„Maradhatok én egyszerű RMDSZ-tag is”

TÓTH CSABA idén lemondott az RMDSZ Arad Megyei Szervezete ügyvezető elnöki tisztségéről, a legutóbbi választmányi ülésen bejelentette, nem vesz részt többé SZKT (Szövetségi Küldöttek Tanácsa) ülésen, s elképzelhető, hogy tavasszal lemond megyei önkormányzati helyéről is. 

Megkérdeztük, mi indokolta ezt a gyors visszavonulást.

 

– Úgy gondolom, az SZKT elvesztette az alapszabályzatban lefektetett szerepét, mégpedig, hogy döntsön fontos kérdésekben. Sajnos a döntéshozatal teljesen átcsúszott a Szövetségi Állandó Tanácshoz, ami operatív kérdések esetében nem is gond, de a kormányzati szerepvállalás ügyében már az SZKT-nak kellett volna döntenie. Nem akarok én látványos tiltakozást, kivonulást, de menjen más a helyembe, aki úgy érzi, hogy ezt felvállalja.

– Milyen konkrét esetekben csúszott ki a döntés az SZKT kezéből?

– Már maga a kormányba lépés is egy formális határozat volt az SZKT-ban, mert a csúcsvezetés előre megbeszélt mindent, de utána havonta, kéthavonta történtek olyan problémák a koalícióban, amelyeket az SZKT-n kellett volna megbeszélni. Például, a sokszor elakadt tanügyi törvény, a nyugdíjak megnyirbálásának ügye, de minden egyes SZKT előtt volt valamilyen kiélezett helyzet, ám ezek sosem kerültek terítékre. Ez kilépésem  legfontosabb oka.

– A legutóbbi választmányon elmondta, az RMDSZ-nek fel kell rúgnia a koalíciót a PD-L-vel.

– Úgy érzem, az RMDSZ-nek az lenne a legjobb, ha kilépne a kormányból, mert eszméletlen tempóban veszítjük a hitelünket. Minden olyan esetben, amit a Szövetség kormányzati szerepből elért, úgy történt, hogy a PD-L kitalált valami hajmeresztőt, majd az RMDSZ nyomására finomítottak rajta. Például, a gyermeknevelési szabadság esetében a PD-L azt mondta, felére vágjuk, majd az RMDSZ meg a kisebbségek felháborodtak, és akkor most elértük, hogy a kismama választhat egy rossz és egy még rosszabb megoldás között. Persze, ezeket kommunikálni is kellene, főként, hogy most majd következik a munkatörvény módosítása, amelyet ebben a formában nem szabad megszavazni, de említhetném a katasztrofális költségvetést is. Elvi kérdésekről pedig már ne is beszéljünk, de két példát azért mondanék: partnerek voltunk alkotmánybírák erkölcsileg megkérdőjelezhető kinevezésében és a házszabály-módosításban, amikor egy nem létező pártból pártot csináltunk a parlamentben. Tudom, kompromisszum az egész politika, de kérdés, hogy meddig megyünk még el a kompromisszumok terén.

 

 

– Ez örök vita, hogy maradni kevésért, vagy kilépni, de akkor semmi sem jut a magyar közösségeknek.

– Szerintem az RMDSZ túl nagy árat fizet, hogy kormányon maradjon. Persze, tudom, ez sokkal összetettebb kérdés, mert azzal, hogy kormányon van, megpróbálja a céljait elérni, lásd oktatási törvény. De ismétlem, a kérdés, ezek a kompromisszumok megérik-e, hogy az RMDSZ ekkora negatív energiákat szabadítson magára, hisz tudvalevő, a szavazóink a Szövetséggel azonosítják a negatív intézkedéseket, még akkor is, ha esetleg tudják, az RMDSZ intézte el, hogy a kisebbik rossz legyen. S ha ezt a dolgot helyi szintre vetítem, a megyei önkormányzatban szintén meg kellene végre beszélni, mi van, ha egy határozattervezetet az RMDSZ-frakció nem szavaz meg. Felvállaljuk, vagy sem. Tudom, ha felvállaljuk, abban a pillanatban a PD-L elvág minden forrást. A megyei tanácsnál egyébként a legégetőbb probléma, hogy nincs kommunikáció nem hogy az RMDSZ és a megyei elnök között, de az elnök és a saját frakciója között sem. Amit az elnök akar, az történik. Tény, az elnöki kezdeményezések nyolcvan százalékban jók, mert egy remek apparátus dolgozik a keze alá, de előfordulnak esetek, amikor le kellene ülnünk megbeszélni, hogy megszavazzuk, vagy sem. Legutóbb ilyen volt a kórházak összevonása. Alapjában az összevonás jó, mert csökkenti a költségeket, csakhogy semmiféle előtanulmány nem készült, fordítva dolgoztunk: megszavaztuk, aztán meglátjuk, mi lesz. Brassóban például szintén összevonták a kórházakat, de ott megbukott az ügy. Ezért hiányzott az előtanulmány az aradi specifikumokkal. De a frakció úgy döntött, hogy megszavazzuk, hát megszavaztuk.

– Lemond tanácsosi helyéről?

– Egyelőre megyei tanácsos vagyok, de nem tudom, meddig tart még. Szabálynak tekintem, hogy aki az RMDSZ listáján jutott be, az RMDSZ politikáját követi. Ameddig ez működik és számomra összeegyeztethető, addig maradok, ám amennyiben a Szövetség kéri, lépjek ki az önkormányzatból, kilépek. Mindenképpen addig szeretnék maradni, amíg lefutnak a kulturális pályázatok.

– Tehát tavasszal búcsút mond az önkormányzatnak?

– Nem tudom, néha felháborodok és jön, hogy ott hagyjam, de szeretem csinálni. De ismétlem, ha a Szövetség úgy látja, nem megfelelően képviselem, akkor lemondok az önkormányzati helyemről. Abban a pillanatban, ha valaki egy szervezet tagja, és nincs megelégedve a csapatjátékkal, akkor, mint a fociban, nem az a cél, hogy átálljon a másik szurkolótáborba, és onnan kiabáljon. Biztos, hogy tag maradok, nincsenek másfajta politikai ambícióim, úgy érzem most, az a politika, amit az RMDSZ követ, sem erkölcsileg, sem politikai stratégia szempontjából nem felel meg elképzeléseimnek. De ismétlem, maradhatok én egyszerű RMDSZ-tag is, aztán ki tudja, mi lesz.

– A panaszáradatba belejátszott, hogy nem kapta meg az aligazgatói tisztségét a vámnál?

– Nem, és nem is foglalkozom már ezzel. Amikor kormányra kerültünk, kineveztek két-három embert a decentralizált intézmények első vonalába, de ugyanennyi hely el is veszett. Úgy érzem, a PD-L felfogásában az RMDSZ egy „baráti” szervezetnek számít, és milyen jó, hogy együtt vagyunk, de ott verjük át őket, ahol tudjuk. Több kinevezés azért késik, mert egyszerűen nem írták ki a versenyvizsgát, és ideiglenes kinevezésekkel húzzák az időt.

– Kit látna szívesen Markó Béla utódjának?

– Markót sokan nem szeretik, de azt el kell ismerni, hogy kiemelkedő személyisége az RMDSZ-nek, akit nem szabad leírni, hisz többnyire jól vezette a Szövetséget. A kérdés, hogy mi következik. Remélem, lesznek még jelöltek, mert, véleményem szerint, egyik jelölt sem megfelelő az utódlásra. Az egyik, Eckstein Kovács Péter azért, mert ha komolyan gondolta, akkor nem kötelezi el magát másik irányba, nem vállal tanácsosi állást Traian Băsescu mellett, Kelemen Hunorból pedig szerintem pont az hiányzik, ami Markó Bélában a pozitívum. Nem látom benne a kompromisszumkészséget, az összetartó erőt. A mai konstelláció alapján úgy látszik, ő folytatja Markó politikáját, de az a gyanúm, nincsenek meg benne ehhez az affinitások.

– Visszatérve önhöz, eszébe jutott-e, hogy átnyergeljen az új párthoz?

– Nem, attól én nagyon messze vagyok. Egyébként megjegyzem, valamilyen szinten kommunikálni kell majd az Erdélyi Magyar Néppárttal, mert kiüthetik az RMDSZ-t a parlamentből, Aradon a városi és megyei önkormányzatból, de ez a maximum, amit elérhetnek. Az együttműködéshez viszont mind megyei, mind országos szinten egy integráló személyiség kell a Szövetség élére. Nem könnyű, mert ezekben az új magyar pártokban általában olyanok kerülnek vezető tisztségbe, akik ilyen-olyan szinten már megjárták az RMDSZ-t. De az tény, hogy valamilyen szintű tárgyalás nélkül a jövő elképzelhetetlen.