Kötelező a mediátor felkeresése

A hazai igazságszolgáltatásba 2013. augusztus elseje minden bizonnyal nevezetes dátumként vonul majd be: az ettől, illetve az ezután kezdődő perekben kötelezővé vált a mediátor igénybevétele.

Pontosabban arról van szó, hogy – a 2013/4-es számú sürgősségi kormányrendelet alapján – a bíróság nem fogadja el addig a perirat benyújtását, amíg a felek nem bizonyítják – egy, a mediátor által kiadott igazolással –, hogy tudomást szereztek a mediáció által biztosított előnyökről.

Lapunkban már régebben írtunk a mediáció intézményéről és előnyeiről – Romániában a 2006/192-es (utólag kiegészített és módosított) törvénnyel szentesítették a mediációt és a mediátor foglalakozást –, de aligha árt felidézni, miről is van szó.

A mediáció tulajdonképpen konfliktuskezelő módszer, amelynek az a lényege, hogy két, konfliktusban álló fél közvetítés, békéltetés céljából egy harmadik, semleges félhez fordul. Ez utóbbi a mediátor, azaz közvetítő. (A mediáció, mediátor latin eredetű szó, és közvetítést jelent.) Maga a mediáció, ha nem is ezen a néven, sok száz, sőt több ezer éves múltra tekint vissza, nem egyszer államok közötti viszály, konfliktus esetén is igénybe vették, mint alternatív megoldási lehetőséget a háború, vagy csak hosszas pereskedés elkerülése érdekébben. A békéltetéssel rokon, bár jogilag a kettő nem teljesen azonos.

Miért folyamodtak Romániában már néhány esztendje, és mától kötelező módon a mediációhoz?

Több oka is van, de a legfőbb alighanem az, hogy az igazságszolgáltatás intézményei – nagyon nagy igénybevételük miatt – lassan, körülményesen, nagy költséggel működnek, a perek nagyon sokáig elhúzódnak. Emellett rengeteg az olyan ügy, amelyben a felek – józan belátással, tárgyalással, egy kívülálló, semleges és megfelelő hozáértéssel rendelkező fél segítségével – egymás között is nyugodtan megegyezhetnek, elejét véve egy hosszadalmas és drága, idegeket ölő, időt pazarló pernek. A mediáció nagy előnye, hogy abban – mivel a vitás kérdések kölcsönös megegyezés, beleegyezés alapján dőlnek el –, nincs vesztes és nyertes, nincs bűnös vagy ártatlan: mindkét fél csak nyerhet, hiszen mindkettő számára elfogadható gyakorlatias megoldás születik. 

A mediáció „tevékenységi területe” a polgárjog, családjog, de akár büntetőjog is lehet.

Az eredeti romániai törvényben még az állt, hogy amennyiben csak az egyik fél egyezik bele a mediáció alkalmazásába, a másik felet nem lehet kényszeríteni rá. A ma érvényes jogszabály már kimondja, hogy a feleknek kötelező mediátorhoz fordulniuk a bírósági eljárás megkezdése előtt, pontosabban: a mediátornak fel kell világosítania őket arról, hogy milyen előnnyel járhat közvetítése, közreműködése. Ha a konfliktus annyira mélynek és megoldhatatlannak tűnik a felek számára, hogy csak a bírósági ítéletben bíznak és nyugodnak meg, ám legyen: pereskedjenek.

Romániában évek óta folyik a mediátorképzés, a sürgőségi kormányrendelet tehát nem találja felkészületlenül a mediáció intézményét. Van tehát kihez fordulni, és egyáltalán nem mellékes, hogy a mediáció igénybevételével a peres felek a drága bélyegilleték alól is felmentést kapnak. Mi több: ha a per már folyamatban van, de a felek eközben mediátor segítségével megegyeznek, a kifizetett bélyegilletéket visszakapják, a pert, a bűnügyi eljárást pedig felfüggesztik.

A mediátor köteles a kérés benyújtásától számított legfeljebb 15 napon belül kiállítani a feleknek az igazolást, hogy felkeresték és megkapták a szükséges felvilágosítást. Ez a szolgáltatás ingyenes, a mediátor további közreműködéséért azonban, ha a felek azt igénybe veszik, fizetni kell.