Iskolával kapcsolatos szösszenetek

Miért is fontos ez a hely? Mert ha nem lenne:

A gyermekeink/unokáink nem ismerkedhetnének meg Tündér Ilonával, Árgyélus királyfival, nem mulathatnának a Döbrögi-verő Ludas Matyival.

Hetedhét ország lakóival sem tudnának elbeszélgetni tolmácsgép nélkül.

Habár, mint bárki másnak, nekik is az ég tetejéről tüzesen süthet le a nyári nap sugára, de nem tudják majd megmászni az Üveghegyet, s nem kelnek át az Óperenciáson megkeresni Kukorica Jancsi kedvesét.

És azt sem fogják tudni, merre keressék, merre mossa a nagy víz Tündérország partjait.

Heveredhetnek majd a boglyák hűvösében, de nem petrencés rúddal fogják mutatni a Budára vezető utat, s biztosan nem lesznek – most, vagy soha – a hazának rendületlenül.

És sosem fogják megtalálni a hetedik krajcárt.

Rácsodálkoznak majd, hogy ükapáik még Góg és Magóg fiainak, mi több Dózsa György unokáinak vallották magukat, s számukra a Hargita nem a székelyek szent hegye, hanem csupán síparadicsom, ahol a finom fenyővíz terem.

És nem fogják tudni, miért kopjafa minden szálfa a Nyergestetőn, s az erdők
miért zöldebbek itt, mint bárhol a világon.

Unguréányu bának nem köszönnek, mert el akarta lopni a Miorica kisbáránykát. És mi több még a szépen furulyázó Moldovan pásztorgyereket is készült megölni. 

Amikor a pijácá Pompijériloron sétáltatják a göndörszőrű kiskutyuskát, egy percre majd megállnak, és elrebegnek egy tátőlnosztut a 40 000 ártatlanul legyilkolt hősök emlékművénél – szőfie cárina usoarő.

És nem Ábelnek, hanem Fuszulánnak és Surgyéléánnak drukkolnak a rengetegben.

Unokáink vajon át tudják-e majd vinni a (magyar) szerelmet a túlsó partra, ha elhagyjuk a templomot, s az iskolát?

És fogják-e ápolni, és lesz-e valaki, akinek továbbadhatják azt a bizonyos rájuk bízott lángot?

Hát erre való Dsida Jenő izzó vasszöge!

„Mert én megtanulom, megőrzöm,

Tanítom, továbbadom, 

A szüleim nyelvét a gyermekeim hangján

Elkopni/elveszni nem hagyom.”

Murvai Miklós