Ingatlanra alapított jelzálog (Ipoteca imobiliară)

2013. július 25. 16:44 (csütörtök) /

A törvény által biztosított jelzálog

(Ipoteca imobiliară legală)

A megegyezés alapján létrejött ingatlanra alapított jelzálog mellett, létezik egy olyan jelzálog is, melyet maga a törvény létesít, attól függetlenül, hogy létrejött-e vagy sem a felek között egy erre vonatkozó megegyezés. Ebben az esetben a feleknek nem szükséges külön szerződést kötni, melynek tárgya a jelzálog megalapítása. A törvény által biztosított jelzálog, úgymond automatikusan kiváltja hatását abban az esetben, ha olyan követelésről (creanţă) van szó, melynek teljesítését maga a törvény garantálja. A törvény pontosan taglalja, azon követeléseket, melyek az általa feltételezett „önműködő” jelzálog hatásainak örvendenek.

 

Az első ilyen követelés egy adásvételi szerződés megkötésekor jön létre. Az eladó (vânzător), javára, a tartozott összeg fejében, a törvény jelzálogot alapít az ingatlanra, mely az adásvételi szerződés tárgyát képezi. Ebben az esetben, az a klasszikus helyzet áll fenn, amikor, a vevő (cumpărător) képtelen az ingatlanért követelt teljes összeget kifizetni a szerződés megkötése után, és részletekben fizeti azt. A tartozott összeg kifizetésének érdekében maga a törvény jelzáloggal terheli az így eladott ingatlant az eladó javára, addig a napig, amíg a vevő nem törleszti a részleteket.  Hogyha a megegyezett időpontig nem kerül sor az összes részlet törlesztésére, a törvény hatása által, az eladó érvényesítheti a jelzálogot és kényszereladás alá bocsájthatja az ingatlant.

           

Egy adásvételi szerződés megkötése előtt, két fél között, létrejöhet egy előszerződés (antecontract). Az előszerződés általában akkor köttetik meg, amikor a felek formai okok végett nem tudják rögtön magát a szerződést megkötni. Az előszerződés viszont, kötelezi őket a szerződés megkötésére. Az előszerződés megkötésével, az ígért vevő (promitent cumpărător), kifizeti, az ígért eladónak (promitent vânzător) az ingatlanért kért összeg egy bizonyos részét.

Abban az esetben, ha az ígért eladó nem hajlandó a szerződés megkötésére, meggondolja magát, a törvény az ígért vevő javára jelzálogot alapít az ingatlanra, mely az előszerződés tárgyát képezi. A jelzálog, az előleg visszafizetését garantálja, melyet az ígért vevő fizetett, az előszerződés megkötésekor.[1] 

Tehát, hogyha, az ígért eladó nem fizeti vissza az előleget, mely az előszerződéskor lett kifizetve, az ígért vevő kényszervégrehajtás (executare silită) alá bocsájthatja az ingatlant, az előleg fejében.

           

 

Megtörténhet, hogy a vevő kölcsönt vesz föl egy ingatlan megvásárlásának érdekében. Aki a kölcsönkért összeget biztosítja (lehet az jogi vagy magánszemély – általában ez bank szokott lenni), annak a javára a törvény egy jelzálogot alapít, mellyel a kölcsönkért összeg visszafizetését garantálják. Hogyha a megadott időpontig a vevő nem fizeti vissza a kölcsönt, a kölcsönt biztosító személy (împrumutător) a jelzálog hatására kényszereladásra (vânzare silită) bocsájthatja az ingatlant.  

           

Egy eltartási szerződés (contract de întreţinere) arra kötelezi az eltartót (întreţinător), hogy a szerződésben megegyezett ideig vagy az eltartott személy (întreţinut) életének végéig biztosítsa ez utóbbi számára a megélhetés lehetőségét. Ennek fejében az eltartott egy vagyontárgyat ruház rá az eltartóra. A vagyontárgy, nem a szerződés lejárta vagy az eltartott halála után kerül az eltartó személy tulajdonába, hanem az rögtön a szerződés megkötésével a vagyontárgy tulajdonosa lesz. Az eltartó, általában, a szerződésben vállalt kötelezettségeit természetben kell végrehajtsa (executarea în natură a obligaţiilor de întreţinere, pl. élelem vagy bármilyen más mindennapra szükséges dolgok beszerzése az eltartott számára). Hogyha ez valamilyen oknál fogva egy idő után lehetetlenné válik, az eltartó természetbeni kötelezettsége, pénzbeli kötelezettséggé alakulhat át (executarea obligaţiei de întreţinere în bani, plata unei sume de bani, pe nume „rentă” , în favoarea întreţinutului). Ez azt jelenti, hogy az eltartó minden hónapban egy bizonyos pénzösszeget fizet az eltartottnak. Abban az esetben, ha az eltartási szerződés tárgyát képező vagyontárgy egy ingatlan, a törvény az eltartott javára jelzálogot biztosít ezen ingatlanra, amellyel az eltartó kötelezettségének teljesítését, azaz a pénzösszeg kifizetését garantálja.

           

Egy olyan ingatlan esetében, amely köztulajdonban áll (coproprietate – egy ingatlannak több tulajdonosa van, mindegyik egy bizonyos hányadrésszel rendelkezik az ingatlanból – pl.: X, Y, Z, hárman egy ingatlan tulajdonosai, X-nek 1/3 része, Y-nak 1/3 része és Z-nek is 1/3 része van az ingatlanból)  megtörténhet, hogy az egyik hányadrészes tulajdonos (coproprietar) megvásárolja a többi tulajdonos hányadrészét, és így a teljes ingatlan az ő saját tulajdonába kerül. Ezért, a vevő-köztulajdonos köteles a többi tulajdonos hányadrészét pénzben kifizetni. Ezen összeg kifizetésének biztosítására a törvény jelzálogot alapít az ingatlanra, mely során ha a vevő-köztulajdonos nem hajlandó kifizetni a többi tulajdonos hányadrészét, ez utóbbiak az ingatlan kényszer eladása után szerezhetik meg a hányadrészüknek megfelelő összeget. 

 

A törvény jelzálogot biztosít az építészek, műépítészek javára azon ingatlanra, melyet ezen személyek építettek, javítottak, vagy más ehhez hasonló munkálat alá vetették. Ez azt jelenti, hogyha az ingatlan tulajdonosa nem fizeti ki az említett munkálatokért járó összeget, az említett építésznek jogában áll kényszervégrehajtást kezdeményezni az ingatlan felett, és a kényszereladás során visszaszerezni a neki járt összeget.  Az összeget, mely az építésznek jár nem az ingatlan teljes értékét takarja, hanem csak azt a hozzáadott értéket, amellyel a javítási munkálatok során, az ingatlan eredeti értéke növekedett.  

 

A sajátos jellegű hagyomány (legat cu titlu particular) azt jelenti, hogy a végrendeletben a végrendelő (testator) egy pontosan megnevezett vagyontárgyat hagy az örökösre, így ezt sajátos jellegű örökösnek hívják (legatar cu titlu particular-pl. – X, mint végrendelő a végrendeletében egy ékszert hagy Y-ra, de a végrendeletben nem így szerepel, hogy X egyik ékszere Y-é lesz, hanem pontosan megállapítja, hogy melyik ékszerről van szó: pl. gyémántkövekből kirakott 1O karátos nyakék). Amíg a végrendelet végrehajtásával kötelezett örökös (ez a törvényes örökös), nem engedi át a sajátos jellegű örökösnek a sajátos jellegű hagyomány tárgyát a végrendelet szerint (lehet az ékszer vagy bármilyen más a végrendeletben pontosan megnevezett vagyontárgy), a törvény jelzálogot alapít a sajátos jellegű örökös javára, bármelyik ingatlanra mely a hagyaték útján a törvényes örököst illeti meg.

 

Tehát, a sajátos jellegű örökös kényszervégrehajtás alá helyezheti, a törvényes örökös hagyatékból származó ingatlanját, ha az jószántából nem teljesíti a végrendeletet.

A törvény által biztosított jelzálogot is bejegyzik az ingatlan telekkönyvi kivonatába.

 

 

 

 

Király Andrea ügyvéd

[1] A jelzálogtól eltérően, a fent említett előszerződés esetében, az a lehetőség is fennállhat, hogy bármelyik fél meggondolhatja magát a szerződés megkötését illetően. Ebben az esetben, a másik fél bírósági úton, kérheti egy olyan bírósági határozat kimondását, amely magát a szerződést helyettesíti. Így már nincs szükség, annak a félnek a beleegyezésére, amelyik alaptalanul visszalépett az előszerződés megkötése után. Az erre vonatkozó határozattal, a szerződés megkötöttnek nyilvánul.

Hozzászólások