Kohásztiltakozás Déván

 

Közel száz ember tüntetett ma a Hunyad Megyei Prefektúra előtt. Legtöbbjük vajdahunyadi kohász, hiszen a Siderurgistul szakszervezet volt a megmozdulás fő szervezője, de hozzájuk csatlakozott néhány szászvárosi, piskitelepi és dévai szakszervezeti tag, illetve néhány nyugdíjas is. 

A kis létszám ellenére a sípkoncert fülsüketítőnek bizonyult a felszólaló szakszervezeti vezetők és a sajtó képviselői számára egyaránt.

A kohászok elégedetlenségének fő oka a nyugdíjtörvény tervezett módosítása, mely a különlegesen nehéz munkavégzési kategóriába (egyes csoport) tartozók nyugdíjkorhatárát 50-ről 55 évre emeli meg, s megszigorítja az e kategóriába való sorolás kritériumait, hangsúlyozta Petru Vaidoş, a Siderurgistul szakszervezet elnöke. Sőt, a többi – rendes munkakategóriába sorolandó – alkalmazott esetén a nyugdíjkorhatárt 60-ról 65 évre emelnék.

Mi lesz azokkal az emberekkel, akiket a kohászat 2003-as privatizációja előtt bocsátottak el, s akik most az 50, illetve 60 éves nyugdíjkorhatárhoz közelednek? Legtöbbjük nem talált más munkahelyet, mivel a kohászati szakképzéssel nehéz más szakmában elhelyezkedni, mondták a szakszervezeti vezetők. Sok emberről van szó, hiszen a kohászat privatizációjánál az akkori 8600 alkalmazottból 6300-at elbocsátottak, s csak 2300 maradt meg.

Erre a felbőszült tiltakozók azt kiabálták: nem a kohászok munkaidejét kellene megtoldani öt évvel, hanem az országot kifosztó politikusok börtönbüntetését!

Talán még nagyobb elégedetlenséget, füttykoncertet és kormányellenes szlogeneket okozott a törvénytervezet múltra vonatkozó része. 2001 áprilisában ugyanis a Năstase-kormány döntése alapján számos kohászt visszaminősítettek a különlegesen nehéz munkavégzési kategóriából (egyes csoportból) a második csoportba, mivel túl lazának tekintették a besorolási kritériumokat. A most készülő törvénytervezet azonban a 2001 előtti munkaviszonyra sem szándékszik elfogadni az első csoportos besorolást, a nyugdíjat nem annak megfelelően számítanák ki. Amivel a kohászok rosszul járnának, hiszen a különlegesen nehéz munkakörülményeknek megfelelő első csoportos besoroláshoz természetesen magasabb nyugdíj járna.

Petru Vaidoş szerint a hatóságok nagyobb tiszteletet kellene mutassanak a kohászok iránt, hiszen az utóbbi években az immár ArcelorMittal néven, indiai tulajdonban lévő kohászat a legnagyobb adófizető a megyében.

Mielőtt a vezetők küldöttségét fogadta volna Dorin Gligor alprefektus (Dézsi Attila prefektus Brádon volt, a hétvégi cebei ünnepségek előkészítésére), az egyik tiltakozó rosszul lett, összeesett és eszméletét vesztette. Amíg a mentő a helyszínre érkezett, a tüntetők teljesen megfeledkeztek tiltakozásukról, s figyelmük a minden valószínűséggel szívrohamot kapott kollégájuk felé irányult. Érdekes módon a tüntetők közül senki nem ismerte a kórházba szállított kollégájuk nevét, csupán azt tudták róla, hogy 59 éves kohász.

(Néhány órával később a tiltakozáson összeesett ember elhunyt a dévai kórházban. Az 59 éves Ioan Pascu szívrohamot kapott a tüntetésen, s noha a mentők néhány percen belül a helyszínre érkeztek és a dévai kórházba szállították, az intenzív osztályon már nem tudták feléleszteni.)

A tüntetők figyelme ezután sem tért vissza, bármennyire igyekeztek a szakszervezeti vezetők felhergelni őket. Legtöbbjük továbbra is csak kollégájuk sorsáról beszélt, szinte megfeledkezve a nyugdíjtörvény-tervezetről. Ezért a vezetők küldöttsége a megyeházába ment, hogy átadja a tiltakozó levelet az alprefektusnak.