Közös versmondással emlékeztek Petőfire és a 48-as szabadságharcosokra

Kedden délután Eftimie Murgu szobrának és Klapka György emléktáblájának a megkoszorúzásával folytatódtak a március 15-i ünnepi megemlékezések. 

Az RMDSZ Temes megyei szervezetének központi ünnepi rendezvényére idén is a temesvári magyarok hagyományos zarándokhelyén, a szabadfalui Petőfi-emlékműnél került sor, több száz magyar részvételével.

Az ünnepség résztvevőit Páll Anikó színművész köszöntötte, Orbán Vikor magyar és Emil Boc román miniszterelnök üzenetét Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök olvasta fel. Az ünnepi beszédek sorát Szabó Ferenc, az RMDSZ városi önkormányzati képviselője nyitotta meg, aki így fogalmazta meg március 15. üzenetét a szórványban élő magyarok számára:

“A kisebbségi sorsban a megmaradás áldozathozatallal jár, többet kell tennünk önmagunkért és nemzettársainkért. Jó magyarok, ne legyen ez teher senkinek, legyünk büszkék arra, hogy magyarnak születtünk, őrizzük meg ősi jussunkat, nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat úgy, hogy továbbadhassuk gyermekeinknek, unokáinknak. Ez mindenkinek egyéni felelőssége, aki ezt nem teszi meg, a lehetőségét sem biztosítja utódai számára, hogy megmaradhassanak magyarnak!” A római katolikus egyház képviseletében Jéger Béla kanonok, az evangélikus egyház képviseletében Kovács Zsombor lelkipásztor, a Temesvári Magyar Diákszervezet képviseletében Nagy Dániel mondott ünnepi beszédet.

“1848. március idusának üzenete kettős értelmet hordoz: szeretni ezt a nemzetet, tiszta önfeláldozó szeretettel és fejet hajtani azok emléke előtt, akik szeretetre méltóvá tették! – mondta Kovács Zsombor lelkipásztor – “Nem szégyen szeretni a nemzetet, és nem szégyen magyarnak lenni, magyarul érezni, énekelni, szavalni, nem szégyen magyar néptáncot ropni. Nem szégyen, ha ennek a maroknyi népnek egy ütemre dobban a szíve, és nem szégyen, ha egyik magyar a másikban nem vetélytársat, ellenfelet vagy éppen ellenséget lát, hanem testvérének érzi őt, akit ugyanannak az édes anyaföldnek bölcsője ringatott, és akinek anyanyelve ugyanaz. /.../ Azt az embert, akinek szívében kiteljesedett az Istene és nemzete iránti szeretet, nem nyomasztja múltja terhe, hanem büszke elődeire, az ilyen ember nem fél a bizonytalan jelentől, mert tudja, hogy van erős Istene, és van testvére, aki megfogja a kezét, aki felemeli, ha elesik. Bizakodva és nem aggódó szívvel tekint a homályos, ismeretlen jövendőbe”.

Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét egy pöttöm “forradalmár”, az első osztályos Fóris András szavalta el. A temesvári Magyar Nőszövetség kezdeményezésére a Csatadal című Petőfi verset rendhagyó módon közösen mondták el az ünnepség részvevői, Balázs Attila színművész vezényletével. Az alkalomhoz illő dalokat énekelt az Új Ezredév kórus, Szabó Gabriella karnagy és a Bartók Béla kórus Gáspár Mária karnagy vezényletével. Az ünnepi műsort a Bartók Béla Líceum Bokréta citerazenekarának magyar népdal-összeállítása zárta.

A szabadfalui Petőfi-emlékmű ünnepélyes megkoszorúzása után a megemlékezők a két kórussal együtt énekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, a belvárosi református templomban dr. Raffay Ernő budapesti történész tartott előadást az 1848-as forradalomtól 1945-ig terjedő korszak történelmi eseményeiről.

A Temesvárhoz közeli másik Petőfi emlékhelyen, Újszentesen ökumenikus istentisztelettel, a templomkertben álló Petőfi emlékműnek és az iskola előtt álló Petőfi és Eminescu szobroknak a megkoszorúzásával emlékeztek meg kedden este a helyi magyar közösség képviselői az 1848-as forradalom és szabadságharc 163. évfordulójáról.