In Memoriam Bogdán Erzsébet

„Légy hív mindhalálig és neked adom az életnek  koronáját”

(jel.2,10)     

Csendes, hallgatag volt Erzsébet nénénk, aki 1959-ben került a Zsil völgyébe, földrajzszakos tanárként.

Tanított az alsó tagozaton, az elméleti középiskolában, majd annak megszűnése után a szakközépiskolában, nyugdíjba vonulásig.

Nagy tudás, a szülői gondoskodás, odafigyelés jellemezte, mely barátságot, bensőséges kapcsolatot alakított ki a diákokkal, akikkel a szabadban eltöltött idő következményeként megismertük még kisdiákként és örömünket leltük a természet csodaiban.

A Zsil völgyében adott volt rá minden lehetőség.

2005-ben, a nemzedékek találkozóján Erzsébet néni volt a meglepetés, hosszas betegségből épült fel, és Aradról  leutazott egykori munkahelyére, részt vett az ünnepségen, együtt örvendtünk a viszontlátásnak valamennyien.

Most búcsút intünk neki. Nyugodjék békében!

Mindenható Istenünk legyen vigasztalója a gyászoló családnak!

Találkozunk, ebben biztos vagyok!

Diáktársaim nevében is, örök  tisztelettel búcsúzom.  

Polgárné Pál Gyöngyi, Marosvásárhely