Ismerkedés a püspöki palotával és a Szent György-székesegyházzal

Június 7-én városismereti sétát szervezett a Bánsági Kárpát Egyesület, amelynek során a résztvevők vezetett látogatáson vettek részt a temesvári Római Katolikus Püspöki Palotában és a Szent György-székesegyházban. A több mint félszáz érdeklődő ft. Szilvágyi Zsolt kanonok és Szekernyés János helytörténész szakavatott vezetésével nyert betekintést az ezeréves csanádi, majd 1930-tól temesvári egyházmegye történetébe, felfedezhették a püspöki palota és székesegyház nagy értékű kincseit.

A közel 1000 éves csanádi püspökséget Szent István király uralkodása idején hozták létre, (Szent) Gellért bencés szerzetes, Imre herceg korábbi nevelője vezetésével. A püspökség virágzásnak indult, majd a tatárjárás (1241), a Dózsa György vezette parasztlázadás (1514) és a török hódoltság (1552–1716) idején igen nehéz időket élt meg. Ft. Szilvágyi Zsolt kanonoktól megtudtuk, hogy Dózsa György hadai Csanádon is pusztítottak-gyújtogattak, a tűzben megsemmisültek Szent Gellért ereklyéi, amit később a szülővárosából, Velencéből visszakapott ereklyékkel pótoltak. A csanádi római katolikus püspökség intézményeinek a helyzete a török alól való felszabadítás után sem rendeződött teljesen, eleinte sem püspöki palota, sem székesegyház nem volt. A jelenlegi püspöki palota bizonyos részei a XVIII. század elején épültek, de a század folyamán többnyire még adminisztratív célokat szolgáltak (sóhivatal működött benne). Anélkül, hogy tulajdonukban lett volna, 1737-től kezdve itt éltek a püspökök és ezekben az években, a csanádi püspökség Temesvárra való költözését követően, többször vetették fel egy új rezidencia építésének gondolatát, ám erre – anyagi okokból – nem került sor. Az épület 1780-ban, Christovich Imre püspöksége alatt került véglegesen egyházi tulajdonba, és a temesvári püspökök első állandó rezidenciájává vált. A barokk épületet ezt követően többször javították, bővítették; 1890-ben teljes átalakításnak vetették alá, ekkor nyerte el mai formáját. 1891-ben, temesvári látogatása alkalmával itt szállt meg Ferenc József császár. 

A Trianoni békeszerződés nyomán a csanádi egyházmegye három részre szakadt, a legnagyobb része a Román Királysághoz került. Az utolsó csanádi püspököt, Glattfelder Gyulát gyakorlatilag száműzték a román hatóságok, ő Szegeden folytatta tevékenységét. A temesvári egyházmegyét 1930-ben hozták létre, amelynek első főpásztora Pacha Ágoston püspök volt. A kommunista hatalomátvétel után, 1848-tól újabb megpróbáltatások következtek: a temesvári egyházmegyét felszámolták, a püspököket bebörtönözték lelkipásztor társaikkal együtt. A temesvári egyházmegye csak a rendszerváltás után, 1990-ben nyerte vissza rangját, amikor Kräuter Sebestyént nevezték ki megyés püspöknek.

Ft. Szilvágyi Zsolt és Szekernyés János körbevezették a csoportot a püspöki palota emeleti helységeiben, ahol meglátogatták az ún. vörös termet, az emeleti körfolyosót, ahol a püspököket ábrázoló festmények és a Felsőfokú Papnevelő Intézetből az államosításkor kimentett vitráliák, Körösfői Kriesch Aladár és Nagy Sándor szecessziós stílusú műremekei tekinthetők meg, amelyeket Róth Miksa budapesti műhelyében kiviteleztek. A bibliai témájú vitráliák évtizedekig a Szent György-székesegyházban voltak elrejtve, és csak 1995-ben szentelték fel őket a jelenlegi helyükön. A csoport ezután átvonult a csodálatosan felújított székesegyházba, ahol a bánsági származású Franz Metz orgonaművész szólaltatta meg a templom Wegenstein orgonáját, lenyűgözve a hallgatóságot.

A temesvári magyarokból (és nem csak) verbuválódott, a Bánsági Kárpát Egyesület szervezésében létrejött mintegy 60 fős csoport izgalmas történelmi ismeretekkel és kulturális élményekkel gazdagodva fejezte be a városismereti sétát, amelynek során sokan közülük életükben először léphettek be a temesvári püspöki palota kapuján. Az egyesület nevében Balázs István elnök köszönte meg ft. Szilvágyi Zsolt kanonoknak és Szekernyés István helytörténésznek a szakszerű vezetést.