Jácintok márciusra

Az idei újaradi magyar farsangi bál érdekes színfoltja volt Keresztesi András eljegyzésének bejelentése, a pár megáldása. Ami azért sem volt – a nem éppen szokásos környezeten túl – mindennapi, mert a vőlegény szemmel láthatólag a hetvenes éveiben járt, s az ara sem éppen hamvas hajadon. Az újdonsült vőlegény egy pohár jó csombordi borral kedveskedett asztalánál bárkinek, a tombolán pedig egy Keresztesi-rózsát is kisorsoltak.

Kíváncsi lettem, ki lehet ez a Keresztesi úr.

Az aradi Clujului utca 74. előtt személygépkocsi, utánfutóval, és nemcsak dísz, hanem munkaeszköz. Ha beljebb kerül a portán az ember, mindjárt kiderül, miért is.

A házigazda ugyanis kertész – virágkertész, bár, mint később kiderül, a tavaszi szezon lejárta után sárgarépát, petrezselymet vet a deszkakeretbe fogott ágyásokba, hogy „ne álljanak kihasználatlanul”. A kicsi udvar meg a nem túl nagy kert mondhatni minden négyzetmétere ki van használva,  keskeny ösvény vezet a fóliasátor-utcák között, a vastag műanyagból megépített, mintegy 800 négyzetméteres sátrakban, hosszú asztalokon pedig pillanatnyilag csupa-csupa jácint: fehér, sötétkék, rózsaszín, amelyek március elsejére meg 8-ra fogják elérni azt a méretet, fejlettséget, amilyet a piacon a nőknek kedveskedő férfiak ilyenkor keresnek.

Tudja-e a kedves olvasó, hogy lehet (és kell) úgy bánni a virággal, hogy az éppen a kívánt alkalomra, napra legyen „kész”? Magam, bevallom, nem tudtam, s hátha nem vagyok egyedül.

Nos, a munka a március elejére szánt jácintokkal az előző év októberében (!) kezdődik, amikor a hagymákat (a szabadba vagy fólia alá) ágyásokba kiültetik. Ott telelnek január 25-ig (ne tessék kérdezni, miért pont addig), akkor cserepekbe ültetik át, s a virág (bizonyos praktikák alkalmazásával, persze) pontosan márciusra lesz olyan, amilyen kell. Közben fűteni kell a melegházat, amire Keresztesi úr egyszerű (fafűtéses) módszert alkalmaz.

– Mikor és hol tanulta el a virágkertészetet?

– Már a hetvenes években kezdtem, miközben főállásban még az építővállalatnál dolgoztam. Nagyon sokat köszönhetek Weil Alajos és Papp Emil kertészeknek, akiktől tanultam, s akikre mindig nagy hálával gondolok. Nyugdíjasként aztán teljesen átálltam – most 77 éves vagyok –, azóta ezzel foglalkozom.

– Bírja? Első pillantásra látszik, milyen sok a munka ezzel a sok száz cseréppel.

– Nagyon szeretem csinálni, bár egyedül a főszezonban nem megy, olyankor segítség kell.

– Aztán reménykedhet, hogy (főleg) március elsején meg 8-án elmegy a portéka.

– Igen. Hónapokig ezért dolgozik az ember.