Megvalósult a százéves álom, a Filharmónia orgonája

Bognár Leventével, Arad megyei jogú város alpolgármesterével azt próbáljuk körbejárni, hogyan született meg a Kultúrpalotába több mint 100 éve tervezett orgona, illetve további magyar érdekeltségű emlékművek milyen módon kerültek a helyükre.

– Alpolgármester úr, miért éppen most adódott alkalom a hangszerek királynője, az orgona megépítésére, noha erre több mint 100 évvel ezelőtt komoly lépések történtek?

– Az ötletet, illetve az alkalmat az szolgáltatta, hogy felújításra került a Kultúrpalota. Ha már a munkálatok amúgy is elkezdődtek, szükségesnek láttuk, hogy az aradiak régi álma, a Filharmónia repertoárjának orgonával történő kibővítése is megvalósuljon. Ehhez nagyon fontos volt az 1916-ban az Orgona Alapra, vagyis a megépítésére kezdeményezett gyűjtés, ami a Kölcsey Egyesület jegyzőkönyvében is szerepel, miszerint a jelzett célra 1572 korona gyűlt össze. Amikor a felújítás költségvetésében pénzt kellett elkülöníteni az orgonára is, a jelzett jegyzőkönyvre hivatkozva, ehhez csatoltunk egy olyan tanulmányt is, ami alátámasztotta az orgona fontosságát. Vagyis, sok olyan zeneművet lehetne előadni, amit eddig orgona hiányában nem tudtak bemutatni, tehát nagyban gazdagodna a zeneprogramok repertoárja. Az ilyen zeneműveket eddig templomokban adták elő, de ott télen hideg van, kevesen is vehetnek részt rajtuk. Most viszont lehet orgonaművekkel színesített koncerteket is tartani, vagyis bővül a közönség köre, több bevételhez juthat a Filharmónia. Tehát az ismertetett perspektívákra hivatkozva, a Filharmónia vezetőségének az aláírásával kértük az orgona megépítésének a lehetőségét. Mivel a Kultúrpalota felújításának az eredeti tanulmánytervében az orgona nem szerepelt, módosítani kellett az eredeti tervet, aminek értelmében az épület struktúrájába be kellett építeni azokat a szerkezeti elemeket is, amelyek a 11 tonnás hangszert biztonságosan megtartják. A tanulmányból kiderült az orgona összetétele iránti igény is, vagyis a barokk zenétől a romantikus művekig minden zenemű előadható legyen vele. Éppen ezért, mintegy 40 regiszterre volt szükség. A tervezetet az önkormányzat elfogadta. Nekem viszont az volt a feladatom, hogy az önkormányzat költségvetésébe be tudjuk vinni, mert utána már az apparátus viszi tovább…

– Milyen volt a pártok hozzáállása, nem tekintették-e magyar ügynek?

– Nem tekintették, hiszen ez közügy, de az 1916-os jegyzőkönyvet is lefordíttattuk románra, és az eladandó zeneművek sem számítanak magyar ügynek. Mert folyamatosan hangsúlyozzuk: az aradi kultúra alakításában nagy érdemei vannak a helybeli, mindenkori magyarságnak, ez olyan örökség, ami mindenki számára fontos. Az önkormányzat a tanulmányt elfogadta, már csak az orgona beszerzéséhez szükséges összegnek a biztosítása volt hátra.

– Mennyibe került az orgona?

– Kerekítve 400 ezer euróra emelkedik a végső költség, de a közbeszerzés elindítása előtt meg kellett építeni a hangszer tartószerkezetét is. Ezt megelőzte a tanulmány, miszerint a szerkezet biztosítja az orgona zavartalan és biztonságos statikai megtartását. A szerkezeti módosítás megépült, miatta a kórus számára kisebb hely maradt, de miután az orgonakésztő is megszemlélte, többlet tartóelem bevitele vált szükségessé. Az orgonaépítő nagyon igényesnek bizonyult.

Orgonaépítési gondok

– Nemzetközi pályázatot hirdettek a megépítésére?

– Természetesen, igen, csakhogy e téren rengeteg bürokratikus akadályba ütköztünk. Egy adott pillanatban már bántam, amiért belevágtunk. Egyik baj az volt, hogy a közbeszerzésnél nem foglalták az összegbe az áfát, azt az összeget írták be, ami a tanulmányban szerepelt. Másik gond volt, hogy a közbeszerzésben hangszerépítés szerepelt, ami megnevezés a hivatalos szövegben nem szerepel. Abba kötöttek bele: nincs olyan, hogy hangszerépítés, hanem orgonaépítést kellett volna beleírni. Bukarestben úgy gondolták: az orgona olyan hangszer, mint egy gitár, ezért az ember bemegy a boltba és megvásárolja, ráadásul, miért kerül ilyen sok pénzbe? Eléggé tragikomikus helyzet alakult ki, mivel nem egy kész hangszert akartunk vásárolni, hanem egyedi darabot építtetni az adott feltételek között. Végül is olyan helyzet alakult ki, amiért köszönetet mondunk a pécsi orgonaépítőknek, akik úgy kerültek be a képbe, hogy Arad és Pécs között testvérvárosi kapcsolat létezik. Így ismertük meg az orgonaépítő manufaktúrát. Megalapozott hagyományokkal rendelkező vállaltról van szó, amely elnyerte Pécs Város Díját is, tehát igen komoly referenciákkal rendelkezett, a budapesti MÜPA-terem óriási orgonáját is, de Japánban és Portugáliában is építettek igen komoly hangszereket. Miután megnyerték a pályázatot, én is utána néztem, milyen vállalatról van szó, hogy biztosak legyünk: korszerű, de a teremnek megfelelő orgona fog elkészülni. Ők hozzáfogtak: ha valahol a világban elkészítenek egy orgonát, azt azonnal, maradéktalanul ki is fizetik. A mi közbeszerzési procedúránkból kiderült: csak a végén fizetünk. Éppen ezért, a kivitelezőnek kellett megelőlegeznie a teljes összeget, ami óriási gondokat okozott. Az is szóba került, hogy elkészíti a hangszer egy részét, amit felszerel, mi kifizetjük, de nem lehetett. Ez számukra igen nagy rizikót jelentett, hiszen a költségvetésben szerepelt az összeg, de a közbeszerzési megkötések miatt nem utalhattuk át. Sajnos, azoknak, akik a közbeszerzési procedúrákat elkészítik, fogalmuk sincs, hogyan zajlanak a dolgok valójában. Éppen ezért óriási feszültséget jelentett, hogy az orgonagyártó, építő cég ne lépjen vissza, illetve mi is idejében tudjuk kifizetni az elvégzett munkát. Amikor az orgona megszólalt, kifizettük az ellenértékét. Időközben sokfelé jártunk, számos orgonát megtekintettünk, köztük a marosvásárhelyi kultúrpalotában lévő orgonát is, amely akkor készült el, amikor az épület. Nekünk viszont be kellett építenünk a meglévő épületbe, de nem csak helyileg, hanem a stílusában is azonosulnia kellett vele, ezért fontos volt megszerkeszteni az orgona homlokzatát. Tehát a helybeli műépítészekkel és a Pro Urbe vezetőivel olyan megoldást kellett találnunk, mert az szerint helyezik el a sípokat.

– Hány sípja és regisztere van az orgonának?

– Jelenleg 36 regisztere van azzal a lehetőséggel, hogy pótolni lehet további 6-tal. Ugyanakkor közel 2000 sípja van, de mintegy 2200 lesz, amikor teljes mértékben kiépül az orgona. Mert vannak olyan művek, amelyeknek a megszólaltatásához bővebb hangskálára van szükség. Ezt akkor fogják beépíteni, ha az áfával kiegészített, teljes összeget megkapják.

– Tehát az építő csak annyit szerelt be az orgonába, aminek az ellenértékét megkapta?

– Igen, mert a tanulmányban nemcsak az orgona megépítése és beszerelése, hanem az üzemben, illetve helyben történő behangolása is szerepelt. Mindez áfával együtt 2 235 000 lejbe került, de több lett volna, mert durván 400 ezer euróra emelkedett volna a végösszege. Mert a sípokat nem lehet vásárolni, maguk készítették el mindet, egyenként ki kellett őket önteni, míg a fából készült sípok különleges feltételek között főzött anyagból készültek. Végül is, augusztus végén szólalt meg az orgona először. Utána kezdődtek a bejátszások. A játszóasztal elektromos rendszerű, a színpadon bárhol el lehet helyezni, egy mozgatható kábelen viszik át a billentyűktől a szélládákon keresztül a vezérlést a sípokhoz. A szélládák különlegesen előkészített juhar-, illetve fenyőfából készültek. Az elektro-pneumatikus orgona, a legkorszerűbb igényeknek megfelelő, kiváló hangszer.

– A karbantartása igényel-e különleges eljárást?

– A hatalmas mennyiségű, mintegy 2000 sípot időnként újra kell hangolni, közülük a legkisebb 1 centi hosszú, míg a legnagyobb 10 méteres. A fémsípok ón és ólom ötvözetből készültek, a hang-karakterhez szükséges összetételben. Az esztétikára is odafigyeltek, ezért óntartalmú, fényezhető anyagból készültek, kívülről magas fénypolírozással. A fából készült sípok különleges fenyőből és juharfából készültek. Az akusztikai beállítás hosszú munkát igényelt. Mielőtt ilyen sokan játszottak volna rajta, véleményt kértem róla Dávid Istvántól, aki 1500 orgonát látott, tanulmányozott. A véleménye megnyugtató, pozitív volt, őt is és a pécsi manufaktúra vezetőségét is meghívtuk a december 12-én sorra kerülő, hivatalos avatókoncertre. A vasárnapi programon kolozsvári, aradi orgonisták is játszottak, mindannyiuktól véleményt kértünk a hangszerről, hogy a hivatalos avatásig az esetleges hibákat ki lehessen javítani.

Most derült ki, hogy a megfelelő működéséhez, állandó 50-80% közötti páratartalmat kell biztosítani számára. Mi átadjuk a Filharmóniának, nekik azonban vigyázniuk kell a drága, igen érzékeny hangszerre, aminek a zenéje igen magasztos érzéssel tölti el a hallgatóságát, ezért megérte a beruházást, illetve a megépítéséhez szükséges küzdelmet. Megragadom az alkalmat, mindenkinek megköszönni a nemes cél érdekében kifejtett munkáját, kiemelve Cziszter Kálmán építőmérnököt, aki a csapatával együtt elvégezte az épület statikai megerősítésének a tervét. Elmondhatjuk: teljesítettük az elődeink révén 100 évvel ezelőtt megfogalmazott óhajt, az orgona megépítésére, közhasználatba adására.

– Milyen érzés az Ön számára, aki kezdeményezője, úgynevezett frontembere volt az orgona megszületésének?

– Felemelő érzés volt látni a megfeszített munka, a küzdelem gyümölcsét, amivel megkoronáztuk az elődeink megálmodta, elindította közakaratot, az orgonát. Ez is bizonyítja, hogy ott kell lennünk, oda kell figyelnünk az emberek óhajaira, elvárásaira.

Magyar érdekeltségű emlékművek

– Látom, a Kultúrpalota lépcsőjének a tetején folynak az előkészületek Szántay Lajos egész alakos szobrának a felállítására. Annak a leleplezése mikorra várható?

– A Szántay-szobor felállítása ugyancsak 2016-ban elindított kezdeményezésnek az eredménye. Annak is el kellett készíteni a tanulmányát. Ennek előzménye volt, hogy be kellett vinnünk a köztudatba: Szántay megérdemli az odafigyelést, egy köztéri szobrot, hiszen Aradon összesen 72 jelentős középületet – köztük a Bohus-palotát, a Kohn-palotát, az evangélikus-lutheránus templomot stb. –tervezett, épített, ráadásul kiváló hegedűművész, a Filharmóniának 30 évig a tagja volt. Többen megjegyezték: ha csak a Kultúrpalotát építette volna is, megérdemelne egy köztéri szobrot. Természetesen, a Szántay-szobor elkésztését, felállítását is be kellett vinni a költségvetésbe, tanulmányt készteni, amit a tanácsnak jóvá kellett hagynia. Az előkésztő munkát 2016-ban kezdtük el, végül is a tanács 2018 februárjában hagyta jóvá. Azt szerettük volna, hogy a 145. évfordulóra elkészüljön. Sajnos, a hivatalos procedúrák miatt ez nem valósult meg. Köztéri szoborról lévén szó, a helyi jóváhagyás mellett minisztériumi jóváhagyásra is szükség van. Az idei költségvetésben a felállítás teljes összege, 199 920 lej áfával együtt biztosítva volt. A közbeszerzési procedúra azonban igen bonyolult volt, a szobrászt nem lehetett kiválasztani, csakis pályázati úton. Olyanok is pályáztak, akiknek ez lett volna az első munkájuk, ezért olcsón készítették volna el. A pályázatot végül is egy cég nyerte meg, amely teljes csomagot ajánlott fel a tervezéstől, az elkészítéssel és a felállítással együtt. A jelzett cég ajánlatában elkészítőként Kocsis Rudolf szobrászművész szerepelt. Szántay Lajosnak a kommunizmus idején igen sanyarú sorsot kellett megélnie, nyomorban tengette az utolsó éveit.

– Hogy érzi, a köztisztviselői munkájának a megkoronázása lesz a Kultúrpalota orgonájának, illetve Szántay Lajos egész alakos szobrának a felállítása?

– Ebben a mandátumban igen, mert jó érzés a városban látni, hogy olyan dolgok valósultam meg, amelyekben kezdetben csak reménykedni lehetett. Nepomuki Szent János szobrának a restaurálása, a nagytemplomban való elhelyezése, illetve a parkban egy másolatának a felállítása, a Szabadság-szobor újraállítása, Salacz Gyula szobrának a felállítása, Fábián Gábor mellszobrának a felállítása, a Szentháromság-szobornak az újraállítása, emléktábla elhelyezése Jávor Pál tiszteletére. Mindezekben valamikor csak reménykedtünk, manapság valósággá váltak. A legutóbbi, az orgona megépítése, illetve Szántay Lajos szobra felállításának az előkésztése egy egész mandátumot igényelt. Ilyen dolgokhoz sokszor egy mandátum sem elég elindítani, illetve befejezni.

– Ha nem lett volna magyar alpolgármester, megvalósulhattak-e volna a felsoroltak?

– Erre nehéz válaszolni, de azt tudom: itt kell lenni a szükséges dokumentumok mozgatása, de olykor az apparátust is befolyásolni kell a kedvező irányba. Mindezt csakis kellő türelemmel lehet tenni, a városi önkormányzatban megfelelő egyensúlyozással, önzetlenül kell folytatni a munkát.

– További, a felsoroltakhoz hasonló sikereket kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget!