Időutazás és hagyományőrzés a Tornyai Tájházban

Rendkívül szerencsésnek mondhatja magát az, aki számára a vidék, a falu egyet jelent a mindig nyitva álló nagyszülői házzal, a dolgos mégis békés mindennapokkal és a számtalan kedves emlékkel, amelyek ezekhez a faluhelyen hagyományosnak számító tevékenységekhez kapcsolódnak. 

Vidéken az ember tavasszal elveti a gabonát, kikelteti, kipalántálja a nyár kezdetétől késő őszig termő zöldségeket, és elülteti gyümölcsfáit, hogy maga termelje meg a betevőt. Vidéken semmi nem megy kárba, ami megterem. A zöldségek és gyümölcsök egyaránt a kamra polcain végzik savanyúságként, kompótként, lekvárként, szárítottan vagy perzselően erős pálinka formájában. A vidéki élet szépségeivel, és az őszi eltevések hagyományával Tóth Piroska és Suttyák András, vagy ahogy a legtöbben ismerik őket, Piroska néni és Bandi bácsi ismerteti meg a felfedező korban lévő fiatalokat és különböző nemzetiségű felnőtteket a Tornyai Tájházban. 

A vidéki életmód megismertetésére idén hatodik éve rendezi meg az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a Pro Pir Kult Egyesülettel együttműködésben a hagyományos szilvalekvárfőzést a tájházban. Az Aradi Magyar Napok keretében zajló rendezvény hétfőn a korareggeli órákban annak a 60 kilogramm szilvának a megtisztításával, kimagozásával és ledarálásával indult, amiből a szilvalekvár készül. A gyümölcs kimagozását a nők végezték, a darálást a férfiak, s hogy a lekvár folyamatos kavargatásába senki ne fáradjon el, a nap folyamán a tájházban megfordulók felváltva kavargatták fakanállal a hagyományos réz üstben lassú tűz felett készülő gyümölcspürét, amely kavargatás egyébként a jó szilvalekvár titka. 

A szilva, egy a férfiak körében is igen népszerű felhasználási módjával Bandi bácsi ismertette meg a látogatókat a pálinkafőző üst mellett állva: 

„Mivel a tájházban több éve szilvalekvárfőzést rendezünk, úgy gondoltuk, hogy legyen szilvapálinka főzés is. Sütöttünk kemencés lángost szilvával. Szilvás lepényt. Van szilvával töltött hús és szilvaleves. Ha már ilyen köret van, úgy gondoltuk egy kis szilvapálinkát is fogunk főzni. Ez a tájház laboratóriuma. Egy 60 literes üst, amiben a családnak, meg a vendégeknek főzünk. A pálinka nagyon érett és kimagozott szilvából készül. Persze lehet szilva mellett más gyümölcsből is készíteni a pálinkát, de idén mindenből kevés volt, csak szilva volt több. A pálinkát kétszer szoktam főzni. Először kifőzzük a cefrét, s a második az úgymond finomítás, amire nagyon kell vigyázni, hogy az utópárlat bele ne kerüljön. Általában 47-48 fokosra szoktam főzni a pálinkát, ezt mindig meg szoktam mérni, és ha túl erős jó PH-értékű vízzel szoktam hígítani. Több éves tapasztalatom szerint a pécskai artézi kútból származó víz nagyon jól vegyül a pálinkával” – mesélte Bandi bácsi, aki különböző versenyeken több díjat is nyert pálinkáival.

A már említett szilvás lángos a tornyai tájház kemencéjében sült: 

„Az igazság az, hogy a kemencében sült lángosnak mindig más íze van. A kemencét pedig fával, vagy gallyal kel felfűteni. A kemencében készült ételnek más íze van, mint a gáz sütőben készülteknek. Ezt az ízt meg kell őrizni, tovább kell adni. Kicsi gyerek is van közöttünk, úgy gondolom, ha az a gyerek kicsi korában megszereti, valószínűleg eszébe jut, hogy szeretne ilyen lángost, vagy süteményt, lekvárt, lekváros kenyeret enni, az anyuka, vagy nagymama elkészíti neki. A titok, hogy szívvel-lélekkel kell csinálni” – mondta Piroska néni. 

A hagyományok megőrzése Pozsár Ibolya az Arad Megyei Magyar Gazdák ügyvivő igazgatója szerint egyfajta nosztalgia is: 

„Falusi lányként felnőve a szüleim Majláton készítettek befőtteket. Én onnan elkerültem, és eltávolodtam a lekvárfőzéstől, mert az már az üvegekben került a kamrába, a szüleim elkészítették. Most így jólesik ezeket a gyermekkori élményeket feleleveníteni” – mondta. 

A résztvevők a régi szokásokhoz visszanyúlva a szilvalekvárba nem raktak cukrot, az elmosott befőttes üvegeket a napon szárították és sterilizálták, a befőttbe tartósítószer nem került. A sok kavargatással eltelt órát követően estefelé, az elkészült lekvár és a folyamat felénél kiszedett cibere befőttes üvegekbe került, és takarókkal kibélelt kasokban hűlt ki. 

A megfáradt, de jó hangulatú társaság egy közös vacsorával zárta az estét.