,,…leültünk kicsit együtt, de még nem dőlhetünk hátra…’’

Lassan hagyománnyá válik az aradi  Aurel Vlaicu Általános Iskola  magyar tagozatán, hogy  jeles napokon mindannyian összegyűlünk a legnagyobb termünkben. Ebben a tanévben itt ünnepeltük meg a népmese napját, a magyar nyelv napját, itt emlékeztünk az aradi vértanúkra. Kis közösségekben tapasztalható meg igazán az összetartozás érzése: maroknyi csillogó szemű magyar gyermek és néhány lelkes pedagógus foglalt helyet egymás mellett olyan közvetlenséggel, ahogyan ez a családi eseményeken szokás. ,,Itt vagyunk ismét, immár sokadjára…’’ – csendült fel az ének, aki ott volt, érthette, érezhette ennek a  többletjelentését!

Magunk között voltunk, ám minden osztály legjobb tudása szerint készült erre a napra. A legkisebbek népi motívumokat mutattak be, melyeket maguk készítettek, a jó hangulatot a nagyobbak népzene- és néptánc-előadása biztosította. Nemzeti szimbólumunk története után elhangzott Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye, majd közös ének zárta a rendezvényt.

Azzal a reménnyel búcsúztunk, hogy jövőre is piros betűs nap lesz mindannyiunk naptárában január 22.                                 

                                                                                              Nagy Anikó