Kokárdát készítettek, papírzászlóval buzdítottak

Nemzeti ünnepünk emlékezés és erőforrás: „Vannak napok, melyek nem szállnak el, / De az idők végéig megmaradnak, / Mint csillagok ragyognak boldogan / S fényt szórnak minden születő tavasznak”.  

Iskolánk kis közössége ezzel a célkitűzéssel ünnepelt ezen a napon: ébren tartani azt gyermekeinkben, hogy mit jelentett akkor, és mit kell jelentenie ma március 15-nek. Fontosnak tartottuk, hogy ne pusztán történelmi adatokat, ismereteket kapjanak tanulóink, hanem megtartó közösségi élményben legyen részük, átérezzék, hogy nemcsak emlékezni kell a múltra, hanem meg is kell hallani annak üzenetét.

A nap a Pilvax kávéházban indult, ahol a pincérek forró csokit szolgáltak fel az ifjúságnak, akik saját kokárdát készítettek, és feltűzték egymásnak az összetartozás és az együtt ünneplés jelképeként. A történelmi események felelevenítése után kis forradalmáraink a Nemzeti dallal és a 12 ponttal idézték meg 48 szellemét, miközben a kisdiákok egyéni kis papírzászlókat készítettek. A diákok által elkészített Kossuth-zászlóval, ágyúval, eredeti 48-as karddal látogatták meg az óvodásokat, ahol a „szabadságharcra” buzdították a legkisebbeket is.

Ezután a művelődési házban folytatódott az ünnepi program. A diákok saját készítésű címerek segítségével emlékeztették az ünneplőket történelmi múltunk jelesebb időszakaira, eseményeire. Ezt irodalmi összeállítás követte, melynek keretén belül a diákok szavalatában nemcsak Petőfi forradalmi költészetének darabjai, hanem a diákok legkedvesebb magyarság-versei is helyet kaptak.

A rendezvény záró mozzanataként a falu központjában lévő téren a diákok önkéntes ezredének díszfelvonulását láthattuk, majd a kis huszárok szabadtéri játékokon próbálhatták ki ügyességüket. A napot a közös ünnepi ebéd zárta. Az ünnepséget jelenlétével megtisztelte: Ménesi Melinda a Borostyán Egyesület elnöke, Ft. Szabó Péter helyi plébános, és Kocsis József alpolgármester is. Köszönetet mondunk a támogatásért Ft. Szabó Péternek, a Borostyán Egyesületnek, a Kutnik családnak és nem utolsó sorban Kurilla Jánosnak és feleségének a finom ebédért.

Kép és szöveg, az iskola tanárai