárhelyi alpolgármester, 2013)

 „A 26 évvel ezelőtti forradalom és ez a vérrel megpecsételt magyar és román nép közötti szövetség üzenete az, hogy immár egy politikai család tagjaként, az Európai Unióban, a béke, a szabadság és az egyetértés ügyéért kell együttműködjön mind a magyar, mind a román nép, mind a hódmezővásárhelyi, mind az aradi közéleti szereplők, politikusok, emberek.” (Dr. Miklós Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés képviselője, 2015)

„Erősebbek vagyunk mi, románok, ha tiszteljük azokat, akik 1989 decemberében velünk együtt harcoltak, magyarok, németek és bármilyen más nemzetiségűek.” (Valentin Voicilă, 2012)

„Tóth Sándor mártíriuma mellett az az érzésünk, hogy 25 évvel ezelőtt a román és a magyar nép mélyen egymás lelkébe tudott nézni és mindkét nemzet legszebb tulajdonságait láthattuk. Mi, magyarok a románok bátorságát és hősiességét, a románok pedig a magyarok önzetlen segítségét.” (Dr. Grezsa István, a határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszter, 2014)