Milyen ma Kárpátalja?

Kárpátalja: 1000 évig Magyarország szerves, megkérdőjelezhetetlen és elválaszthatatlan része; Vereckei-hágó, Zrínyi Ilona és a munkácsi vár, Kölcsey Ferenc Huszt című versének színhelye, a Tisza forrásai vagy épp a méltatlanul elfeledett ungvári születésű Janovics Jenő, aki saját pénzén alapította meg Magyarország első filmstúdióját (Corvin Filmstúdió), forgatta le az első magyar filmet (Sárga csikó), építette fel a kolozsvári Hunyadi/Bocskai téren a Kolozsvári Nemzeti Színházat. 

Aztán a XX. században legalább nyolcszor cserélt gazdát a megye és állampolgárságot az itt lakó magyarok, ruszinok, németek, románok, szlovákok, majd később ukránok, oroszok úgy, hogy nem költöztek el egy métert sem arrébb. Európa egyik térsége sem „büszkélkedhet” ilyen kétes eredménnyel.

Kovály Katalinnál, a Budapesti Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézet fiatal kutatójánál kevesebben ismerik jobban a mai kárpátaljai helyzetet. Katával beszélgetve ismerhetjük meg a 2020-as év Kárpátaljáját.

– Kata, hány magyar is él most Kárpátalján?

– Nehéz megmondani. Nem csak azért, mert Kárpátalját is erősen érinti a külföldi munkavállalás és/vagy tanulás miatti elvándorlás, hanem mert a rendszerváltás óta Ukrajna csak a 2001-es népszámlálást tudta megszervezni. Így csak a hivatalos 2001-es adatokra támaszkodhatunk, és ezt egészíthetjük ki különböző becslésekkel, kutatási eredményekkel.

De kérdésedre válaszolva: a 2001-es népszámlálás alapján 151 000 fő magyar élt Kárpátalján. A 2017-ben elvégzett Summa kutatásunk alapján 131 000 főre tehető a magyarok lélekszáma, és ez még jónak mondható, annak fényében, hogy nemcsak a nyugati munkavállalás, hanem az áldatlan ukrajnai állapotok, a katonai behívók és a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus egyaránt fokozta a kárpátaljai magyarok (és nem csak) elvándorlását. Ha ebből a számból még levonom az életvitelszerűen külföldön élőket, akkor kb. 120 000 főre tehető a ténylegesen Kárpátalján élő magyarság lélekszáma. De a kárpátaljai magyarság szülőföldjéhez való ragaszkodását jól bizonyítja még így is, hogy ez a csökkenés alatta marad a felvidéki, erdélyi, délvidéki magyarok csökkenési arányszámának.

– Miből fakad ez a relatíve kedvező helyzet? Hiszen Kárpátalja mégiscsak a politikailag legterheltebb, kvázi háborús országnak számító Ukrajnához tartozik, amely gazdaságilag is fejletlenebb Szlovákiához, Romániához és Szerbiához viszonyítva?

– Kárpátalján nagyon erős a regionális öntudat. Messze erősebb, mint a Felvidéken. Talán a magyar erdélyi regionális tudattal lehetne párhuzamba állítani, azonos szinten említeni. Mi magunkról sem „határon túli magyarként” gondolkodunk, hanem elsősorban „kárpátaljai magyarként”. Fontos kritérium ez a túlélés érdekében. Fontos a mindennapi örömek, remények megélése szempontjából.

Ugyanakkor a magyar, mint nemzet vagy – és ez fontos – állampolgárság erős szívó, integráló erővel bír Kárpátalja többi nemzetisége számára is. Nem mondom, hogy ez nem köszönhető egy nagyon is pragmatikus érdeknek: például a Magyar Kormány által elindított Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program jelentős pénzügyi forrás a vállalkozások számára Kárpátalján. Ahhoz azonban, hogy tudj pályázni, tudnod kell magyarul. Ezért az ukrán, ruszin, orosz ajkú felnőttek magyar különórákat vesznek munka után. Érdekes lehet ezt hallani, de az angol és magyar nyelvű külön órák díja ma szinte ugyanannyiba kerül. Éppen ezért a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2016 óta szervez magyar állami támogatással magyar nyelvtanfolyamokat a megyében, amikre nagy a kereslet.

– Mi a helyzet a magyar iskolákkal? Ennek fényében mennyire választják a családok a magyar iskolákat?

– Nagyon érdekesen alakult ez is. Ha csak kívülről nézem, akkor elmondható, hogy az utóbbi években sok magyar oktatási intézmény újult meg Kárpátalján magyar állami támogatással. Így lett a magyar iskolai intézményi infrastruktúra fejlettebb Kárpátalján, mint az ukrán. A magyar nyelv tudása pedig lehetőséget ad arra, hogy a fiatalok később megszerezzék a magyar állampolgárságot, amivel utazni, munkát vállalni lehet bárhol az Európai Unióban. Nem kell magyaráznom az erdélyi magyar olvasóknak, hogy az EU-ban a román állampolgársággal szemben a magyar papír előnyt jelent munkavállalás céljából. Akkor el tudják képzelni azt is, milyen különbség van a nem uniós tag Ukrajna, illetve az uniós tag Magyarország között, tehát az ukrán és magyar állampolgárság között. Sok színtiszta ukrán család is magyar iskolába íratja a gyermekeit ezért.

– Hogyan hat mindez a kárpátaljai magyar gyerekek oktatására?

– Egy példával tudnám jól jellemezni a kialakult helyzetet: Ungváron, Kárpátalja megyeszékhelyén a magyar vagy etnikailag vegyes értelmiségi családok közül többen már ukrán iskolába íratják gyermekeiket. Elmondásuk szerint ott legalább a „szakmai részét” megtanulják a tananyagnak a magyarok: matematikát, földrajzot, biológiát stb. Nem megy el az óra nagy része azzal, hogy az ukrán társaikat kell a magyar nyelvből felzárkóztatni.

– Milyen a megítélése az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Programnak?

– Összességében pozitív, hiszen tényleg komoly összegek, források érkeznek Kárpátaljára. Összegszerűségében 2016–2019 között mintegy 17 milliárd forint, vagyis, 1,7 milliárd hrivnya (228,5 millió RON). Ezen megközelítőleg 800 vállalkozás osztozott. Elsősorban a vállalkozásfejlesztést, mezőgazdasági termelést és a turizmust támogatják látható infrastrukturális eredményekkel. Ugyanakkor most már tovább kell lépni. A tárgyi feltételek mellett a vállalkozói attitűd kialakítása, a humán erőforrás képzése is elengedhetetlen, mert hiányos, féloldalas lesz így az eredmény. E tekintetben jelentős előrelépések tapasztalhatóak: a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetsége, felismerve e hiányosságokat, több éve szervez szakmai képzéseket, kiállításokat tagjai számára.

– Pontosítanád, kérlek?

– Már van bevételeket produkáló termelés, hiszen a tárgyi feltételek megújultak. Ugyanakkor nincsen helyi feldolgozóipar, az értékesítési-elosztási láncszem is hiányzik a teljes gazdasági folyamatokat tekintve. Így csak a termelői hozzáadott érték helyi, és aztán vagy exportra megy az alapanyag vagy egyszerűen az ungvári, munkácsi, beregszászi, nagyszőlősi piacon értékesítik a termékeket.

– Kérlek, beszéljünk az ukrán–orosz hibrid háborúról. Milyen hatása van ennek Kárpátaljára, hogyan jelent meg ez a hétköznapokban?

– Kárpátalján is megérkeztek a katonai behívók, amit sokszor törvénytelen módon kézbesítettek. Sokan nem vették át ezeket. Az ukrán állam többször is megpróbálta a kézbesítést, majd keményebb, de törvénytelen eszközökhöz folyamodott. Például szülőfalumban, a Beregszász melletti Makkosjánosiban kifüggesztették azoknak a névsorát, akiket nem talált otthon a katonai behívó. A feketelista részletes személyes adatokkal is szolgált az érintettekre nézve. Hosszú ideig összerezzentünk, amikor autó állt meg a házunk előtt. Sok magyar család így volt ezzel Kárpátalján 2014 után.

– Hogyan élte meg, éli meg ezt a fegyveres konfliktust Ukrajna egésze? S ezzel kapcsolatban Ukrajna, illetve Kárpátalja hogyan viszonyul a NATO-hoz, az EU-hoz?

– Megmondom őszintén a NATO és az EU is parciális kérdés nálunk. Egyrészt rövid távon nincsen reális esélye a teljes jogú csatlakozásnak, hiszen nagyon elmaradott ország Ukrajna. Egyfajta „pufferország” Oroszország és a Nyugat között. Úgy látjuk, ideig-óráig változhatnak az érdekek, de mindkét nagyhatalmi tömbnek megfelel, hogy Ukrajna egyfajta felvonulási terület. Fontos azt is megemlíteni, hogy az ukrán oligarcha vezetés sem érdekelt a radikális változásban. Ukrajnában a termelési szektorok fölött 1-1 nagy befolyással bíró politikus áll, akik közvetve vagy közvetlenül érdekeltek a mögöttük húzódó gazdasági érdekcsoportok sikerességében. Mindez még földrajzilag is tagolt, de jól leosztott szegmensekre bontható csoportokat jelent az egész országban. Gondolj bele, ha ezt egy erős nyugati vagy orosz befolyás megbontja, ahogy az Nyugat felől az elmúlt években érezhető is, akkor részben vagy egészben ezek a privilegizált csoportok bukni fognak. Ezért nem érdekük nekik sem a mélyreható változás hosszabb távon.

– És Kárpátalja? Van egyfajta, jó és klasszikus értelemben vett nyugati vonzódás Kárpátalján (és itt nem a jelenkori Black Lives Matter-re és hasonló romboló, pusztító szervezetekre, ideológiákra gondolok)?

– Kárpátalja Ukrajna nyugati kapuja, mégis Kárpátalját tartják az ország egyik legelmaradottabb régiójának. Ez részben igaz is, ha a statisztikai adatokat vesszük alapul. Az átlagfizetés 6000 hrivnya (66 000 HUF, vagy 885 RON), míg az átlagnyugdíj 2000 hrivnya (22 000 HUF, vagy 295 RON) Legnagyobb hátrányunk, hogy nincsen és soha nem is volt komoly ipar a megyében. Kelet-ukrajnai emberek, ha hozzánk érkeznek, elcsodálkoznak, hogy a hírekkel és statisztikákkal ellentétben nem is annyira elmaradott ez a vidék. De kétségkívül nem mi vagyunk a leggazdagabb megyéje Ukrajnának. Ennek ellenére örömmel, bizakodással vagy épp bosszúsággal éljük a mindennapokat. Pont úgy, mint a világ legtöbb pontján. Noha a történelem viharos korszakaiban sok megpróbáltatás érte és éri a mai napig is az itt élő nemzetiségeket, mégis megpróbálunk helyt állni és élni a hétköznapi életünket.

– Köszönöm a beszélgetést, Kata!

***

Bár most a COVID–19 miatt nem lehetséges ellátogatni Kárpátaljára sem, de aki részletesen szeretne megismerkedni Kárpátaljával és a kárpátaljai magyarsággal, nekik ajánlom a Ferenc Viktória – Kovály Katalin szerkesztésében megjelent kötetet: Kárpátalja mozgásban: társadalmi változások és interetnikus viszonyok az Euromajdan után (kiadja: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, Budapest, 2020.)

Miklós Gábor,

a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója