„Kóbor kutya harapott meg. Hova menjek?”

Az utóbbi hetekben nem egy kutyaharapásos esetről hallottam. Az áldozatok egyike, Zs. F. buzsáki olvasónk szerkesztőségünket is felkereste, hogy elmondja panaszát. 

Nem a rengeteg kóbor kutya miatt méltatlankodott, mert mint rezignáltam megjegyezte: voltak, vannak és, sajnos lesznek is, hisz a sokéves tapasztalatok azt igazolják, hogy a városnak nincs pénze ilyen „jelentéktelen” probléma megoldására. A harapás utáni kálváriáját akarta elmondani. Mert, bár a harapás nem volt túl mély, túl veszélyes, de mégis mindenféle kórokozóval teli kóbor kutyától származott. Ezért úgy döntött, hogy elmegy a megyei kórház sürgősségi osztályára. Úgy is tett. Ott, az egyik ablak mögött ülő fehér köpenyes hölgy azt mondta, hogy várjon. A teremben egyébként már több tucatnyian vártak… Várt ő is türelmesen három óra hosszat, aztán megint érdeklődött, hogy mikor kerülne sorra… Hova siet? Üljön le és várjon, nem látja, hányan vannak, s valószínűleg komolyabb a problémájuk, mint az övé? – jött a rendreutasítás… Zs. F. várt még egy ideig, de mert sürgős elintéznivalója volt még aznap, elment, majd ismét visszatért a sürgősségire. Ahol változatlan helyzet fogadta. A fehérköpenyesek siettek, nem álltak vele szóba, nem világosították fel, hogy mit kell tennie… Az idő késő délutánba hajlott, mire olvasónk fogta magát és végleg elment.

– Senki nem mondta, hogy a kutyaharapással ide, a belvárosi Cicio Pop utcai járványkórházba kell jönnie? Itt kapja meg a szükséges védőoltást?! – kérdeztem.

– Szóba sem álltak velem, nem hogy felvilágosítottak volna… Ha tudom, egyenesen ide jöttem volna, nem vesztegetek el a megyei kórház sürgősségi osztályán majd egy egész napot…– mérgelődött – teljes joggal – olvasónk.

Majdnem így járt egy fiatalasszony, P. G. is.  Az utcán a lábának ugrott egy kutya, megharapta, majd morogva tovább somfordált. P. G. is a megyei kórház sürgősségi osztályára sietett. Neki azonban szerencséje volt: a folyóson összefutott egy ismerős orvossal, aki azonnal felvilágosította, hova kell mennie, de előbb fertőtlenítették a sebet. A járványkórházban megkapta az első védőoltást (a sebfertőtlenítést is elvégezték volna, hisz ott is asszisztensek, orvosok dolgoznak ugyebár), a szakorvos által előírt ötből. Ha nincs az ismerős, úgy járt volna, mint Zs. F. olvasónk.    

Igen, tudjuk valamennyien, hogy a megyei kórház sürgősségi osztályán szinte minden nap óriási a forgalom, rengeteg beteget hoznak be, sokat kell várni. Az ott dolgozó asszisztensek, ápolók, orvosok ki sem látszanak a munkából.

A jelek szerint azonban az információs-ügyintézői ablaknál ülő hölgy nincs feladata magaslatán, pedig az ő tiszte éppen a megfelelő tájékoztatás lenne… Kutyaharapásos esetekben például az, hogy a pácienst a járványkórházba irányítsa, több órás várakoztatás helyett. Vagy ha nehezére esik a beszéd, ragasszon ki az ablaka mellé egy felhívást, az alábbi szöveggel: Figyelem! Kérjük a pácienseket, hogy kutyaharapással a Cicio Pop utcai járványkórházba menjenek!