Lelki fegyverekkel a közöny és a tunyaság ellen

Az 1848–49-es magyar szabadságharc kitörésének napját idézték fel a Tabajdi Karoly Általános Iskola diákjai előadásukkal Zerinden, az Olosz Lajos Művelődési házban.

Először Molnár Andrea igazgatónő emlékezett meg néhány mondatban a márciusi ifjak szerepéről a magyarság történelmében. Wass Albert napjainkban is érvényes gondolatával próbálta szívére helyezni az ünneplő egybegyűlteknek, hogy mit jelent a hazaszeretet.

Dénes József tiszteletes úr alkalomhoz illő igében három lelki fegyvert sorolt fel, az Efézus-i level alapján: a hitnek pajzsát, az idvesség sisakját és a Léleknek kardját. Nekünk ma nem kézi fegyverekkel kell harcolnunk, és nem emberek vagy népek az ellenségeink. Nekünk lelki fegyverekkel a hitetlenség, a nemzeti öntudat-nélküliség, a közügyek iránti közöny és a tunyaság ellen van tusakodásunk. A mi népünket "annyi balszerencse közt és annyi viszály után" is a hitnek pajzsa és az üdvösség sisakja védte meg tatártól, töröktől, némettől, Isten kegyelme tartotta meg a népet, és mert hős eleink – a szabadságharc idején is – nemcsak kézi fegyverekkel harcoltak, de fel voltak vértezve lelki fegyverekkel is, így vívhatták ki egyik győzelmet a másik után egy jól felszerelt, képzett ellenséges haderővel szemben. Tiszteletes úr kifejezte aggodalmát: a mi népünknek, ha el kell is vesznie, a tragédia nem háborúk által fog bekövetkezni, hanem mert, a magyar szülők ráálltak az egyke-rendszerre – pedig amelyik nép nem szaporodik, az idővel kihal. Mikor Napóleont megkérdezték, hogy miben látja hatalmas birodalmának a fennmaradását, ő így válaszolt: "Adjatok minél több anyát a hazának"! Jó lenne, ha minél többen lennénk a jövendőben, akik magunkra vennénk a hitnek pajzsát, az idvesség sisakját és a lélek kardját, azaz szoros kapcsolatunk lenne Istennel, akinek nevét nemzeti imánkban is hódolattal említjük. Bízzuk az Ő megtartó kegyelmére nemzetünk életét, jövőjét, mert erős várunk ő nékünk minden időben.

A diákok ünnepi műsorukban Kiss Csilla magyartanárnő koreográfiájával a Dénes Erzsébet tiszteletes asszony/zenetanár által betanított énekekkel léptek fel. Mivel sok diák betegség miatt hiányzott, a műsorvezetőknek rögtönözniük kellett, ők is beálltak a “forradalmárok” közé, pótolni a hiányzó  szereplőket. Az előadásban  közreműködött a Rozmaring énekkórus és az Ibolya néptánccsoport néhány tagja is. A táncos, zenés, verses előadás forradalmi hangulata akkor jutott a csúcspontra, amikor nézők és szereplők, együtt énekelték nemzeti imánkat.

 

„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.”(Wass Albert).