Lassú házi feladat

Ha a szándék egyelőre csak apró lépésekben látszik is, de a polgármesteri hivatalnak határozott célja, hogy a város szempontjából különösen értékes, egyedinek számító műemlékeket szép sorban, a lehetőségekhez mérten visszavásárolja, s megmentse ezeket az összeomlástól. Sajnos, akárcsak a többi erdélyi városban, ahol nagyon sok a magyar érdekeltségű műemléképület, ezek jó része katasztrofális állapotba került Aradon is. Vagy, mert a tulajdonos állam, önkormányzat nem törődött még az állagmegőrzéssel sem, vagy, mert a rendszerváltás utáni zavaros esztendőkben az illetékesek magánkézbe passzolták. És az akkor remek ingatlanbiznisznek tűnő mutyizás, mára nyűg lett az illető magánszemély nyakán.Az ügy mellé szerencsére a jóérzésű ellenzékiek is felsorakoztak, hisz amikor tavaly a városi tanács megszavazta, hogy az újaradi vámház visszavásárlási folyamatában az önkormányzat érdekeit Bognár Levente, és az általa irányított bizottság képviselje a tulajdonosokkal való tárgyalásokon, Edeleni Kálmán javasolta, vegyék fel a listára a víztornyot is. a tanácsosok rábólintottak, és az ügy azóta meg is mozdult.– Végül az összeálló bizottság nem csak a vámház és a víztorony visszavásárlását fogja lebonyolítani, hanem feladatul kapta, hogy megoldja a Megbékélés Park bővítését is. Pontosabban, tárgyalnunk kell azokkal a háztulajdonosokkal, akiknek ingatlana, a parknak a víztoronyig való egységes kiépítésébe már nem fér bele.A dolog kényes, a már megszavazott rendezési terv szerint a Megbékélés Parkja magába foglalja a most épülő sportszállót, víztornyot, ugyanakkor szabadtéri koncertek szervezésének is lesz helye. Vagyis, egységes turisztikai vonzerőt jelent majd. A park szélén, a tűzfal mögött élők bérlakásai jelentik a legkisebb gondot, hisz ezeknek az embereknek máris kijelölték új otthonaikat. A rendőrség felé haladva, a sarki ház önkormányzati, a többiekkel viszont tárgyalni kell majd.Az ár dönthet– A vámház és a víztoronnyal kapcsolatban még nem kerestük meg a tulajdonosokat, jelenleg gyűjtjük a szükséges dokumentációt, hogy alaposan felkészülve ülhessünk le velük – magyarázta a stratégiát lapunknak Bognár Levente.A bizottságnak azonban máris meggyűltek a gondjai, hisz még keresniük kell az adásvételi szerződéseket.– Például, a vámház telekkönyvi kivonatában szerepel, hogy annak idején a várostól a községgazdálkodási vállalathoz, a GCA-hoz került, és ők adták el a jelenlegi tulajdonosnak. De hogy mennyiért, ahhoz elő kellene kerüljön a szerződés, de ez nincs, nem világos, miként lett átadva az épület – latolgatta a lehetőségeket az alpolgármester, megjegyezve, hogy azért máris kértek egy független szakembertől értékbecslést.Addig is, amíg ez megoldódik, a vámházat az enyészet porlassza. Jelenlegi tulajdonosa, a jelek szerint nem sokat törődik az épülettel, a vakolat pereg, létszik, azonnali újjáépítésre lenne szükség. A Nyugati Jelen kérdésére a vámházban kocsmát üzemeltető tulajdonosnő elmondta, még nem kereste meg senki, csak a sajtóból értesült hogy a város visszavásárolná a házat. De megjegyezte, hogy leül tárgyalni a bizottsággal. Más kérdés, hogy a műemlékfelügyeletnek kényszerítenie kellene a tulajdonost a felújításra, és az is kérdés, adtak-e engedélyt a régi faablakok műanyagra való cseréjére, vagy a bejárat „átfaragására”.A víztorony visszavásárlása sem lesz könnyű feladat, az egykori pártaktivista Horia Truţă által ügyes húzással megvásárolt épületbe az évek során rengeteg pénzt ölt, így várhatóan – ha rábólint az eladásra – ezt fel fogja számolni. Javára legyen mondva viszont, hogy az általa kialakított képzőművészeti galéria, a víz-múzeum máris vonzó színfoltja a városnak, legalább a kulturális kiaknázás irányába terelte a víztornyot.Az biztos, hogy a tárgyalások, amelyek elhúzódhatnak, minden bizonnyal kizárólag a pénzről szólnak, a jelenlegi tulajdonosok biztos a maximumot akarják majd kicsikarni a városból.