Múlt, jelen és jövő a Mosóczy-telepi református gyülekezetben

A Mosóczy-telepi református egyházközség november 30-án, advent első vasárnapján ünnepelte a gyülekezet fennállásának 70. és a templom építésének 30. évfordulóját. 

Az ünnepi istentisztelet Máthé Károly főgondnok köszöntésével, előfohásszal és igeolvasással és egy gyülekezeti énekkel indult, majd a Mosóczy Dicsőítő Csapat énekelt. 

Az ünnepi alkalomból ft. Bogdán Szabolcs János püspök Ézsaiás próféta könyvéből, a 44. fejezet első öt verséből olvasott fel és hirdetett igét Isten szolgálatáról, a múltról, a jelenről és a jövőről.  

„Ma hálaadással tekintünk vissza arra az útra, ami mögöttetek van. 70 év hit és 30 év közösség a templomban. Ezzel a címmel hirdettétek meg ezt az eseményt a gyülekezet közösségi oldalán. Ez azt jelenti, hogy 70 éve vált önálló gyülekezetté a Mosóczy közösség és 30 éve lett felszentelve ez a lelki otthon. Ennek az eseménynek a leírásában megragadott még egy mondat, had idézzem ezt is szó szerint: gyere el és csatlakozz hozzánk egy hálaadó ünnepségre, ahol visszatekintünk a múltra, megéljük a jelent, és reményteljesen tekintünk a jövőbe. Ezért jöttem el én is. (…) Olyan szépen írtátok, múlt jelen és jövendő... Isten arra bíztatja ma a Mosóczy gyülekezetet, hogy emlékezzen a kezdetekre és nézzen vissza hálaadással a múltra, az eltelt évtizedekre, mert hatalmas csodák történtek ezen a helyen. Rengeteg ember jutott itt hitre, és épült hitben, és rengeteg ember keze fogott itt össze, hogy épüljön a fizikai templom, és ennek a folyamatnak még nincs vége, de mindennek a hátterében ott van a teremtő… Mi zajlott ebben a 70 évben? Biztosan voltak mélységek és magasságok, küzdelmek és sikerek, és olyan jó visszanézni a múltba, megállni és azt mondani: Urunk, mindent te alkottál. 

Mit mond Isten a jelenre vonatkozóan? Mi lehet az ember szívében? Rettegés, szorongás, félelem. S ez a ma élő emberekre is jellemző. A jelen embere is azt kérdezi, mi lesz velünk? Egyre többször feltevődik ez a kérdés a gyülekezetekben is, de erre nincs jó emberi válasz. Ézsaiás sem tudta erre a választ, de el tudta mondani Isten üzenetét, ami úgy szólt, ne félj, mert én kiválasztottalak. Ez az egyetlen biztos pont az életünkben… 

Mit mond az ige a jövővel kapcsolatban? Ha röviden akarnék fogalmazni, azt mondja, van tovább… Az ige nem arra bíztat minket, hogy hátratett kézzel üljünk, mert az Úr munkálkodik, hanem arra, hogy nekünk továbbra is minden nap oda kell állnunk az őrhelyünkre” – mondta a püspök. 

Az igehirdetésre válaszként az egykori ifjúsági kórus énekelt, majd a gyülekezet közös imádsága és éneke következett. A püspök és Demeter Szabolcs István, a gyülekezet lelkipásztora úrvacsoraosztással szolgáltak advent első vasárnapjára való tekintettel a gyülekezet éneke közepette. 

Az istentisztelet végén elhangzó áldást követően egy rövid szünet következett, majd a gyülekezet ismét a templomba vonult, ahol Kovács Ernő gondnok köszöntötte a közösséget, majd levetítették a templom felszentelését megörökítő videófelvétel rövidített változatát, amely képkockáin ismerős arcokat, többek között az ünnepi megemlékezésen is jelen lévő Bognár Leventét fedezhették fel a jelenlévők. A rövidfilm után az Aradi Filharmónia vonósnégyese klasszikus zeneműveket játszott, s a zenei momentum után az istentiszteleten részt vevő Faragó Péter kormányfőtitkár-helyettes köszöntötte a gyülekezetet: 

„Megmondom önöknek, hogy én még soha nem láttam ezt a videót. Biztos vagyok benne, hogy önök közül sokan részt vettek az akkori ünnepi alkalmon, és biztos vagyok benne, hogy sokan önök közül azokra is emlékeznek, ismerősökre, akiket a képkockákon láttak. Magam is felfedeztem sok ismerőst, sajnos olyanokat is, akik már nincsenek közöttünk, de rengeteget tettek annak érdekében, hogy mi ma ebben a templomban együtt lehessünk. Ma azt ünnepeljük, fejet hajtva őseink munkája előtt, hogy felépült ez a templom, felvállalva mosóczyakként, aradiakként, magyarokként, hogy továbbvisszük közösségünket, hitünket, magyarságunkat, és úgy próbálunk dolgozni, hogy 30 év múlva is egy ünneplő, emlékező és építő magyar közösség legyen ezen a vidéken. Kedves ünneplők! Ég advent első gyertyalángja, a hit gyertyalángja, ami szintén nagyon találó, hisz a hit vezette végig a közösség életét 70 és 30 évvel ezelőtt is, és biztos vagyok benne, hogy a mai napig is ez a hit ad erőt a következő évtizedekre” – mondta Faragó Péter, áldott, szeretetben eltöltött adventet és ünnepet kívánva a gyülekezetnek. 

A köszöntő után az egyházmegyei kórus szolgált énekkel, majd Várda Éva bemutatta Komádi Sándor nyugalmazott történelem- és földrajztanár Arad-Mosóczy-telepi református évkönyv – Gyülekezeti élet adventtől adventig című kötetét, amelynek borítóját Móré Sághi Annamária alkotása díszíti. 

„Ez a könyv a 2020-ban megjelent Arad-Mosóczy monográfia folytatása. A monográfiát szintén Komádi Sándor írta, és olyan nagy érdeklődés volt iránta, hogy egyetlen darab sem maradt az egyházközségnek. A monográfiába nagyon pontosan dokumentáltan beillesztette az író gyülekezetünk történeteit Arad város történetébe. Miért fontos a folytatásról beszélni? Mert a kezdeti lendület és lelkesedés megcsappant. A folytatáshoz türelem, kitartás, hűség kell, és ahogy már említették a folytatáshoz hit kell. Évkönyv formájában jelenteti meg az író és ragad ki fontosabb eseményeket az elmúlt öt évből. Van benne sok prédikáció, áhítat, beszámoló és nagyon sok szép vers. Ezek az evangéliumot juttatják el a könyv olvasójához. Ez a könyv csak rólunk szól. Ezért nagyon értékes számunkra. Olyan jó volt olvasva ismét átélni az eseményeket. Olvasni, emlékezni, és sírni, mert sokan már nincsenek köztünk. Szeretném, ha minden családban ott lenne ez a könyv…” – mondta Várda Éva. 

A könyvbemutató után Tóbiás-Tibor György esperes is köszöntötte a gyülekezetet, felolvasva egy igét a 133. zsoltárból, arról, hogy a gyülekezet él, és meg akar maradni. Az esperes köszöntője után A reménység hangjai dicsőítő csapat szolgált énekkel, majd Jakab István evangélikus lelkész olvasott fel Zakariás próféta könyvéből felidézve régi emlékeit a gyülekezettel és a templommal kapcsolatban, amely templomot otthonának tekinti. 

„Volt egy hamburgi lelkész a piros templomban, aki főként a német ajkú gyülekezeti tagoknak hirdette az igét, s egyszer eljött velem a Mosóczy-telepi templomba. Hallgatva az igehirdetésem azt mondta, hogy: Én nem ismerek rád. Te egyféleképpen szolgálsz ott, és itt mintha nem ugyanaz az ember lennél. 

Ez a gyülekezet. Ennek a hangulata megváltoztatja az embert. Megváltoztatja a szívet. Minden templom felfele mutat, de ez nagyon, és ezt mindenki érzi. Persze volt itt is fent is, lent is, ahogy elmondta az esperes úr is, és örülök, hogy ezt mondta, mert egy új gondolat született bennem is. Hát nem ilyen a család? Minden családban van fent és lent is…” – mondta. 

A goudai (holland) testvérgyülekezet küldöttei szintén köszöntötték a gyülekezetet, elmondva, hogy imádkoznak az aradi gyülekezetért, majd a templom építéséért felelős egyik munkás osztotta meg emlékeit, aki főként az asztalos munkáért felelt, megköszönve azoknak a munkáját is, akik ha mással nem is tudtak segíteni, de egy jó szóval, egy tányér süteménnyel könnyebbé tették a munkát. 

Az egyházmegyei kórus szolgált énekkel, és végül leleplezték a két évforduló alkalmából a templom falára felhelyezett emléktáblát. 

Az ünnepi alkalom a himnusz eléneklésével ért véget.