Majdnem két hónapja, február 10-től az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoport kinevezett igazgatója Juhász Béla fizika–kémia szakos tanár.
A második félévtől vette át az iskola vezetését Király Andrástól, akit tanügyi államtitkárrá neveztek ki. Az új igazgatónak a megbízatása első hónapjaiban annyi teendő jutott, mint korábban egy direktornak egy egész tanév alatt: az új rendszerű érettségi miatt a végzősök kompetencia-vizsgái közepébe csöppent, a tanügyi átszervezések és létszámleépítések miatt gyűlésből gyűlésbe ment, emiatt csak a húsvéti vakációra tudtunk időpontot egyeztetni egy interjúra.
– Mit gondol, miért épp önre esett a választás?
– Közvetlenül az 1989-es forradalom után is hívtak, hogy jöjjek át ide a faipari líceumból, ahol húsz évig tanítottam, és ezelőtt négy évvel is próbáltak meggyőzni, de akkor még úgy éreztem, hogy nem vagyok eléggé felkészült. Azóta „benőtt a fejem lágya”, de legalábbis, ha fél normában is, de a négy év alatt, de jobban megismertem az iskola problémáit. Elvállaltam, mert úgy éreztem, hogy most van szükség rám.
– Milyen tervekkel, gondolatokkal lép az ember egy ilyen funkcióba?
– Tudatában vagyok, hogy ez egy felelősségteljes munka, amit tisztességgel szeretnék végezni. Egyik célom az, hogy a tantestületet sikerüljön közös nevezőn tartanom. Nincsenek különösebb problémák, mert sok jó kollégával dolgozunk együtt, de szeretném, ha ez így is maradna. A fegyelem megerősítése terén a megkezdett utat szeretném folytatni, vagyis szigorítani egy kicsit.
– Szükség van erre?
– Igen! A módszerek viszont lehetnek többfélék. Az az elvem, hogy ne feltétlenül büntessük, hanem próbáljuk meg nevelni a gyerekeket, hassunk rájuk szép szóval.
– A fegyelmezésnek a részét jelenti az is, hogy kamerákat szerelnek fel a folyosókon?
– Nyilván, nem fogjuk egész nap a monitort lesni, de azért hadd tudják a gyerekek, hogy ott van a „Nagy Testvér”, aki, ha szükséges, figyeli őket, sőt vissza lehet játszani a felvételeket. Az első és hátsó udvart is bekamerázzuk, és nem feltétlenül a diákjaink miatt. Hétvégenként idegenek átmásszák a kerítést, bejárnak focizni, és reméljük, hogy ezáltal el tudjuk őket riasztani.
– Azért van szükség a szigorításra, mert túl sok a lógás, vagy azért, mert gyakoriak a verekedések?
– Nincsenek ilyen gondok, távolról se! Általában jók a gyerekek. Sok aradi iskola irigyel minket ezekért a gyerekekért. De azért nem árt, ha valaki figyeli őket, és megtanítja, hogy tiszteljék az iskolát, a tanáraikat, a diáktársaikat. A cigizéssel, beismerem, vannak gondjaink. Tilos az udvaron és az iskola környékén is a dohányzás, de sajnos vannak, akik bemennek a vécébe, és ott szívják el. A szülők egy része tudja is, hogy cigarettáznak a gyerekeik, de nem nagyon tiltják. Nekünk viszont tiltanunk kell.
– A munkaszervezésen, a beosztáson próbál változtatni?
– A fő irányvonal megmarad. A vezetőtanácson sem változtattam, összeülünk, megbeszéljük a dolgokat, és fontos, hogy laza megbeszélések is folynak egymás között. A munkámat legfőképpen Hadnagy Éva aligazgató segíti, akinek nagy tapasztalata van ezen a téren. Én korábban egy kicsit kiszálltam a tanügyből a cégem miatt, és csak egy idő múlva, fokozatosan tértem vissza.
– A magánszférában, üzletvezetőként szerzett tapasztalatokat kamatoztathatja iskolaigazgatóként?
– Igen, pláne, hogy most az igazgató az iskolának tulajdonképpen a menedzsere. Ezt majdnem húsz évig csináltam a magáncégemnél. Még azt el szeretném mondani, hogy felajánlottam a diáktanácsnak, hogy ha találnak három diákot, akik bizonyítani tudják, hogy egy hónap alatt lemondtak a dohányzásról, azok kapnak a cégemtől egy-egy száz lej értékű vásárlási utalványt, amelyért sportszereket vehetnek. Így képzelem én a szigort, a fegyelmezést, nem feltétlenül úgy, hogy levonjuk a magaviseletet, vagy kicsapjuk a rakoncátlankodót. Talán ezek a módszerek hatásosabbak.
– Ön szerint a Csiky valóban központja az Arad megyei magyar oktatásnak, olyan intézmény, amelynek presztízse van, vagy még dolgozni kell ezen a téren?
– Is-is. Ott van például Zerind, ahol rengeteg magyar él, de általános után a gyerekek nem a Csikybe jönnek iskolába, hanem Nagyszalonta, Nagyvárad, vagy Magyarország felé orientálódnak. Ott alulmaradtunk, de ez még nem jelenti azt, hogy elveszett a csata. Másrészt vannak kisebb iskolák, amelyekben megszűnik a magyar tagozat az átszervezések miatt, és a gyerekeket egy közeli településre irányítják. De ha ugyanolyan távolságra van a Csiky, akkor inkább ide jönnek, akár már ötödiktől is. Nem akarjuk elhalászni mások elől a gyerekeket, mert mindenütt az a cél, hogy megmaradjon a magyar iskola, de a szülőnek, ha ide akarja hozni a gyereket, nem tilthatom meg. A Csikynek mégiscsak van neve…
– Mivel tudják meggyőzni, például a zerindi gyerekeket és szüleiket, hogy a Csikyt válasszák, és ne más iskolát?
– Jó kérdés… Mi mindenesetre készülünk oda is, hogy bemutassuk az iskolánkat. A vakáció utáni héten elkezdjük járni azokat a falvakat, ahol van magyar általános iskola, hogy gyerekeket toborozzunk a kilencedikbe. És Zerindre is fogunk menni, hátha sikerül. Nehéz lesz, mert egy beidegződést kell legyőznünk a szülőkben, akik annak ellenére máshova viszik a gyerekeket, hogy van jó bentlakásunk, ösztöndíjakat biztosítunk a vidékieknek.
– Ön most a végrehajtást képviseli, és a tanügyi átszervezések miatt nem egy hálás feladat ez. Megváltozott a kapcsolata a kollégákkal, vagy ők másképp viszonyulnak önhöz?
– Eddig még nem változott meg. Szeptember elsejétől megszűnik egy tanítói állás, mert csak egy első osztály lesz, és talán a legjobb tanítónőnket kell elküldenünk, de úgy vettem észre, hogy egyelőre nem haragszik rám. Másrészt nagyon kellemetlen az új fizetési rendszer. Sok iskolában különleges a helyzet, mert van egy bírósági határozat, amit a szakszervezet kiharcolt, és a szerint fizettünk eddig. De az oktatási minisztérium nem nyugszik ebbe bele, és lehetséges, hogy alkalmaznunk kell az egységes bérezési törvényt, és akkor mindenkinek csökkeni fog a fizetése. Nyilván nem fognak ujjongani és gratulálni nekem.
– Elődje csak az első félévben volt igazgató, de van-e „örökség” a tervei közül?
– Semmi kifogásom az ellen, amit Király András elkezdett. Ugyanazt szeretném elérni, csak lehet, hogy kicsit más módszerekkel. A fegyelem megszigorításával, a dohányzás megtiltásával én is egyetértek! Az a véleményem, hogy ha egy út jó irányba halad, akkor azon végig kell menni.
– Milyen a kapcsolata a diáksággal?
– Nagyon szeretem a diákokat, és úgy érzem, ők is engem. Jól kijövünk egymással, őszinték velem. Annak ellenére, amit egyesek szajkóznak, azt állítom, hogy nem a diákok változtak meg, vagy ha igen, akkor is jó irányba. A gyerekek őszintébbek, nyíltabbak lettek, máshogy viszonyulnak az iskolához és a tanárokhoz. Sajnos, a kollégák között voltak olyanok, akik nem tudták elfogadni, hogy a diák őszintébben elmondja a véleményét, hogy mást vár el a tanártól, mint régebben, és emiatt voltak konfliktusok. Nem baj, ha megváltoztak a diákok – nekünk is alkalmazkodnunk kell hozzájuk.
– Csak erre a tanévre vállalta a megbízatást, vagy ha meghosszabbítják a kinevezését, a továbbiakban is vállalja? Esetleg versenyvizsgázni is fog, ha szükséges?
– Én folytatnám. Addig, amíg szükség van rám.
Hozzászólások