Módszerei ma is élnek

Ma 30 éve halt meg Kovács Mihály matematikatanár, az aradiak közismert Miska bácsija. Simonyifalván született, tanítóképzőt végzett Székelykeresztúron és Udvarhelyt, majd otthon kántortanítóskodott. 

De mindenes is volt falujában, elnöke a Hangya Szövetkezetnek (kispénzű emberek egyesülete), az iskola szervezője a nehéz időkben, amikor a fél falu rokonsága a bécsi döntés után határon túlra (innenre?) került. 1945 után a román és magyar iskolákat szétválasztó megyei bizottság magyar tagja, Aradon iskolaigazgató, a Bolyai Egyetem elvégzését követően matematikatanár a mai Csiky Gergely Iskolaközpont jogelődjeiben.

Neki tulajdonítható, hogy a megyésítéskor, 1968-ban Arad megye minden magyar iskolájában, tagozatán szakképzett matematikatanár tanított, a Magyar Vegyes Líceum vagy a 3-as Középiskola volt diákjai. Mivel szeretettel és nagyon sok logikával tanította a matekot, tanulói is szerették a tantárgyat és oktatóját.

Nem számláltam meg (pedig kellene), hogy volt diákjai közül hányan lettünk matematikatanárok. Egy azonban biztos: módszereit átvettük, használtuk, ha nem is hivatkoztunk rá, hiszen ez ösztönös ellesés volt. Ugyanakkor – tapasztaltam iskolákban – a mi matektanárrá lett egykori növendékeink is átvették módszereinket. Ezért ma is Arad megyében, valamint számos erdélyi és magyarországi iskolában Kovács Mihály módszerei, fogásai, viccei és matematikai csalafintaságai bukkannak fel.

Egyik példatáram fejezet-bevezetőjében idéztem Miska bácsit: „Összeadni, kivonni, szorozni megtanul mindenki. Osztani – elég sokan. De azt, hogy miért és mikorvégezzük ezeket a műveleteket, csak Egyesek tudják”.

Főhajtással tisztelgünk ma 18 órakor sírjánál a Felsőtemetőben, majd 19 órakor emléke előtt a gáji katolikus templomban.