Ilyen még nem volt!

A cím olvastán némelyeknek az a benyomása támadhat, hogy teljesen helytelen: dehogynem volt már nótaest. No de ilyen még nem: ezt a Kárpát-medencei Rendezvényszervező Egyesület hozta ide. Márpedig az egyesület mostanig nem jutott el hozzánk – ami remélhetőleg nem azt jelenti, hogy november utolsó napjaiban kétszer (először és utoljára) üdvözölhettük. Egyébként, ahogy az egyesületi elnök Fejes Ernő szavaiból kivettem: nem rajtuk múlik.

Múlt pénteken este a Jelen Ház nagytermében felállított kerek asztalok mellett a későn jövőknek már nem jutott hely (az előcsarnokban kitett bejelentkezési íveken 149 név szerepelt, de később néhány „illegális”, azaz nem regisztrált belépőt magam is láttam): szóval telt ház volt, a terem végébe pótszékeket kellett beállítani.

Az est a magyar nemzeti ima eléneklésével kezdődött.

A magyar nóta élő örökség – mondta Bognár Levente aradi alpolgármester, aki hozzátette: az estet az RMDSZ, a Pro Identitas, a városi önkormányzat segítségével szervezték meg, célja az, hogy közösen éljük meg a magyar nóta, a közös örökség nyújtotta örömöket – és hát ajánljuk az estet az Aradon is járt Dankó Pista emlékének is.

A tulajdonképpeni előadás előtt Fejes Ernő tartott ismertetőt a magyar nótáról, a 112 éve elhunyt, több mint félezer dalt szerzett Dankó Pistáról, a híres cigányprímásról, akinek számos nótáját ma is éneklik szerte a magyarok lakta tájakon. Ezután a társulat Aradra eljött énekesei vették birtokukba a színpadot – Fejes Sándor Dankó állítólag legkedvesebb nótájával nyitotta meg a sort –, hogy aztán a vajdasági Morvai Melinda, Kurina Irén és egy honfitársunk, a nagyzerindi Dénes Erzsébet folytassa, két-két „felvonásban” is – közben pedig Mizsei Zoltán tangóharmonikán adott elő közismert olasz, francia, zsidó, orosz stb. slágereket. Az énekeseket a Szegedi Cigányzenekar kísérte: Báder Béla nagybőgős, a zenekar vezetője, Virág Mihály cimbalmos, Szabó Zsolt kontrás, Kecskés Sándor prímás irányítása alatt. A több mint egyórás műsor végeztével az asztalokra felkerültek a boroskancsók, s a főszerepet átvették a teremben ülő nem hivatásos, de nagyon lelkes és hozzáértő nótázók, köztük a gáji-buzsáki „énekkar” tagjai, akik köré lassan a terem minden sarkából összegyűltek a nótáskedvűek.

Emlékezetes, szép este volt.

S miközben folyt a nótázás, megkérdeztük Fejes Ernőt, mi is az a Kárpát-medencei Rendezvényszervező Egyesület, amelyet most Aradon köszönthettünk.

– Idén március 15-én jött létre, jogutódként, szegedi székhellyel. Öt országból – a magyarországiakon kívül Erdélyből, Vajdaságból, Délvidékről, Kárpátaljáról – léptek be egyének és művelődési házak, legutóbb Szatmárnémetiből – összesen 15 énekes, de a tagok között van kisiratos közismert polgármestere is.

– Hogy lehet az énekeseket egy-egy előadásra összehozni?

– Odautaznak, ahol fellépés van, ahol végtelenül szeretik a magyar nótát. Nemcsak saját szűkebb pátriájukban énekelnek, hanem kitárul előttük a fél Európa. Általában úgy szoktuk, hogy összevontuk a rendezvényeket, volt valahol egy éjszakai szállásuk, és akkor nem kellett annyit utazni. Például az Idősek világnapján az egyik fellépés Szeged városban, a másik Szatymaz községben volt. A következő tervünk Kárpátaljára elmenni, az ott élő magyaroknak bemutatkozni – ez egyhetes turné lesz. 

– Az ismertetőjükön azt olvastam, hogy Ilyen még nem volt.

– Igen, ez a szlogenünk. Volt egy meghívásunk a magyar miniszterelnök felé – nem akarjuk a politikát bevinni egyesületünkbe és műsorainkba, de azt szerettük volna, hogy nótával legyen tele Orbán Viktor szíve, mert még mindig jobb, ha nótával, mint mással. Meghívtuk, két helyre is, mindkettő vissza volt igazolva, de hát mindkét alkalommal Brüsszelbe kellett kimennie. De nem adom fel, továbbra is szeretnénk, ha részt venne egy olyan esten, ahol elhangzik száz magyar nóta.

– Ki finanszírozza ezt az egyesületet? Hiszen az utaztatás, a szállás, étkeztetés stb. pénzbe kerül.

– Jogos a kérdés. Egyelőre nem dicsekedhetek a finanszírozással, a fellépésért kérünk egy szerény összeget, amelyben benne van az útiköltség és a zenekar bére. Ez nálatok is így történt. De kezdődik majd a pályázatok időszaka, minden irányban pályázni fogunk. A Belügyminisztériumtól megkaptam a statisztikát a testvértelepülésekkel. Megkeressük a polgármestereket, művelődési ház-igazgatókat, kérjük a támogatásukat. Most indul el igazából a szervezés. Nekem annak a görög bölcsnek a mondása jut eszembe, hogy először táncoljunk, azután jöhet a zene. Egy kicsit megpróbáljuk utánozni. Nem könnyű.

– Az est folyamán egy nagyon merész gondolatot röppentett fel: az intézményes nótatanításét.

– Hogy a magyar nóta ne halljon meg, Szegeden a következő tanévtől a magyar nóta oktatását tanintézményekben, a főiskolán és a Radnóti Gimnáziumban szeretnénk bevezetni. Amennyiben lesz foganatja, és miért ne lenne, az illetékes szakminisztérium támogatja majd tananyagként való bevezetését.