Mikulásos irodalmi est

Sarusi Mihály író, költő, újságíró, könyvtáros, matróz, „éhezőművész” (?) stb. – s amit, számomra kissé érthetetlen módon nem tesznek hozzá jellemzésekor: monográfus – hisz úgy kb. fél évszázada nem jelent meg az övéhez fogható helységmonográfia magyarul –, szóval a barátai, ismerősei számára „Miska” Arad után péntek délután Kisiratoson, szombaton pedig Erdőhegyen „lépett fel”. Az idézőjeles megjegyzést még egy idézőjelbe tenném, hisz Sarusitól semmi sem áll távolabb, mint a „fellépés”: a jó félszáz kötetes életművet magáénak mondható író nem fellépni, szerepelni, tündökölni akar, hanem, akárhol, övéi között lenni, velük találkozni, szót váltani, eszmét cserélni, tanulni, dokumentálódni. Vigyázat: Miska „komputer-elme”, mindent meghall, megjegyez, elemez (ezt, egyik írásában, lényegében maga is elismeri), és adott esetben „ingújjából” előrántja az autentikus információt – és megírja.

S. M., ha elolvassa ezt az írást, legközelebbi találkozásunkkor alighanem megjegyzi majd: hogy merészeltem, magyar újságíró létemre, az „autentikus információ” kifejezésre vetemedni. Aztán vagy kimosom magam, vagy nem... De ez a tisztelt olvasót nyilván nem érdekli. Az azonban igen, hogy Sarusi Mihály pénteken délután Kisiratoson járt, abban a faluban (ma község, nehogy a rangján csorba essen), ahol édesapja született, s amelyet az író második szülőföldjének tekint (maga Békéscsabán született). Eddigi legterjedelmesebb műve, a Lönni vagy nem lönni c., majd’ másfél ezer oldalas falurajz most került fel teljes terjedelmében a www.irodalmijelen.huhonlapra, és ez szerepelt a kisiratosi fellépés homlokterében is. Vajda Noémi, az est házigazdája (maga is író) előbb Szent-Györgyi Albertet idézte (aki szerint az emberi agy nem adatok tárolására, hanem gondolkodásra való), majd egy Kisiratosra vonatkozó Sarusi-írás részletét idézte (azzal kapcsolatban, hogy miként fogadják S. M.-t a faluban), idézte Berta Zoltán laudációját az Illyés Gyula-díj idei, novemberi átadásakor.

Sarusi Mihály arról beszélt: nagy dolog, hogy egy negyven éve megkezdett munka (a Lönni vagy nem lönni – szerk. megj.) befejeződött, és megemlítette, hogy a félszáz, a „villanykönyvben” szereplő fotó között az első egy szarmata csákány, amelyet annak idején Kása Tóni bácsi, a falu amatőr régésze ásott ki (vagy mentett meg) az utókornak, valahol a kisiratosi határban.

Pelle Patrik, a Kisiratosi Godó Páter Általános Iskola tanulója Szabó István Sziget (szórványnak nevezve) című, Kisiratosról szóló írását olvasta fel. És, természetesen, Ujj János értő, Sarusi-életművet bemutató ismertetője is elhangzott, Sarusi Réhon József Fekete-fehér billentyűk c. könyvét méltatta, majd baráti beszélgetés keretében ért véget a kisiratosi találkozó.

***

Írásom címét – Mikulásos irodalmi est – az erdőhegyi, szombat esti találkozó inspirálta.

A református egyházközség imatermében megtartott találkozó lelke Csanádi János ny. magyar irodalomtanár, aki hosszú évtizedek óta szolgálja a (Fehér-Fekete-Körös menti) magyarság irodalmának, művelődésének ügyét.

Csanádi János december 5-én, Mikulás előestéjén Erdőhegyen Mikulásnak öltözött, és olyan jól (persze titokban) csinálta, hogy e cikk („az erdőhegyi Mikulást” minimum negyven éve ismerő) szerzője, de bevallása szerint Papp József házigazda-tiszteletes se ismert fel – amíg meg nem szólalt. Az est tótumfaktuma, Csanádi tanár úr a tőle megszokott alapossággal és tudományossággal vezette le a találkozót, beszélt – Ujj János és Réhon József társaságában – a szerző életművéről.

Az erdőhegyi találkozó egyébként nagyon bensőséges, baráti, családias légkörben zajlott, és Sarusi Mihály, aki „hivatalosan” először járt ezen a tájon (amúgy, írásaival is igazolhatóan, többször is) szinte meghatódott a fogadtatástól, a munkássága iránt tanúsított érdeklődéstől. Ujj János a szerző irodalmi munkásságát értékelte, Csanádi János egykori (de nála csak pár esztendővel idősebb) tanárának, Réhon Józsefnek művét (Fekete-fehér billentyűk) értékelte nagy szeretettel, beleérzéssel és hozzáértéssel.

A Körösmente Irodalmi Kör tagjai  – Molnár Márton gitáros, zeneszerző, Sime Judit, Szilasi Ildikó, Molnár Erzsébet, Pálfi Károly, no meg Papp József református tiszteletes – egy-egy szép verssel járultak hozzá a Mikulás-est sikeréhez, amelyet Csanádi János még megtetézett a 150 éve Erdőhegyen született Fáy Szeréna színésznőről szóló bemutatóval.

A hangulatos, igen kellemes erdőhegyi Sarusi-bemutatkozóval a legutóbb Illyés Gyula-díjjal kitüntetett szerző Arad megyei turnéja véget ért. A Nyugati Jelen tudomása szerint: megelégedésére.