Beszélgetés Dr. Balla Géza borásszal

„Minden a ménesi borhoz köt” (2.)

2017. május 12. 19:07 (péntek) /

– Sok borász doktor van mifelénk?

– Nem. Kevés van Magyarországon is. Emiatt próbálnak szétszaggatni… S mivel elég nagy tapasztalatra tettem szert ezen a téren, ezelőtt nyolc évvel meggyőztek, hogy a Kolozsvári Sapientia Erdélyi Tudományegyetem keretein belül szőlészetet és borászatot oktassak. Küldetés ez számomra. Egyetemi adjunktusként tanszékvezető vagyok. Több szakmai tankönyvet írtam.

– Hetente utazol Kolozsvárra?

– Nem. Csoportosítottam óráimat úgy, hogy háromhetente, csütörtökön, pénteken, szombaton tanítok… Azóta hívnak Magyarországra, a Pécsi Tudományegyetemre is. Magyarországon sokan vannak doktorok szőlészetből, de nem borászatból… Nem tudom felvállalni ezt is.

– Zsúfolt programod lehet…

– Minősített, nemzetközi borbíra is vagyok. Most, például, Szekszárdra hívtak meg bírálni egy borversenyre. Ott 100-150 bort kell majd megkóstolnom, ennek nagy része vörösbor.

– Kóstoláskor le is nyeled azt a korty bort, vagy kiköpöd?

– Ilyen nagy borversenyen józannak kell maradni, pontozni, dönteni kell, nem mindegy, hogyan minősíted egy gazda borát. Ellenőrzöm a szájüregben a bort, aztán kiköpöm. Azért a nagyon jó minőségű boroknak nem tudok ellenállni… Visszatérve a bor és az egészség kapcsolatára, fenntartom azt, hogy a bor védi a szervezetet az alkohol káros hatásától.

– Ezt hogyan magyarázod?

– Ha elfogyasztok 3 deci 40 fokos whiskyt, berúgok. Ha elfogyasztok egy liter 12 fokos bort, nincs semmi bajom. Ugyanazt az alkoholmennyiséget vittem be a szervezetembe mindkét esetben. Mi erre a magyarázat? A bor az alkohol mellett olyan ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat (A-vitamin, D-vitamin) tartalmaz, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az alkohol káros hatása minél kisebb legyen. Aki ezt nem hiszi, próbálja meg!

– Sokfelé árulják boraidat?

– Nagyon sok helyen ott vagyunk termékeinkkel Erdélyben és egész Romániában. Próbáljuk elsősorban az éttermekben és a vinotékákban értékesíteni borainkat. De ez nem elég. Beléptünk egy-egy nagyobb kereskedői láncba is: Selgros, Kaufland stb. Magyarországon a CBA a fő partnerünk.

– Bukarestben ismerik a Balla Géza pincészet borait?

– Igen. Ott is van egy képviselőm, aki csak a fővárossal foglalkozik. Budapesten is alakult egy nagyon komoly képviselőcsoportunk, amelynek ma is szállítottunk.

                                                                       

***

– Azt hallottam, hogy a magyar miniszterelnök is szereti a boraidat. Igaz ez?

– Akkor, amikor a magyar államnak sikerült kifizetnie az összes tartozását a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) irányába, egy brüsszeli ülésről tért haza, és kijelentette, hogy Magyarországon ünnepelni kell. De már Brüsszelben megkérdezték tőle a riporterek: hogyan ünnepeljünk? Erre ő azt mondta, hogy minden magyar ember igyon meg egy pohár vörösbort! Miután hazajött, reggel, munkába menet, ismét körülfogták az újságírók, és az egyik riporter megkérdezte, ivott-e ő is egy pohár vörösbort előző este? Erre Orbán Viktor azt válaszolta: Igenis, ezt tettem. Ahogy hazaértem, azonnal megbontottam egy erre a célra méltó Balla Géza-féle vörösbort.

– Jó reklám volt ez boraidnak.

– Többen felhívtak utána. Egy barátom azt mondta, akinek ilyen marketingese van, mint nekem, annak nem lehet gondja az eladással.

– Van kedvenc borod?

– Minden minőségi bort szeretek, de nagyon sokat harcolok azért, hogy a ménesi borvidék jellegzetes fajtáiból készítsek minőségi borokat, s ezeket nyomjam tovább. S ez nem más, mint a kadarka a jellegzetes ókori szőlőfajtából a kékszőlőből, a magyarádi mustos fehér meg a királyleányka. Tíz évvel ezelőtt ültettem először Ménesre fekete leánykát, amely fantasztikus dolgokat tud produkálni Ménesen. Elsősorban ezekkel a fajtákkal foglalkozom.

– Ha este leülsz és innál egy pohár bort, melyiket választod?

– Gasztronómiai szempontból is adok a borokra. Vallom azt, hogy egy finom étel mellé meg kell találni a megfelelő bort. De nemcsak az ételekhez, hanem bizonyos pillanatokhoz, időszakokhoz is megfelelő minőségi bor illik. Ha leülök este borozni egyet egy hölggyel, mondjuk, a feleségemmel, akkor nem egy egyszerű, könnyű, fiatalos borral kínálom meg, hanem egy jó minőségű, testes vörösborral. Ha viszont leülök a tévé elé meccset nézni, akkor bizony egy friss magyarádi mustos fehéret vagy egy kadarka sillert vagy egy kadarka-fekete leányka rozét iszom pár pohárral.

 

***

– Sikereid üzletiek, szakmaiak vagy szellemiek?

– Nehéz kérdés, mert véleményem szerint az egyik nem létezhet a másik nélkül. Nem állítom, hogy valami elképesztőt végeztem szakmailag, nem képzelem ezt magamról. Egyszerűen úgy érzem, hogy teszem a dolgomat. Sokan úgy értékelik, hogy jól. Igaz, hogy ezen az úton végigmenni nem volt egyszerű. Tudni kell, hogy mindent egybe nem tud megkapni az ember.

– Szerinted, a kommersz boroknak vagy a minőségi boroknak van nagyobb keresetje?

– Egyre többen rájönnek arra mind a borászok, mind a fogyasztók közül, hogy a minőségi bor irányába kell elmennünk. Jelenleg, ha Kelet-Európát és Közép-Európát tekintjük, nem mondható el, hogy a minőségi borokat részesítik előnyben. Nem csak a borkultúra miatt, hanem azért elsősorban, mert a minőségi borok drágábbak, hisz ezeket nem lehet alacsonyabb áron előállítani.  De az irány nem rossz; elindultunk a minőségi borok irányába.

– Sokat jársz külföldre?

– Sajnos igen.

– Hol érzed legjobban magadat?

– A borászatomban. Ott érzem magamat a legstabilabb embernek. Akkor tudom, hogy felügyelet alatt van minden. Van bennem egy olyan konokság, hogy semmit sem bízok másra száz százalékban. Különben nagyon jól érzem magamat Magyarországon is, bárhol, ahol rendes emberek között vagyok. S hozzá tenném, nem érdekel, hogy milyen nemzetiségűek. Komoly emberekkel, komoly szakemberekkel jól érzem magam. A romániai borász társadalom is elismeri személyemet. Pontosan azért, mert soha sem teszek különbséget aszerint, hogy ki milyen nyelvet beszél, kiváltképp, ha a szakmáról van szó.  

–  Elégedett vagy tevékenységeid anyagi hasznával?

– Soha sem voltam az a típus, aki csak az anyagiakra hajt. Egyszer egy riporter megkérdezte egy magyarországi borász ismerősömet, aki elég nagyra vitte anyagi szempontból, de nem csak a borászatból: „Mi szükséges ahhoz, hogy az ember a borászatból egy kis vagyont összehozzon?” Mire a kolléga gondolkodás nélkül rávágta: „Egy nagy vagyon!” Nagyon nehéz pénzt keresni a borászatból. Gondolok itt a természet káros hatásaira is.

                                                                       

***

– Van sok barátod?

– Hál’ Istennek, igen.

– A bornak köszönheted?

– A bor három tulajdonságát említeném meg: szívmelengető, barátságkötő, nyelvoldó. Ha két ember leül egymással borozni, akkor is, ha addig soha nem találkoztak, a borozgatás után felállnak, és barátokként távoznak. Nem létezik a bornál fenségesebb dolog, ami két ember barátságát össze tudná hozni.

– Vannak irigyeid?

– Remélem, hogy igen. Akinek nincsenek, az nem jó irányba halad.

– Érdekel a politika?

– Csak kommentálási szinten. Soha sem voltam tagja egyetlen politikai pártnak sem. És nem is akarok tagja lenni. Én a bor politikáját folytatom. De kihangsúlyoznám, hogy soha nem húzódtam félre akkor, amikor Aradról volt szó, és a politikán keresztül a bor segítségével Aradot és környékét képviselni kellett. Attól függetlenül, hogy ki a prefektus, ki a megyei tanács elnöke vagy melyik párt van hatalmon. Ha Aradot, a Hegyalját tudom képviselni, szívesen felajánlok marketing célra két-három palack bort.

– A családból örökli valaki a borászat iránti vonzódásodat?

– Legkisebb fiam, Dávid hat és fél éves. Már most elszántan kacsint a borászat irányába. Ha otthon felbontok egy palack bort, ő az első, aki megkóstolja, sőt már tud mondani pár dolgot a bor illatáról, az ízéről.

– Szedsz valami gyógyszert a vörösboron kívül?

– Folyamatosan nem, mert nincs miért.

– Hiszel Istenben?

– Hiszek. Keresztyén ember vagyok, református. A Szilágyságban a magyarság nagy része református. A nagy ünnepeken a templomba is elmegyek.

– Jó a hangulatod? 

– Sajnos, a gondokat túl komolyan a szívemre veszem, ami nem mindig jó. Stresszel, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy én szeretném. Ilyenkor egy kicsit lehangolt vagyok.

– Hogyan szoktál lazítani?

– Szeretek nótázni, dalolni, a népdal bolondja vagyok.

– Van hiányérzeted?

– Igen, van. Lehet, hogy azért, mert kicsit előre haladtam a korban, és másként látom a dolgokat.

– Hányban születtél?

– Hatvanas vagyok… Sajnos, a munkám miatt nem tudok a családommal lenni éjjel-nappal. Sokszor szeretném, hogy a fiam többet legyen velem; nagyon jól sikerült lurkó, sokszor rettentően hiányzik. Ilyenkor próbálom elütni a dolgokat, hisz emberek között vagyok.

– Szereted az embereket?

– Hogyne. Sokan meglátogatnak a pincében, turisták, akik borkóstolóra jönnek, sokat beszélgetek velük. Sajnos, zsúfolt programomból kifolyólag, nem tudok minden héten kint lenni. De van egy kollégám, Bálint Zoli, aki helyettesít, ha kell. Ő szokta azt mondani, hogy „Balla Géza olyan, mint a Jóisten: mindenki tudja, hogy létezik, de sokan még nem látták. Meg nem tudjuk, hogy hol van.” Sok emberrel van alkalmam találkozni, eljárok borestekre, borbemutatókra hívnak.

– Boldog vagy?

– Igen. Magamat hazudtolnám meg, ha azt mondanám, hogy nem vagyok boldog. Ha több pénzem lenne, akkor sem lennék boldogabb.

– Elégedett vagy?

– Igen.

 

***

– Terveid?

– Ha a feleségem hallaná, hogy meg akarok állni ennél a területnél, amelyiknél jelenleg tartok, kinevetne. Mert tudja, hogy akkor, amikor 50 hektárnyi területem volt, azt mondtam, meg akarok állni. Most, hogy 120 hektárom van, valóban meg akarok állni.

– Miért?

– Azért, mert ha sokkal meghaladnám, nem lehetne a mai körülmények között, kizárólag jó minőségű borokat készíteni. Kiszaladna a kezemből ennek az egésznek az ellenőrzése.

– Fejlesztésekre nem gondolsz?

-  Gondolkoznom kell, hogyan sikerülne a közeljövőben megnyernem még pár pályázatot. Bővíteni kell a pincét, a feldolgozó, a tároló, az érlelő kapacitást…

– Hogyan töltöd szabadidődet?

– Nagyon kevés van. Amikor Páloson vagyok, imádok sétálni a szőlőben, egyedül. Naplementében, este. Nincs szebb dolog, mint egy esti séta a szőlőben. És ha ez akkor történik, amikor érik a szőlő, amikor gyönyörű fürtök vannak a tőkén, akkor ez valami fenséges! Annál pozitívabb dolog, ami abban a pillanatban, abban az órában boldoggá és jó passzusba tesz, nem létezik a világon. Amikor tehetem, gyalogolok a szőlőben. Különben szabadidőnek tartom azt is, amikor meghívnak előadást vagy borbemutatót tartani. Ez a szakmában hagy, mégis kikapcsolódásnak számít.

– Jut időd olvasásra?

– Még mindig a szakmai dolgokról olvasok szabadidőmben. Soha nem mondhatja az ember, hogy mindent tud a szakmából. Ha valaki azt mondja, hogy teljesen mindenről mindent tudó borász, az hazudik.

– Hozzá tennél még valamit az elmondottakhoz?

– Annyit javasolnék, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy vigyük el az embereket a minőségi borok fogyasztásának irányába, és becsüljük, tiszteljük a bort! Idéznék a borivók tízparancsolatából, nagyon sok igazság van benne: „Szeresd a bort, és amikor egy pohár bor van előtted, gondolj arra, mennyi verejtékes munka rejtőzik egy pohár magyar borban.” És egy másik: „Szeresd a bort, de soha ne gondold, hogy erősebb vagy nála!” Igenis, óriási munka bújik meg egy pohár értékes borban. Még hozzátenném egy barátom, a néhai dr. Csávossy György költő, az erdélyi borászat „pápája” gondolatát, amellyel az előadásaimat szoktam zárni: „A bor az ember lelkét az ajkak küszöbére emeli. Szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak és kandallótüzet a barátságnak”. Én bátorkodom mindig e sorok elé tenni, hogy „A ménesi bor emeli az ember lelkét az ajkai küszöbére, és a ménesi bor ad szikrát a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak és kandallótüzet a barátságnak”. Szerintem ez mind nagyon igaz a ménesi borra. Minden a ménesi borhoz köt. Engem és sok mást is.  

Hozzászólások