„Legyen ez az első lépés a hagyományteremtés felé”

2025. november 20-án Báró Ambrózy Bélára emlékeztek a temesvári magyarság képviselői a temesvári evangélikus-lutheránus templomban. A rövid kulturális műsorral színesített megemlékező istentiszteletre és koszorúzási ünnepségre az evangélikus-lutheránus egyházközség, a Pro Agricultura Egyesület, és az RMDSZ Temes Megyei Szervezete közös szervezésében került sor. Igét hirdetett Kovács Zsombor lelkipásztor, a Pro Agricultura Egyesületet Zágoni-Szabó András, az AMMGE (Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete) elnöke, a Temes megyei RMDSZ-szervezetet Molnár András elnök, parlamenti képviselő képviselte a megemlékezésen, részt vettek továbbá a megyei és helyi RMDSZ-szervezetek, a történelmi egyházak, civil szervezetek és közintézmények képviselői.

Kovács Zsombor lelkipásztor Mózes 5. könyvéből választott alapigét a megemlékező istentisztelethez: Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják: (5 Mózes 32, 7.) – „Azért vagyunk ma itt, hogy megpróbáljunk eleget tenni az elhangzott isteni parancsnak. Ezt a parancsot földi élete utolsó napjaiban közvetíti Isten embere, Mózes a választott nép felé. Felhívja figyelmüket arra, hogy semmiképpen nem szabad elfeledkezniük Isten szabadításáról, és azokról a dicső elődökről, akiket Isten arra használt fel, hogy népét vezessék, bátorítsák, a nehéz időkben megtartsák. 

Isten folyamatosan emlékeztet bennünket is arra, hogy a hitben előttünk járó, nemzetünk megmaradásáért semmilyen áldozatot meg nem tagadó, hazaszeretetből, becsületből és gerincességből nekünk példát mutató elődeinkre emlékezni, nem csupán feladatunk és szent kötelességünk, hanem isteni parancs is – mondta Kovács Zsombor lelkipásztor. – Ezért vagyunk ma itt, az evangélikus templomban, hogy a nemzet gazdasági felemelkedéséért és megmaradásáért elévülhetetlen érdemeket szerző Ambrózyak előtt fejet hajtsunk, és megtanuljuk azt a leckét, amit csak ők tudnak nekünk megtanítani. Amikor 3 évvel ezelőtt elhelyeztük templomunkban az Ambrózy család emléktábláját, a Covid miatt egy éves késéssel, a család elhunyt tagjainak földi maradványait pedig elhelyeztük szeretett templomuk megszentelt falai közé, dr. Nagy István, akkori és jelenlegi agrárminiszter a következőket mondta: A magyar agrárium méltán lehet büszke a nagy elődök munkájára, kitartására és szorgalmára, amiből most is erőt meríthetünk. Majd hozzáfűzte: Akit megragad a méhcsaládok gondos tevékenykedése, abban ott rejlik a szorgalom. A mézes báró életútja arról tanúskodik, hogy mindig a legjobbaktól igyekezett elsajátítani azt a tudást, amire alapozta további tevékenységét, hogy aztán maga is mesterré váljon. Dr. Nagy István miniszter úr a következő szavakkal zárta az újratemetés alkalmával elhangzott beszédét: Az Ambrózy család példája erőt adhat nekünk a mindennapi küzdelmeinkhez, és reményt ahhoz, hogy közösségünk még sok ilyen férfiúval ajándékozza meg a világot. Ez a mi élő reménységünk.

Ekkor határoztuk el azt, hogy megpróbálunk hagyományt teremteni Báró Ambrózy Béla emléke ápolásából. Tennénk ezt annak ellenére, hogy az ő személye igaziból csak a méhészek viszonylag kicsi társasága számára nélkülözhetetlen. Ő volt az, aki egy szakkönyvet írt a méhekről, mely a mai napig referenciamunkának számít.(…) Ezért is kezdeményezte ezt az akciót az Agrárminisztérium. Meg azért is, mert ő volt a Dél-magyarorszégi Méhészegylet megalapítója, és az ő kezdeményezésére alakult meg az Országos Magyar Méhész Egyesület.(…) Amikor Báró Ambrózy Béla emléke előtt tisztelgünk, és megkoszorúzzuk azt az emléktáblát, amely mögött örök álmát alussza a szeretett templomába visszatért Ambrózy család minden tagja, akkor nemcsak róla kell megemlékeznünk, hanem a család többi tagjáról is. Például unokaöccséről, Lajosról, a Bázosi Arborétum létrehozójáról. Vagy arról az Ambrózy Teréziáról, aki annyira szerette evangélikus egyházát, hogy három harangot adományozott templomunknak. 

Nyilván nem utolsósorban megemlékezünk Báró Ambrózy Andorról is, aki a mézes báró fogadott fiaként, a határmódosítás által szétzilált evangélikus egyház országos felügyelője volt, aki nemzete iránti szeretetből jelesre vizsgázott, úgyis mint a Magyar Ház Rt. és a temesvári magyar dalárda elnöke, vagy mint számtalan szegény sorsú magyar ifjú tanulmányainak mecénása” – mondta Kovács Zsombor lelkipásztor.

Az igehirdetés után Foltányi Edina, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ifjú művésze örvendeztette meg egy színes magyar népdalcsokorral a jelenlevőket. A továbbiakban Molnár András parlamenti képviselő köszöntötte a megemlékezés résztvevőit: „Azért vagyunk itt, hogy kegyeletünket rójuk le egy olyan személyiség és annak családja előtt, aki a Bánság szellemi és gazdasági felemelkedéséhez maradandóan hozzájárult. Báró Ambrózy Béla neve nem csupán történelmi emlék, hanem iránytű is kell legyen a számunkra. (…) A temesvári evangélikus-lutheránus egyházközség, a Pro Agricultura Egyesület, és az RMDSZ Temes Megyei Szervezete közösen szervezte ezt a megemlékezést, és ezzel azt szeretnénk üzenni, hogy vannak értékek, amelyek az idő elteltével sem halványulnak el. Meggyőződésem, hogy a közösségeink erejét éppen az adja, hogy képesek vagyunk tanulni azok példájából, akik előttünk jártak. Ambrózy életműve példa arra, hogy a felelősségvállalást soha ne tekintsük tehernek, hanem lehetőségnek arra, hogy a következő generációt stabilabb, igazságosabb, élhetőbb jövő fogadja. Hálával tekintünk ma vissza, és bizalommal tekintünk előre, mert ha vannak olyan példaképeink, akikhez méltónak szeretnénk bizonyulni, akkor a közösség jövője biztos alapokon áll” – mondta Molnár András, megköszönve Kovács Zsombor lelkipásztornak, hogy a rendezvényt annak ellenére megtarthatták, hogy dr. Nagy István agrárminiszter végül lemondta romániai látogatását. „Legyen ez az első lépés a hagyományteremtés felé – mondta Molnár András –, ezentúl minden év novemberében visszatekintünk azokra az elődeinkre, akik példaképek számunkra”. A kulturális műsort Darius Sala orgonaművész szolgálata zárta, aki sikeresen előadta J. S. Bach C-moll preludium című művét.

Következett a megemlékezés koszorúinak az elhelyezése az evangélikus-lutheránus templomban három esztendővel korábban újratemetett Báró Ambrózy Béla, a kárpát-medencei magyar méhészet apostola és családja emléktáblájánál. A Himnusz közös eléneklése után a megemlékezés résztvevőit a szervezők szeretetvendégségre invitálták a Báró Ambrózy Andor nevét viselő gyülekezeti terembe.