Röpke beszélgetés Berecz Gábor ügyvezető elnökkel

Kölcsey-közgyűlés előtt

Írta:
2018. február 23. 18:30 (péntek) /

– Kb. egy évvel ezelőtt ugyanitt ültünk azután, hogy a Kölcsey Egyesület ügyvezető elnökének megválasztottak. Most, hétfőn délután ötkor (a Csiky Főgimnázium dísztermében) sor kerül az Egyesület közgyűlésére. Annak idején számos elképzelésről beszéltél – most erről kérdeznélek: mi valósult meg, mi nem az akkori elképzelésekből?

– Az előre eltervezett programokból, nyugodt szívvel mondhatom, minden megvalósult, sőt több is.

– Konkrétabban?

– Vannak állandó programjaink, mint a májusra tervezett énekkari és zenekari program, a kiállítások terén 2017-ben is sikerült két rendezvényt megszervezni, Simó Margit Dante-kiállítását, ősszel pedig az Eisele Szűcs Zoé életmű-tárlatot. Számos más eseményt is szerveztünk, néhány saját, és néhány más szervezettel közös rendezvényt. Újdonság, hogy két alkalommal is tematikus kirándulást szerveztünk, az egyiket tavaly a nyár folyamán Gödöllőre és Budapestre, a másikat, később, Esztergom–Budapestre.

– Beszélj a könyvkiadásról, a Kölcsey Egyesület egyik állandó célkitűzéséről.

– A Fecskés sorozatban megjelent 5+1 kötet (Földesdy Gabriella, Olasz Angéla, Puskel Péter, Ujj János előszavával a Zenetörténet újrakiadása, Réhon József Galérije), de Simó Margit Dante-illusztrációi is, amelyet most, a közgyűlés alkalmával nyújtunk át tagjainknak. Megjelentek ezenkívül kisebb kötetek (ha jól számolom, négy), amikor megszerveztük a diákkórus- és adventikórus-találkozót, valamint a kiállításokkor megjelentetett apróbb ismertetők. Ennyit, tudomásom szerint, még soha nem adtunk ki, mármint az Egyesület, egyetlen évben.

– Van valami, amit az Egyesület nem tudott megvalósítani az eredeti elképzelésekhez képest?

– Nincs, nyugodtan mondhatom.  De azt igen, hogy nem tudtunk eleget tenni bizonyos, határon belüli és túli (kecskeméti, kunszentmiklósi stb.) meghívásoknak, a zsúfolt program miatt, mint ahogy az országunkban szervezett több rendezvényre sem jutottunk el.

– Hadd tisztázzuk: a Kölcsey teljes vezetősége társadalmi munkában, azaz minden fizetség, anyagi elismerés nélkül dolgozik.

– Így van.

– Honnan annyi elszántság, indíttatás, hogy e munkát ki-ki a napi feladatain, elfoglaltságain túl végezze?

– Kényelmetlen kérdés. Mit mondjak? Összejöttünk néhányan, akik e munkát szívügyüknek tekintik. Mindenesetre megpróbáltuk úgy felosztani a feladatokat, hogy mindenki a szívéhez legközelebb álló dolgokkal foglalkozzon.

– A jelek szerint mindez elég jól működik.

– Többen kellene legyünk, de a mostani létszámmal, felállással kell megoldanunk a dolgokat.

– Egy (főleg magyar) kulturális vagy egyéb önszerveződési egyesületnél mindig felmerül az utánpótlás kérdése.

– Nehéz ügy, hosszan töprengünk a jövőn. Örömmel konstatálom azonban, hogy főleg az utóbbi fél évben elég sok diák vett részt rendezvényeinken, néhány csikys tanár elhozza tanítványait egy könyvbemutatóra, a kórustalálkozóra stb. Hogy konkrétan kik jönnek majd utánunk, sajnos, nem tudom. Csak remélem, hogy mind a közönség soraiban, mind a Kölcsey vezetésében lesz majd utánpótlás.

Hozzászólások